Mi vagyok én?

Markomból kiesnek a homokszemek, ne fojtson már a kín, hogy veled legyek! Minek is lennék? Hisz más az,mit te kérsz. Mit is hittem... Nekem nem is ígérsz. Máshol jársz, nem engem látsz. Engem láttál-e egyáltalán, mikor ölelkezve köszöntött a reggel? Vagy akkor voltál legtávolabb, mikor legközelebb voltam hozzád? Velem voltál? Vagy elképzelted, mi lenne ha...? Csendben köszöntöm az éjjelt, azon a hangon,mit egyszer már mindenki szégyellt. Álmos vagyok, de nem alszom, míg nem ordítok. Mondd el szépen... igaz az, mit soha nem ígértél? Vagy csupán a képzelet, mi elkap engem, ha részeg vagyok? Falazok. Emelem a gátat magam körül, hogy óvjon meg tőled. Óvjon meg a soha ki nem mondott ábrándokból született vágyaktól. Azoktól, akiktől vártam valamit. Akiknek szavak nélkül hittem. De azt hiszem, ma rájöttem... Én vagyok a szín a közlekedési táblán, Én vagyok a háttér egy film plakátján. Én vagyok az ér egy virág levelén, s Én vagyok a por a polc tetején. Napfényben az árnyékod Én vagyok, Én, mint teliholdkor a csillagok, mint szivárvány mellett az esőcseppek, mint a tömegek,kik a király után mentek. Én vagyok a hamu a tűz alatt, Én vagyok az utolsó utáni falat. Én vagyok a díszítés alatt a piskóta, mutatós zászlók fakó fehér rúdja. Hegyi beszédnél Én vagyok a háttérzaj, Én vagyok minden jóban a baj, menyasszonyi ruhán az egyik csipke, benne vagyok a képben, de rám igazán senki nem nézne. Én vagyok a sör, ha nincs pénz vodkára, Én vagyok a bulímiások hányása, Én vagyok az ölelés, ha felsül a párod szex közben, Én vagyok a tészta valamivel,ha nincs más a hűtőben. Én vagyok a tejpor, ha elfogyott a tej a kávéba, Én vagyok a harmadik vizsga, Én vagyok az újratervezés... Ez a vers vége is Én vagyok. Beszéd helyett ezt adom. Mert ez jár! Egy b-terv... vigaszdíj... Ez van és szeresd ezt, mert nincs más válasz! Vagy Én, vagy a semmi! Választottad volna azt a büdös ótvaros rohadt nagy teveszarnyi semmit! Most én se lennék tükör alatt önmagam reciproka... Ahogy egyszer te is mondtad...