Holtomiglan...

Holtomiglan körmölöm e sorokat,
még ha bágyadt kezeim
nem is bírják tovább.
Holtomiglan ugatok,akkor is,
még ha meg sem hallják,
ha senkit sem érdekel.
Holtomiglan fogok vágyakozni,
remélni minden boldogat,
magamévá tenni csókodat.
Holtomiglan...még ha nem is hiszed,
s gyűlölj,átkozz,kövezz...
vagy ahogy a legjobban esik.
Kínok közé vág már csak a puszta gondolat,
de szívem (ha nem is hiszed)
holtomiglan...csakis Téged szeret!

Elkéstem az életből

Egy elhadart éjszaka
lebeg az emlékemben,
ajkamat másnapos sóhaj
veszi birtokba,
elpárologtatva a
mámortól eltompult
képzivatart.
Elkéstem az életből.
Sietni utána még
túl erőtlen vagyok.
Dehidratálódva...
s kialvatlanul gyenge vagyok.
Eltékozolt percek,
ennyi,mit magam után hagyok.
Befejezetlen rímkupac vagyok!