Zöldellő hangulat

Kissé már megkésve írok erről, de ez valami fenomenális hétvége volt!

Szombat este zöld színbe borult az adai Rage nevű szórakozóhely és minden odaérkező ember. Nem azért, mert itt a tavasz, hanem Szent Patrik nap lévén ír bulit csapott a nép.
Érdekességek: kockás szoknyák (fiúkon), rengeteg zöld blúz, ír zászlók, ír gulyás, ír kávé (ami különben máskor is kapható), zöld szakállak, ZÖLD SÖR!!!
Szüleimmel mentem, ami egyeseknek magát a világvégét jelenti, de ámberek, az én szüleim akkora királyok, amilyenek a ti szüleitek soha, de soha nem lesznek! Némi "frissítő" után olyan buli kerekedett a kis helyiségben, hogy beleremegett az univerzum, a társaság meg olyan zöld volt, hogy nem csak a greenpeace, de még Yoda mester is megirigyelte volna! Igaz, hogy nem élő zene ment, mert a Rage olyan kis hely, hogy egy teljes dobkészlet nem férne be, nemhogy egy egész együttes, de a hangulat oly felhőtlen volt, mintha tényleg egy koncert közepére csöppentünk volna. Ugráltunk, karonfogva, körbe-körbe táncoltunk, a fiúk úgy megpörgettek, hogy az szinte már szédítő! A zöld itóka pedig folyt minden irányba, legjobb esetben az emberek torkán lefelé. Egy-két korsó, igaz, megsínylette az erős koccintásokat, de egyéb durvaság, vagy rongálás nem történt. Az emberek szerették egymást, jól érezték magukat, idősek is és fiatalok is egyaránt!

Szóval ez az este felülmúlt bármilyen drága fesztivált, mert ez a szűk kör, akikkel voltam, megteremtettek egy olyan világot, ahol az ember csak jól érezheti magát. Aki az este elején még szomorú volt, az is önmagából kikelve ugrált, nevetett, táncolt... Anyámat is megtáncoltatták rendesen, apám meg engem. =D Egész családias volt az egész. Legutóbb 2004ben buliztunk ekkorát, akkor is lagziban... de eeez... oltári volt!

A hátránya a bulinak egy enyhe másnap és szegényes vasárnapi ebéd volt, de úgy érzem, megérte elráncigálni az ősöket! =D

Jelentem,a hosszú hétvége megkezdődött!

No,csak ha végre hazaértem! Nem volt ám ez egyszerű dolog,nem bizony. A csuda vinné el, olyan tragikomédia volt ez a nap Szegedtől a határig mindenkinek, hogy az valami fenomenális! Megyünk ugye haza kocsival, mert megtehetjük, fél kettőkor beálltunk a sor végére. Nem voltak olyan rém sokan, gondoltam, ha dolgoznak rendesen, átérünk egy órán belül(maxxxxxxxxxx). Igen ám, az a "gondoltam" mégis csak kikandikál onnan, mivel, hogy ez nem egészen így történt, ahogy azt mi elképzeltük tündérmesés ábrándjainkban. Álldogáltunk ott már jó másfél órája mozdulatlanul, kimerítettük az összes létező témát, amit fel tudtunk hozni. Úgy döntöttem hallgatok egy kis rádiót. Keresek,keresek, majd a Rádió88 jött be a legtisztábban és érthetőbben. Az első szám után egyből a röszkei határ volt a téma, hogy van némi fennakadás, valaki tudja-é, mi a problem. Na már most, nem csak az volt a gond, hogy nem haladt a sor, hanem, hogy csupán két sor volt: egy áfás, meg egy sima. És persze hátul meg gyűlt a nép, szépen lassan, végeláthatatlan sort alkotva. Volt egy alak, aki azt állította, hogy ahogy számolta, ők az ötszázadikok! xD

Egyszer csak jött a rádióba az informéjsön, hogy kedves utasok legyenek szívesek csendben ülni a picsájukon, mert a határon összeomlott a számítógépes rencer! Hahsdfaadakflkjefjawndfjahfiejhfkjanlklakjalfhkjfjlaléasdasdasdasdasdljkljkljeifuegrweoipojncsbchefuhwiejsdcjshfsasdfuck!!!!! Csak, hogy mellőzzem a trágár szavakat! xD Nyugtatták a népet rádión keresztül minden órában, hogy tessék nem aggódni, dolgoznak az ügyön, nemsokára megoldódik minden. Hát én az életbe többet nem hiszek egy k!*va rádiósnak se, az héccencség! Ott álltunk egy helyben 5 megveszekedett órán keresztül! Belegyökerezett már a sheggem az ülésbe, sétálni meg nem sok kedvem volt, max elszívni egy-két cigit, de még arra se sok, mert olyan hideg volt, hogy jégcsapok lógtak a hónaljszőrzetemről!! Na jó, kissé túloztam, de nézzétek el nekem, egy órája értem csak haza... Közben ment a rádió tovább, ugye, hallgattam tovább két ideg-összeroppanás és halálra unatkozás között. Betelefonált egy csóka, hogy a Bajai úton kis torlódásra lehet számítani, egy kisebb baleset miatt. Figyeld, én besírtam rajta! xD 

 - Egy nő sétált az út szélén, egy autó pedig lelassított, hogy megálljon neki, csak sajnos a mögötte jövő autók már nem tudtak lelassítani, így beleszaladtak 3-an 4en - mondta a betelefonáló.

