Egyre komolyabb a csend,
egyre tompább a fény,
egyre lassabban fúj
a komor,esti szél.
Hullámzó árnyak
lobognak távol.
Feloszlóban immár
a vidám hippitábor.
Elcsuklik hangjukban
minden kedves szavuk.
Emlékfoszlány-kazalok közt
botladozik agyuk.
Az egykor szabadságért,
békéért esküdtek
mára már szürkék,
bérbe adták lelküket.
Gyomorkorgás sír fel
sápadt lámpák körül...
Drága,szabad gondtalanság
lassan mély álomba merül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése