Hajjaj...

Mit veszek észre mostanság,ha társaságban vagyok? Egyre több szó esik az egyetemről,a tervekről,és a nosztalgiáról,hogy óó,milyen szép is volt még anno! Elkeserítő,ezek már lassan a felnőtté válás jelei! Kezdek lassan megijedni. Kicsit félek a felnőtt kortól,és attól,hogy elmúlik a fiatalság. ^^ Hihi! Viccesen hangzik,igaz,de gondoljunk bele,lassan betöltjük a húszat,s ami eddig örökkévalóságnak tűnt,egy másodperc alatt elillan! Kicsi korunkban lassan telnek a napok. Általános végére kezd egy picit gyorsulni,de csupán annyira,hogy néha úgy érezzük,összefolynak a napok. Ám ma már úgy érzem,a hetek úgy mennek egymás után,akár a percek... Ez a nyár is úgy elmúlt,mint a sicc,pedig még csak most kezdődött... S miután elkezdődik a nagybetűs ÉLET,akkor már az évek is egyre gyorsabban elröppennek majd felettünk. Ezt anyámtól tudom. Sokat tudna mesélni. xD Na de hát magunktól is rájöhetünk,hogy a szülőknek az évek hatalmas gyorsasággal mennek végbe,hiszen,ha találkozunk szüleink ismerőseivel,mi az első mondat,amit hallunk? "Hát ez a te gyereked már ilyen naaagy?!?!?" Te meg csak nézel,hogy mi az,hogy már? 18 évig kellett várnod,hogy ekkora legyél. =D De,hát,ahogy öregszünk majd,mi is ilyenekké fajulunk. Hajjaj,nem lesz ez így jó! Szeretném még húzni ezt a fiatalságot,gondtalanságot úgy még 10 éven keresztül,de ez sajnos lehetetlen. =) Maradnak majd az emlékek,amiket szívesen idézek fel bármikor.
No de,egyelőre még 18 sem vagyok teljesen,van még egy évem az egyetemig,a komolysághoz pedig még 5,tehát nem kell még itt összeesni,és ráncokat látni magunkon! Éljünk,legyünk gyerekek,amíg lehet,és élvezzük ki minden bolondos pillanatát! ;-)
További szép napot!=)

Útleveleket kérek! Ön átlépte a tűrés határát!

Kevés dolog van,ami engem ki tud hozni a sodromból. Általában mindent és mindenkit leszarok,csak rámondom,hogy "ugyan,erre nem érdemes idegeket pazarolni",és az élet mehet tovább. Ámbár vannak helyzetek,sőt EMBEREK,akiktől még a szőr is feláll a hátamon! Lehet ismeretlen,ismerős,szomszéd,barát,rokon,vagy bármi,egyre megy. Ha egyszer elég,akkor elég! Ha a szemem előtt látom azt a beképzelt tekintetet,azt a "feljebbvagyokmindenkinél" arcot,azt az "istenisnekemdolgozik" féle viselkedést,legszivesebben odaállnék az ilyen elé,nem pofoznám,nem ütném,nem mondanék neki hegyibeszédet az etikáról,és az emberségről(mert esélytelen,hogy felfogja,miről beszélek),hanem csak úgy izomból és tiszta szívből pofán hánynám! Az ilyen nem érdemelné meg,hogy lélegezzen,hogy egyáltalán létezzen! A probléma forrása pedig nem az eltorzult világ,nem is a társaság,és a környezet hatása,hanem a SZÜLŐK HIBÁJA! Akik olyan elbaszott és elkényeztetett gyerekeket nevelnek,hogy annak csak az lebeg a szeme előtt,hogy én, Én ÉS CSAKIS ÉÉÉN!!! És az ilyen képes végignézni,ahogy te nyomorogsz és szenvedsz,s ha valami balul sül el,még abba is képes belepofázni,mit rontottál el,és mit KELLETT VOLNA tenned! Na meg ugye,problémái is csak neki vannak(amiket csak beképzel magának,már csak azért is,hogy járjon a szája),és panaszkodni tud,napokon keresztül is,te meg aztán sajnáljad,mert ha nem,akkor egy érzéketlen dög vagy! És az a baj,hogy az ilyenekkel körül vagyunk véve mindenhol,mert az egész kib@szott világ tele van az ilyen "önelégült pofátlanság" nevű betegséggel fertőzött agykárosultakkal! Az ilyenek igazán tehetnének egy szivességet,és dugják fel a hatalmas pofájukat az elkényeztetett kis seggükbe,és érezzék meg a saját orrukkal,milyen "szar" is az,ami bennük lakozik!