 - És az a nő, mégis mit csinált az út szélén, gyalog? - kérdi a rádiós figura.

 - Hát öö... pénzt keresett... - 

Háháháháháháháááááááhhááháháháááááááháháháháhááá, de még nem is ez a legnagyobb poén, hanem a rádiós még hozzátette:

 - Hát, igaz, hogy rádióban nem lehet káromkodni, úgyhogy csak így mondom, hogy ez egy K nagy baleset volt! - 

XD Beteg az alak,ááááááá!!! Szóval katasztrófa, milyen brutális nap volt ez mindenkinek. Elkezdődött a hosszú hétvége, mindenki rohan haza, hogyne szaladnának már bele egy fékező kocsiba, ami épp egy qrvának áll meg?! XD B@sz'ki! 

Amikor pedig végre átértünk a határon, a kocsi egy orbitális nagyot durrant. Már elhagytuk a benzinkutat is, szal a sötétben lehúzódtunk, s telefonjaink romantikus félhomálya mellett megállapítottuk, hogy egy cső leugrott a helyéről, ami vezeti a gázt. Az nélkül meg ugye nem megy a járgány. Hát pont ez hibádzott még nekünk a nap csodás befejezésére! Köszönjük is szépen! =P De hős Sándorunk megmentette a helyzetet, visszarakta a csövet, s száguldhattunk is hazafele! Emlékezetes nap volt és tanulságos (szar a rencer!!!)... Nem kérek még, köszönöm... Ez már majdhogynem hizlal...

Tehát akkor kellemes ünneplést, meg jóóóóó hosszú lazulós hétvégét kívánok mindenkinek! =) Ja és persze éljen a sör!

Laza hétkezdés

Nos, oly nagyságosan megszerettem két hét Szegeden semmittevés után otthon lenni, hogy úgy döntöttem,nem jövök vissza vasárnap, majd csak hétfő reggel. Nem mondanám, hogy nagy különbség, csupán egy nappal többet fárasztotta az agyamat a bátyám. Nem, mintha nem lenne az nekem jó, szeretek vele baromságokról lökni a sódert, de azért vannak bizonyos határok, melyeket már oly szívesen nem lép át az ember, ha nem muszáj... Szóval szép volt, jó volt, de elég is volt egy darabig belőle. :D De amúgy tök kedves volt, keresztanyáméktól kapott egy sört és még ezt az egyet is megosztotta vélem. Ó, az Acélszív mellékhatása! :D Mily megható! Na szóval, hétfő hajnali fél6kor kivert az ágy, pontosabban a telefonos ébresztő. Csipáimmal küszködve kicsoszogtam a fürdőszobába, a nehezen nyíló ajtó berúgásával meg a szívbajt hoztam apámra, aki meg épp ott feküdt a nappaliban, várva az időre, hogy elinduljon munkába. Nyögtem neki egy elég depresszív "sziá"-t, majd tovább csoszogtam a mosdóba. Csípátlanítás, jó reggelt a tükörképemnek, egy kis frissitő "ku*!aannyát, belerúgtam a kád szélébe", majd lassított vissza csoszogás a szobába. Közben anyámat is felriasztja a gondolat, hogy ÚRISTEN, A GYEREKEK MINDJÁRT INDULNAK ÉS NEM LESZ NEKIK MIT ENNI,HA NEM PAKOLOK,ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Tipikus anya... de szeretem, hogy így törődik velünk! Csinált nekem kávét is, igaz, hogy annyit sem ért, mint egyszeri párnak a tescós zacskó, de ha már anyukám megcsinálta, úgy illik, hogy azt meg is iszom. Mondtam neki, hogy én pakoltam kaját magamnak, ezért pedig csúnyán is nézett, mert mindig kevés kaját hozok, aztán nem lesz elég, satöbbi. Csak a szokásos. Mindenféle pakolás,puszik és köszönések után végül elindultunk a nagy semmibe a buszra. Severen egy árva szem hely nem volt. De jó... Álldogáltam egy darabig, közben fizetnek az emberek... meg én is... pedig reklamálhatnék xD, de én nem vagyok az a fajta, csak néha. Végül Adán lett hely rendesen. Zentán voltunk már nagyban, mikor egyik korcsolyatársam megcsörgetett, én meg elkezdtem röhögni, hogy ez a szerencsétlen engem vár, miközben én kilométerekre vagyok tőle. Hát igen,sajnos a heti torna elmaradt... de jobb volt nekem így!
Szegedre érve belegondoltam az életembe, nincs ma órám este hatig, idő, mint tenger, csodaszép az élet, nem megyek egyből haza. Mondtam is drágámnak, hogy mit szólna, ha elmennék hozzá, s ott tanyáznék egy darabig. Hát ugrálni nem ugrált örömében, de csak azért nem, mert egy buszban ültünk. El is buszoztunk aztán hozzá. No de a háztömb előtt elgondolkodtam, hogy bakker, ő a negyediken lakik, nehéz a kofferem... de volt oly "gallér", hogy felvigye helyettem, szóval büszke voltam, minden erőmmel. :D Szóval letáboroztam nála, s azzal a lendülettel be is szunyáltunk, ahogy kell. Kettőkor meg szépen hazamentem, este óra, majd haza, vacsora, alvás.

