Látszólag mindenhol történik valami.
Olyan rohadt fontos
most minden pillanat,
fejem kócos, arcom sápadt...
és tele pattanással, már megint.
Látszólag leblokkolt mindent a december.
Papírok felett hull a verejték,
lelked legbelül már hulla,
s a biztosítékot megint kiverték.
Valaki kiabál.
Látszólag pattanásig feszül minden húr,
lábdobogás hangos zaja
végtelenül zsibog a fejemben.
Magához szorít a szoba négy fala.
Egyet simít, majd ellök.
Egy kedves szó, s fél óra kínos csend.
Látszólag ez normális.
De, mit látsz, minden hamis.
Nincs itt senki, csak furcsa hangokat hallok.
Nincs zaj, nincs sikoly...
Elragadt egy hullám,
mit nem kellett volna követni.
Ahogy mondani szoktam:
Oda se neki!
Inkább ne is váljon el végül semmi!
Hamis képek ezek,
tudom jól magamtól is.
Mindenki hazudik!
(Pedig nincs is itt senki)
