Minden meggyújtott cigaretta tud valamit.
Válaszokat. Oly kérdésekre, mint hogy
miért a kifújt füstfelhők takarják csak
azt a két elernyedt húsdarabot az ágyon.
Fullasztó melegben, ömlő verejtékben
minden sóhaj elmond egy regényt.
Újra és újra elmeséli,
hogy lett sötétből fény,
a rozsdából erős páncél,
a furcsából normális,
a rágalmakból vicc,
kínból fétis,
a fájdalomból orgazmus,
s a nappalok a boldogságtól egyre hosszabbak...
nem a Naptól.
A Nap már másodlagos csillag az életben.
Mert éjjel történtek világmegváltó dolgok!
Mikor senki nem számít rá...
senki nem számít Ránk...
senki nem számít... Nekünk...
Akkor szembejött az alkoholmámor,
egyfajta részeg Ámor,
ki százalékban méri a szeretetet.
Mikor ellepi szemed a homály,
hisz nem az számít, amit látsz.
Ha csókolsz, úgyis becsukod szemedet.
Aztán azon kapod magad,
hogy nevetve sétálsz az utcán hétfőn kora reggel,
s mindenki bolondnak néz.
De miért is tagadnám az igazságot?
Bolond az, ki megtalálja más szemében a világot.