Tegnap reggel meg, az ég áldjon meg, hogy milyen sok eszem van, felkeltettem magam reggel hétkor, miközben csak 10re volt órám. Grat, grat Bogárfiam! Elbóbiskoltam még egy darabig, de lassan eljött az idő. Sétálva az utcán még annyira nem voltam észen, hogy a mellettem elhaladó barátaimnak nemhogy az arcát nem dolgoztam föl, de még a hangjuk sem érkezett el a tudatomig. Valami förtelem, mennyire selátsehall voltam. Akkor kaptam észbe, mikor egyik megállt mellettem, hogy Sáááriiiiii(mert ez a nevem). Lányok, igazán restellem, de bakker, én ilyen kóma még az életben nem voltam! Még szerencse, hogy mozgástan volt az első órám, legalább az kicsit felébresztett. :D A hét poénja lettem. xD Áááá!



Egyetek sok répát! Megérdemlitek!

Péntek...kicsit megkésve, de... mindegy

Akár az amerikai filmekben, úgy ébredtem péntek reggel a kollégiumban. Nyílik az ajtó, felkaptam a fejem, majd regisztrálva, hogy jó helyen vagyok és az első állott sóhaj elhagyta a számat, visszaejtettem a fejem, arccal a párnába. Szobatársam, drága, épp hazaért egy óráról, amire úgy tűnik nem mentem be. Nagyot ásítva felültem, eltúrtam az arcomból hosszú, kócos loboncomat, másik kezemmel megdörgöltem a bal szemem. Résnyire tárt szememen keresztül, amit láttam, felért egy világháborúval. Ruhák lépésenként heverve a földön, üres poharak az asztalon, szájukon lustán megcsillan a napfény. Ágyam másik végében a szennyes gyűjtő táska szájából kikandikált egy sárga zokni, mellette sorban álltak a vásárlásból visszamaradt nagy zacskók, a múlt héten vett cipő doboza, s egy újabb zacskóban hevert a báli (és ballagási) ruhám fölső része... még a szoba is másnapos, nem hogy én... Fel-felvillantak a tegnap emlékei, a dübörgő zaj, a morajló beszélgetés, a nevetések. Fullasztó meleg volt, mint minden reggel. Észvesztő dolog ez, mert már az összes radiátort nullára letekertük, és még mindig őrjítő trópusi időjárásra ébredünk. Megeshet, hogy a szoba valamely eldugott részén működik egy fantom radiátor is, ami akkor működik, ha már mindenki elaludt. De akkor rohadásig felfűti a szobát!

Megfordultam a szekrény felé, felvettem a telefonom. Fél tíz lesz két perc múlva. Apjaf@xát,én visszafekszem!-gondoltam önmagamban, szentimentálisan, jaó igényesse'! Letelt a két perc, megszólalt az ébresztő. A meglepetés és a döbbenet egyvelege ült ki az arcomra, kifejezve szó nélkül is azt, hogy "MI A F...?????" És igen, állítottam magamnak ébresztőt... hogy én mennyire odafigyelek magamra! Akkor már nem volt, mit tenni, felkeltem, s fél órán belül, már úgy néztem ki, mint egy élő ember. Összepakoltam a haza vinni kívánt dolgaimat, ami annyit takar, hogy ami mozdítható, beletömöm a kofferba,még ha beledöglök is. Elmostam még néhány edényt, amiben kaja volt még valamikor. Tudom, elég hanyag voltam a napokban, de igyekszek visszarázódni az életbe. Fél12kor kimentem a megállóba, fel a kettesre, Mars téren le, fel a Tisza volánra. Két és fél órányi buszozás után végül Moholra értem. Két hét után végre itthon! Egy ház leomlott, Adán új pékség nyílt, a hó meg szinte teljesen elolvadt. Hát Tavaty van, ahogy szokták mondani, és zajlik az élet, ahogy azt falun illik. Már szinte el is felejtettem köszönni az utcán a szembejövő bárkiknek... :):)

Estére Adára mentem Corsaroba, ahol egy nagy kedvencünk, az Osmi dan lépett fel. Eszméletlen, milyen hangulatot tudnak azok csinálni! És b@sszátok is meg, VAJDASÁG TUD BULIZNI!!! Táncoltunk, ugráltunk, énekeltünk torkunk szakadtából, ütöttük a pogózókat, s ami a legszívderítőbb NEM FÉRTÜNK EL! Igaz, hogy kis hely, nem oly borzasztóan ismert az együttes, de itt mindenki tudja, mi a jó és jól tudjuk érezni magunkat! Hatalmas különbség van a múlt pénteki szegedi koncert és a mostani között! Gyerekek, jó újra itthon lenni! :)