Elfásult pillanat

Fájdalom,szomorúság és a fekete szín ölelte át a múlt vasárnapot,és a hétfőt. Egy szerettünk eltávozott tőlünk,egy ennél sokkalta jobb világba. Hiányozni fog mindannyiunknak,akik ismerhettük,és szerethettük. Az ilyen hirtelen esemény,mint az Ő halála,rádöbbenti az embereket,hogy milyen rövid is az élet,milyen gyorsan el tudunk veszíteni valakit. Ezért kell minden napot úgy élni,mintha az lenne az utolsó,minden percben éreztetni és hangoztatni kell szeretteinkkel,hogy mennyire fontosak nekünk,és hogy szeretjük őket. Segítsük azokat,akik már fáradékonyabbak,gyengébbek tőlünk,mint például nagyszüleink,vagy akár szüleink. Lássuk be fiatalok,nem sok időt szánunk arra,hogy szüleinknek minél többet segítsünk,hogy ne csak nekik,hanem nekünk is könnyebb legyen az élet,s ne akkor mondjuk azt,hogy "remélem nem haragszik rám",amikor már késő.
Remélem odafent már tényleg jobb Neki,és ha igen,örülök,hogy nem kell már itt,ebben a mocsok világban szenvednie tovább!=)

Kellemesebb téma:
A múlt péntek és szombat. Péntek délután összeröffentünk néhány baráttal,hogy lent P.Ati gyümölcsösében iszogatunk és bulizunk egyet. Sok emberre számítottunk,de ehelyett hányan voltunk kb10ig? Négyen! XD P.Ati,H.Évi,C.Szabi és én. Volt némi sör,shokata-vodka,vörösbor,piros vermut,meg egy kis kóla.10 után valamivel befutott N.Nati,K.Ati és J.Kriszti,nyakig sárosan,mivel a töltésen túl voltunk,s az út még a Tisza leapadása óta nem száradt meg...egyáltalán! =D Szidtak ám mindenkit,össze,meg vissza,mert P.Ati csak annyit mondott,hogy nincs sokáig sár. Khm...végig egyadta sár volt az út. xD Aznap este csupán ittunk és beszélgettünk és fényképezkedtünk és beszélgettünk és nevettünk és ittunk,és...öhm,hoppá. =D Estére a szerelmespárok sátraikban szunyókáltak,P.Ati,J.Kriszti és én pedig a pici házikóban.
Reggel már fél8kor felkeltünk. C.Szabi már fél6 óta ébren volt és unatkozott egyedül...óó szegény...P.Atival együtt lábasokkal és kanalakkal felverték N.Natit és K.Atit édes álmukból. Kedvesek. =) Kb 10 körül P.Ati felvitt minket traktorral,biciklistől a töltésre,mert a sártenger még mindig áthatolhatatlannak bizonyult gyalog. Otthon ki-ki hogy,rendbe hozta magát,s estére mindenki visszament. Addigra már a sártenger is szárazodott picit. Aznap már más is volt körünkben:M.Balázs,K.Zsolti és N.Annabella is, + egy bogrács,a belevaló hússal együtt. =) Estére volt ám eszem-iszom,és eszem vesztem(egyeseknek). P.Ati igazán jól érezte magát,táncolt,énekelt... xD Egy gyönyörű lánykérésnek is szemtanúi lehettünk aznap éjjel: K.Ati megkérte N.Nati kezét. Nagy vígadalom lett ám,meg ivászat dupla adagban. Eztán jött a szkanderverseny.Fiúk,lányok,és a szerelmespárok egymás ellen. =D Volt ám röhögés,nem is kevés. Főleg amikor P.Ati próbálta magát egyensúlyozni a lépcsőn. "Hejj,mozgólépcsőőő!!"-kiáltotta xD M.Balázs még időnap előtt kissé megfáradt,és a teraszon nyughelyet talált magának. Éjfél,vagy egy óra körül páran felsegítették,és bevágták a házba egy ágyra(amin különben P.Ati aludt volna).Két óra körül mindenki lassan nyugovóra tért,P.Ati történetesen a kinti padon. A lányok betakarták egy törölközővel,nehogy megfázzon. xD De azt a mérgelődést hallottátok volna,mikor felébredt. xD Nem elég,hogy kint hagyta mindenki a padon,még az ágya is foglalt volt. xD Végül is ledőlt a mellettem levő matracra és úgy bealudt,hogy órákig hallgathattam a horkolását. Reggel már fél7kor talpon volt mindenki. Ahogy kelt fel a nap,úgy követtük a fa árnyékát,hogy hűvösben lehessünk. A sátrakat összepakolták,a székek vándoroltak,a szemét egyre jobban felszívódott,a víz meg egyre fogyott. A bográcsot közös erővel kitakarítottuk kenyérdarabkákkal. Nem volt túl laktató az a pár falat hét embernek,amiből 4 egy jól megtermett fiú,de azért fincsi volt. =) Pakolgatás közben előkerültek táskáink,éjjel használt koszos tányérjaink,stb. M.Balázs az egyik fotelban ülve ordított P.Atinak,hogy dobja neki a táskáját. A Dobás szöge és sebessége pontos volt...csak az irány nem.=D A táska nem M.Balázs kezében landolt,hanem egy nyeszlet kis fán,amin úgy kezdett himbálózni,mintha valami keljfeljancsi lenne.xD Nemhogy irgalmatlanul kiröhögtük,fetrengtünk a földön a kiakadástól. A legjobb még az benne,hogy utána alig bírtuk onnan leszedni. xD Fél tíz körül felpakoltunk mindent a pótkocsira,és nekiindult a kis orosz a nagy útnak. Újfalu irányába mentünk,keresztül is mentünk azon. K.Ati most látta először a moholi téglagyárat,ami ugyan már 200 éve nem működik,de van. =D C.Szabi nem bírta a traktor zötykölődését,ezért inkább mögöttünk bicajozgatott. Mondtuk neki,hogy vigyázzon,mert Újfalun képesek alóla kilopni a biciklit. De szerencsére senkinek és semminek nem esett bántódása. Volt egy kis saraskodás is útközben,mert a földesúton a traktorkerék jól megszedte magát,s betonútra érve P.Ati begyorsított,s a kerék mind ránkcsapkodta a sarat magáról. Köszönjük! =) Gyönyörű befejezése volt ez egy ilyen hétvégének!
Na további kellemes naplopást! Puszó! =D

