Rózsaszín az Isten =D

Most,hogy így visszagondolok,ez a szombat este valami hihetetlen nagy buli volt!Először látogatott el szerény kis hazánkba a régi legenda,Magyarország,és a világ szégyenfoltjainak kikiáltója,a Rózsaszín Pittbull nevű együttes. A koncert körülbelül fél tizenkettőkor kezdődött,a tömeg pedig hatalmas sikolyzuhataggal köszöntötte. Én egy széken állva figyeltem az eseményt,és amint láttam,minden szám közben a tömeg úgy hullámzott,mintha a tenger mozgását nézném éjszaka. Mindenki táncolt,énekelte a szövegeket,ugrált,ordított,tehát a hangulat olyan szinten az egekbe szállt,hogy azt akármelyik Celeb megirigyelné. xD Nekem is jól megfájdult a nyakam a koncert végére. =D Megmutatták legújabb számaik legjobbjait,de a régi jókat sem hagyták ám feledésbe merülni! Megemlékeztünk arról az emberről,aki beszorult egy Zetorba,trükkös Béla bá'ról,megkértük egymást,hogy ne szívjunk füvet,halált küldtünk az összes politikusra,szidalmaztuk azokat a rohadt celebeket,és még sorolhatnám,mi minden volt. A tömeg meg csak őrjöngött. A koncert végére,azaz a második visszahívásra,a szólógitárosnak elszakadt egy húrja,de ennek ellenére még eljátszottak egy számot.=)
A hazafelé út azért már nem volt ilyen kellemes...Negyed négykor indult a busz. Mi már fél 3kor nekiindultunk,hogy biztos legyen helyünk a buszon. Mit ad Isten,a busz már akkor tele volt. Mi az,hogy tele? TÖMVE VOLT! Egy hatalmas,emeletes busz.Minden ülésen ülő ember ölében is ültek,az álló emberek meg,mint a szardíniák,úgy szorongtak. Úgy kellett beljebb nyomni őket,hogy mi is felférjünk. Okosabb személyek inkább taxival mentek haza. Na nem mintha a Bali nem lett volna dugig tömve emberekkel... De ez a szűkölködés már igazán szégyen volt. A busztársaság meg be is kaphatja a f@$zomat,ami igaz,hogy nincs,de csak nekik növesztek egyet,hogy bekaphassák!xD De valószínű,hogy legközelebb már rengeteg hely lesz a buszon,ugyanis a fent szorongó társaság két harmada azt hangoztatta,hogy bizony Isten,soha többé nem utazik busszal,hanem csakis autóval! Meg is lehet érteni. A busz drága,nincs is hely,télen hideg is van,mert nincs rajta fűtés,meg már kéccáz éves,és ki tudja,melyik pillanatban esik szét,vagy robban fel...xD Na jó,ne essünk túlzásokba! Ennyit mára kölkök! További kellemetes naplopást!

Bensőm rejtett titkai

Szürke gomolyfelhők
sötétítik fejem.
Villanó szikrái mind
egy-egy gondolat,
mi átsuhan agyamon.
Lassan kiontja
magából vérét,
s vékony sugárban
hullanak tükörcseppjei.
Szememből hosszú,
végtelen patakot formáz
ez a fájdalom szülte
ezüst eső.
Hullamerevséget kapnak
hangszálaimon a
kitörni vágyó szavak.
Nincs vigasztaló ölelés,
csupán ködbe zárt léptek...
S csak egy halandó van,
ki mind ezt a kínt
egy szóval,
egy érintéssel,
egy halovány sóhajjal
megszüntetheti.
Tekintete szétválasztja
tudatomat fedő
gomolyfelhőzetet,
bőrének lágy tapintása
elállítja végtelen
könnypatakom,
mosolya útnak engedi
börtönbe zárt szavaim,
s hangjának csengése,
új napsugarat szül
lelkem sötét rejtekében!
Remélem láthatom még...

A lélek vihara

Repedezett kontyba fonva
zokog lelkem.
Fáj a sóhajom...
Sebeim hiábavalóságát siratom.
Eltűnnék egy percig,
csak hogy senki ne lássa,
ne hallja pusztító ordításom!
Csepereg a fekete eső,
egy újjnyi sárban
derékig süppedek.
Ó,jaj nekem!
Alig akad kéz,
mi megmentsen...

Tönkretett hangulat

Kiömlött az utolsó csepp...
bocsánatra késő már.
Összetört a márványpadlón
egy ártatlan borospohár...

