Felhőtlen

Felhőtlen az ég,
zenél nékem a sok tücsök,
s minden csillag.
A hold fénye simogat.
Tombolok.
Nevetve táncolok az ég alatt,
mint egy gyermek...
s táncol vélem száz meg száz édes emlék.
Visszhangzik fejemben az a szerelmes csend,
fáradhatatlanul forgok,
kócaim hullanak szerteszét vállamon,
nyári éj érzelmét árasztom.
Csókol a hűvös,
ölel minden pillanat.
Beszél hozzám a végtelen sötét ég,
majd egy hang emléke édes álmot ad.

Diagnózis: Hát te hülye vagy!

Második napja, hogy reggel nyolckor kivet az ágy. Nem számít, hogy mennyire pusztultam ki a fáradtságtól, vagy mennyire későn feküdtem le, ha elérkezett a reggel 8:00, kinyílnak a csipáim, aztán adios édes álom, akármi is volt az. Sosem emlékszem az álmaimra. Nem is ez a lényeg. Nagy most házunk táján a munkálkodás, meszelünk, meg takarítunk, mint egy teljes lakásfelújítás, csak a bútorok megmaradnak. Egyébként tetszetősek lettek a falak, és állítólag a hálószoba majd az én szobám lesz, de már vagy tíz éve ígérve van nekem az a saját szoba, úgyhogy azt hiszem most sem fűzök hozzá több reményt, mint eddig. Kellemesen csalódni mégis jobb, ha netán mégis elkészülne az én saját rezidenciám, mintha számítanék rá és aztán mégse. Életem legjobban kidolgozott taktikája :D Egyébként hangulatilag a tetőponton táncolok, már a kutyámmal is megosztottam, mennyire imádok beleülni abba a székbe, ami az esti vihar után egy tócsát tartogatott önmagán, amit a kómás szemeimmel nem sikerült meglátnom. Azért hatszáz wattos vigyorral cseréltem nadrágot és bugyit is, mert még mindig akkora jókedvvel néztem a mai nap elé, hogy már szinte zavarba hoztam a vakító napsugár áztatta kék eget. A kávézásra ismét rászoktam, pedig tavaly már egészen büszke voltam, hogy képes voltam teára váltani, de ha őszinte akarok lenni, most ez éppenséggel hihetetlenmód hidegen hagy. No de kint ülvén vizes hátsóval, kávémat szörcsölgetve (mint Babinéni az egyetlenegy fogával) hallgattam a tyúkok kárálási áriáját a reggeli tojásrakás sorában várakozva, melyre drága kutyánk, Vacak (alias Megatron) rákontrázott egy pár hosszú vonyítással. Ez az élmény, ha Moholon jártok egyszer, kihagyhatatlan! Ha egyszer elterjed a híre ennek az IQ-bajnok kutyának, aki csirkeszóra vonyítani kezd, komolyan mondom, kiállok a kapuba és pénzt fogok kérni az emberektől, hogy megnézhessék! Félretéve a témát, szép napunk van, és nem számít, hogy éppen hétfő.

Elhallgatom még itt egy darabon ezt a horkolás és madárének alkotta zenei egységet, aztán csinálok valami hasznosat is. EZER A GOND MEG A DOLOG!!!! Na, viszon' látás, aztán ha már nekem jó a kedvem, tessenek mosolyogni :)

Fogalmazzunk úgy... minden rendben :)

Mit suttogott tegnap fülembe a bódító est? Az álom éneke a legszebb a világon. Amikor az eget néztem, s gyönyörködtem a csillagok ezernyi gyémántfényében, rá kellett jönnöm, ez nem így van. A beteljesült álmok dallamainál nincs fület s szívet gyönyörködtetőbb! Száz meg száz óda, s kicsipkézett szólamok sokasága sem érne fel azzal a csöppnyi dallammal, melyet ez a beteljesülés áraszt szét az emberben. Ez a kis dallam egy sóhaj, egy halk kacagás, nem kell ennél több, mert ennyi is képes átadni a világnak, hogy a boldogság köztünk van. :) Legyen egy szép napotok, péntek van!