Tizenegy múlt

Teljes a metamorfózis. Átalakult végtelenben bolyong a fejem. Kiszáradt a szám, lehullt a sós esőcsepp az orcámon, s álom hív egy utazásra. Nem készültem még el. Haszontalan rongyaim széjjel hevernek az ágyamon, s az asztalon, pénz a zsebemben, de nem akarok menni. Pakolni... Fülembe hörög a zene, s belemerül minden gondolatom a hangokba. Együtt ordít a lelkem a fémesen rekedt énekkel. Hipnotizál. Megint kipihenetlen fejjel fogok reggel az állomáson cigarettával a kezemben belebámulni a hajnal ébredező látványába, a munkába indulók csendes menetelésébe. Miért nem fekszem le?