Hétfői "unatkozom,tehát írok" bejegyzés

Felfoghatjuk,hogy ez a nyár az egyik legelb@szottabb az eddigi összes közül: elejében a rengeteg eső,aztán nem lehet a Tiszában fürödni,mert fent van,és dugig van mocsokkal,aztán egy Ifi,ami idén is kábé ugyanaz,mint 3 éve egyfolytában,utána pedig a semmi újat nem hozó hétköznapok semmittevése lépett életbe. Már csak pár hét van,amit valahogy ki kell élvezni,mert akkor tényleg semmi jó nem lesz a nyárban,ha csak úgy hagyjuk elillanni. Habár,van aki a gép előtt elkockázza az ideje nagy részét. Elfoglaltság...pff! Egész nap játékokat játszva,a netet böngészve és filmeket letöltve,illetve nézve múlnak el napjaink? Nekem ennél kicsit több kell! Nem tudom,milyen igénytelen,elvárások nélküli embert tud egy ilyen élet boldoggá tenni... Én szeretnék kicsit elmenni már itthonról,de senki nem ér rá,mindenki pasizik,vagy dolgozik,vagy valami akármi más. Ha megtehetném,én is minden nap a barátommal lennék,de sajnos én abban a kib@szott helyzetben vagyok,hogy ezt a házasságkötésünkig elfelejthetem. xD Valahogy úgy érzem,hogy a nyarak egyre unalmasabbak,és laposabbak. Mindenkinek párja lesz,vele tölti ideje java részét,vagy munkát talál,és mindig fáradt. Lehet,hogy még nagyon gyerek a gondolkodásom,de nekem hiányzik a sok buli,a régi központbeli hülyülések,az Annuskában punnyadós esték... Hiányoznak a barátok. Ilyenkor kezdem várni a sulit. =S Áh,hagyjuk,a panaszkodástól még nem oldódnak meg a gondok! Eleget panaszkodtam már!=D Na pápá!