Elhangzott az utolsó szó...
egy pofon végül elszáll...
Pirult arcom szorongatom,
s a dühöm végül továbbáll.

Legördül egy könnycsepp,
s átkarolom karodat...
Ó,bár érne már véget
ez a tönkretett hangulat!

Megint idegbaj!

Nem lehet igaz!Mostanság egyszerűen nincs olyan hetem,hogy legalább egyszer ne hozna ki a sodromból valami iszonyatosan irritáló személy,vagy egy személy cselekedete! Nem mondok neveket,inkább úgy,hogy egyesek,azt gondolják magukról,hogy mindenben királyok,meg az övék a világ,és ha én valamit ebben félrezökkentek,vagy ilyesmi,egyből lehordanak minden irányba,meg,hogy hogy nem vagyok képes ennyit megjegyezni,meg megcsinálni. Faszom,képzeljétek NEKEM IS VANNAK PROBLÉMÁIM VELETEK! Nem igaz,hogy ilyen létezik a világon... Pont az a közmondás illik ide,hogy "más szemében a szálkát is,a sajátjában a gerendát se látja". És ebből már nagyon elegem van! Én is ki tudok ám akadni! Nem kell félni,kinyitom a számat,csak szóljanak hozzám még egyszer!

Pár szó

Fáradt vagyok...kialvatlan...rövid nap volt...de unalmas...üres...S várlak még...hiányzol...kérlek SIESS HAZA!!

Álmatlanság

Hol a meleg zavar,
hol meg az,hogy fázom.
Hol a pokrócom szúr,
hol egy motor zavarja meg álmom.

Ha melléd bújhatnék,
ha ölelhetném derekad,
nem kéne álomra várva
bámulnom a sötét falat...

Siess vissza,úgy fázom,
S nem jön a szememre álom...
Siess vissza,rád vágyom!
Ó,egyetlen drágaságom!

A hiányzó puzzledarab

Itt előttem a kirakós. Egy kis darabka nagyon sokáig hiányzott. Egyetlen kis kék darab,pont a közepéről. Próbáltam én odailleszteni színes köveket,összegyűrt papírgalacsint,gombot,kockát,bármit... az üres hely csak-csak ottmaradt. Tudtam,hogy oda csak az az egy puzzledarab való...de nem tudtam,hol keressem. S utólag kiderült,nem is kellett keresni. Hisz itt volt az orrom előtt...csak én butus,nem vettem észre. =D Boldog voltam,kiugrottam volna a bőrömből mikor végre helyére rakhattam...lelkem utolsó puzzledarabkáját. =)

Cssss

Egy kis csendet! Nem akarom hallani a gondolataimat! Ideje már szelektálni odabent... de ahhoz csend kell. Csak öt percre! Cssss... Így jó... Lebegnek az emlékek... a szavak... a képek... a hangok... Összefonódnak a színek,mormogásba fulladnak a zajok. Majd minden elsötétül... Kinyitom a szemem,felkelek,sétálok. Nini,egy tükör. Megállok előtte. Jó mélyen belenézek a tükörképem szemébe...s lám... visszamosolyog! =)

Ez neked idő??

Hogy őszintén kifejezzem mély érzéseimet,ez a rohadt időjárás igazán bekaphatná már a faxomat! Jövünk haza békésen abból a retkes iskolából(hála már a jó Istennek). Ülünk csendesen a buszon,hallgatjuk a zenénket,ahogy ez mindig is lenni szokott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek,hogy valamitől világos van. De tényleg! Kicsit jobban odafigyeltünk,és... EMEKKORA VILLÁMOK CSAPKODTAK A SZEMÜNK ELŐTT.De eső még sehol. Na,de beértünk Adába...szakad...beértünk Moholba...még jobban szakad! Nemhogy szarrá áztam hazafelé. Fasza érzés kb 4 sarokra lenni a buszállomástól. Csak úgy csorgott le rólam a víz,a patikám páratartalmáról meg hadd ne beszéljek! De ez még a kisebbik gond. Hanem... a villámok. Egyre és egyre nagyobbak,és hangosabbak. =S Nem mintha bajom lenne a villámokkal,sőt,nagyon is szeretem őket bámulni...bent egy házban,ablakon keresztül. De ha így hajadon fővel sétálgatok már ott,nyílt ég alatt... hát ööm,nem szívesen kóstolnám meg a villám csípős ízét... Akkor már inkább az erőspaprika,vagy valami hasonló. =) No,de lényegtelen. Fő,hogy végre itthon vagyok és SZÁRAAAZ!!! Hallgatok egy kis muzsikát,és jó lesz! Ti is hallgassatok MUZSIKÁT és nektek is jó lesz! =) Puszedli!

