Az életünk megannyi színes paletta. Míg fel nem cseperedünk, pacás összevisszaságok kerülnek rá, hibáinkból,melyekből tanulnunk kell. Az elkövetkező képek annál jobbak lesznek, minél több vonal, forma, alak, árnyalat tökéletesítésére szánunk időt. Az enyém mai napig tele van elhibázott motívumokkal.
Hogy kimázolnám-e szivárványszínre? Mi értelme elfedni a valóságot? Az élet nem egy reklámmárka, hogy hazugságokkal megszépítsd mások előtt!
Hogy kimázolnám-e szivárványszínre?
Felesleges! Már eleve színessé teszi a sok emlék. Itt-ott a fekete sár, sarkaiban egy-egy csepp vér, közepén kék, zöld foltok... de legbelül még hófehér... bár már az sem érintetlen. Mélyen belevéstek egy nevet, melyet onnan az idő múlása sem töröl ki. Az a kis hófehér folt, s benne a név, ami segít magamon javítani. A név jelenti az új palettát, min talán már festhetek, s nem kell már pacákkal tanulnom a festés fortélyait.