Elmúlt fiatalság

Egyre komolyabb a csend,
egyre tompább a fény,
egyre lassabban fúj
a komor,esti szél.

Hullámzó árnyak
lobognak távol.
Feloszlóban immár
a vidám hippitábor.

Elcsuklik hangjukban
minden kedves szavuk.
Emlékfoszlány-kazalok közt
botladozik agyuk.

Az egykor szabadságért,
békéért esküdtek
mára már szürkék,
bérbe adták lelküket.

Gyomorkorgás sír fel
sápadt lámpák körül...
Drága,szabad gondtalanság
lassan mély álomba merül...

Őszi vers

Esik eső,szél süvít...
Mindegy,hogy állok,
vagy sétálok,
testem mindenképp vacog.
A szürke idő elszomorít...

Bár a távolban,látom,
kibújt egy fénysugár.
Nem is kell sok már,
s jössz!Szívem úgy vár,
drága élő "kabátom"! =)

Ahogy a fénycsóva,
az idő is cammog,
a remény tüze pattog
mégis,míg szívem dobog.
Csak kérlek,siess haza!!

Iskolai agymenés

Egy kis párbeszéddel ismertetném mindennapjaink csodálatraméltó hangulatát. Remélem nektek is bejön majd =D


Krisztina: - Jaj Tönki,milyen szép fehér meg fekete a patikád! -
Tönki: - Köszönöm! -
Cila: - Új? -
Tönki: - Nem,csak Perwollal mostam! -
(nevetés)
Bea: - És Black magic-kel,vagy White magic-kel? -
Tönki: - Ööö,nemtom,mindjárt megnézem,melyik van a táskámban... -
(hatalmas nevetés)

Csak neked Tönkim!

Hogy ne szomorítsalak el végleg drága téged,Tönkim,úgy gondoltam,bevetek valami humorosat is ebbe a blogolásba. Sokat gondolkodtam,mit is írhatnék,ami minőséges,eladható,vicces és még tetsszen is neked. A mai napot ha átelemzem,szerintem kezdésnek nem is lesz olyan rossz! =) Az eleje ugye úgy indult,hogy illegálisan dohányoztunk a park területén,és figyeltük a baglyokat és mókusokat,nehogy valamelyiken kamera legyen,és lebukjunk. =D Közben meg ugye örültünk,hogy újra látunk Téged,mivel rejtélyes okok miatt tegnap nem jelentél meg. =( Az első két órában semmi érdekes nem volt. Oszi diktált,mi meg írtunk,mint Petőfi. No,de a hittan... Hát ő sem változott semmit. DE MI SE! =D Próbált terelni minket a hit,meg a templom,meg az ilyenek irányába,de aztán az ifi szidalmazásával elhúztuk az egész órát. =D Ilyenkor tényleg látszik rajta,hogy próbál úgy nézni,hogy érdekli,meg mosolyog,csak kissé erőltetetten,de a szemei elárulják,hogy rohadtul zavarja,hogy nem az ő témájáról beszélünk,hanem csak mondjuk és mondjuk a magunkét... De hát ez minket nem túlzottan zavart. =D A gyógyszer Marissal újra találkozni egy élmény volt. Szokása szerint annyit jártatta a száját,hogy az valami fenomenális. Ebből az órából születnek mindig a legütősebb beszólásaink(főleg Zolinak). Ma is összejött egy-kettő,pl: phosphas-ból lett foszfasz,meg ezt a Mariska már fokozta is,mikor rajzoltunk: "Ez a kis rész így föláll,ha már itt vagyunk,hogy ez foszFASZ!" Hát,nem normális. xD Ezek után már csak az oldalak kitöltésével foglaltuk le magunkat,ami nem volt egy kéjutazás,de még élünk. Végül aztán mehetett mindenki,ahova akart...

S végül még pár vicces kép,hogy derülj,meg más is =)

Egyet a nyári szülinapok emlékére:

Egyet,hogy vele együtt mosolyogj:



Egyet,hogy a homlokodra csaphass,mert ez már sok:



És egy,mert mi perverzek vagyunk...:

Remélem ez már nem szomorított el,hanem egy kis színt vitt az életedbe. =D Remélem olvasod máskor is! Én igyekszek majd sokat írni,osz' jó lëssz!=D