Korcsolya

Korcsolyázni jó dolog! Nem csak, mert sport és egészséges, hanem szórakoztató és izgalmas is; a korcsolya művészet! Amióta elkezdődött a második félév, azóta intenzíven toljuk a lányokkal az ipart, minden hétfő reggel. Igen, ha hiszed, HANEM, mi hétfő reggel 8kor tornázunk! Ne keresd az értelmét, nincs neki, egyszerűen csak ekkor volt időpont, nekünk meg nem esik nehezünkre korán kelni, kihagyni egy eeegetrengetően unalmas 2 és fél órás előadást, azért, hogy azt csináljuk inkább, amit szeretünk. Amikor odaérünk, mindig bizonytalanul indulok neki. Első órán estem egy-két szépségeset (anyád a szépséges!!), s mivel azóta is meglátszik a szivárványszínű zúzódás a térdemen, kissé tartok a hirtelen elcsattanástól. S ennek köszönhetően az emberek általában lehagynak, kikerülnek estébé, ami igazából nem is jelent nagy problémát számomra. Tecciktudni (vágom én, hogy ez szociálisan nem épp a legjobb tulajdonság, de) szeretem, ha hagynak egyedül a gondolataimba merülni.

Így történt ez ma reggel is. Hajnalhasadtával kib@*!ott a vekkeróra egy nagy adag csipát a szememből, s nyávogó hangjával még azt merészelte mondani, hogy jó reggelt. Kedvesem, azt legyél már szíves nekem elmesélni (-regélni,-pofázni,-ugatni), hogy ugyan melyik átkozott hétfő reggel a jó, a teringettét neki??!!??!?!?!?!!!!!!444néééégy4!!!???!?! Hogy a kakas csípje meg! Még egy háttérinfó magamról, ha korán kelek, iszonyat durcás vagyok, olyankor nem ajánlott hozzám szólni. Legkésőbb fél órán belül elmúlik, de addig jobb rám se nézni. Kerüljük el a felesleges konfliktusokat! Szóval felébredtem, wc, kád, mosdó, törölköző, ruha, táska, belezacskó, belezokni, belekesztyű… hol a kesztyű? Ja az már benne volt… Telefon zsebre. Van még pár perc. Lemegyek lassan a többiekhez, ők is még szedik össze magukat. Nem is értem, miért sietek mindig annyira, amikor tudom jól, hogy úgyse lesznek még készen… Kis sietés a buszra, nehogy lekéssük. Hát ő késett le minket. Szakadna meg! De legalább az időjárás vidító volt! Kellemesen enyhe idő volt, csicseregtek a madarak… mintha tavaszba ugrott volna az idő hirtelen. Aztán jött a kettes. Szardínia konzerv, mint mindig… Centrumnál leszállomás, 4esre felszállomás, műjégpályánál megint csak leszállomás. Besétálunk, és már a bejáratnál trollkodtak velünk.
-Ti vagytok a 8órai egyetemisták?- kérdezte az egyik (gondolom biztonságiőr, vagy portás, vagy miaf@kszom) ember, aki a kapuban dekkolt.
-Igen, mi vagyunk!- by kórus.
-Nincs ma órátok!-
-MIIIII??????-
-Csak átbaszás volt, menjetek!-
Ezen a mondaton el kellett gondolkodnunk pár másodpercet. Most akkor mi volt az átbaszás? Az, hogy nem szóltak az óra elmaradásáról, vagy amit ő mondott?? Gondolom látta, hogy megjelent a fejünk felett az a bizonyos buborék, kismillió kérdőjelekkel, így hát folytatta:
-Lesz órátok, menjetek be! Csak átbaszás volt!-
Ja, hogy aaaaz! Nagyon szeretnek ott másokat szivatni. Hogy kevernének hashajtót a babgulyásotokba, parasztok! No de térjünk is vissza az iromány lényegéhez. Szóval elkezdődött az óra, lehuppantunk a jégre, s nekikezdtünk a körözgetésnek. Én, híven szokásomnak, lassan kezdtem el a mai száguldozást. Alig voltak még ott páran, így a jég még egészen sima volt. Nem is volt még ilyenben részünk, ahogy emlékszem, amióta ide járunk. Az ember csak úgy suhan rajta, észre se veszi, hogy jég van a lába alatt… mintha felhőkön járna… Szóval ilyesmi jár az én fejecskémben, miután magamra hagynak a többiek. Ezen kívül tartottam egy kis szemlét, milyenek is itt az emberek. Többféleképp is lehet őket csoportosítani. Van a mi csoportunk és a mindenki más. Vannak, akik tudnak és vannak, akik nem, ezeken belül is két-két csoport különíthető el, méghozzá, aki tud, de nem csinál semmit, csak áll/kint ül és néz, és aki tud és fitogtatja. Aztán a nem tudók közül van, aki rohadtul nem tud, az olyan a falba kapaszkodva araszol szépen lassan, illetve, aki nem tud, de intenzíven próbálkozik, ezek a példányok távolabb vannak a faltól, gyorsabban is haladnak, de őket is rendre lehagyják az ügyesebbek. Ezt a sok-sok csoportosítást meg lehet találni úgy a nagyok, mint a kicsik közt, tehát elég tarka társaság ez. Szerény személyem (vagyis éééén), kitaláltam még talán ennél is jobb csoportokat, de lehet, kissé túlozni fogok, ezért előre is bocsánat! :D Vannak elsősorban a kis szardíniák. Ezek kicsi profi kölykök, akik mindenhol ott vannak, de nagy csoportban, és ha megközelíted őket, hirtelen szétugranak. Ilyenkor kezdődik el az első anyázás. Vannak a suttyó versenyezők, akik épp akkor érnek a célba (falhoz), amikor te épp akkor haladnál el az adott fal előtt, vagy csak úgy bevágnak eléd, hogy infarktust (infraktot!!!) kapsz. Vannak a nagy feszítővasak, ezek vagy csigalassúsággal és átkozott idegesítő hanyagsággal siklanak, vagy olyan gyorsan és annyira figyelmetlenül, hogy az a szél, ami utánuk megy, képes fellökni, nemhogy ők! Itt kezdenek az édesanyákon kívül az egyéb családtagok is felemlítődni. Vannak a pletyósok, akik szintén egy klánt alkotnak a jégen, annyi a különlegesség, hogy vihognak, mint állat, és néha bekanyarodnak, vagy egyszerűen megállnak előtted. Ilyenkor már előjönnek a szentek és kevésbé szent megnevezéseik… Múlt hét óta új faj is született, őket elneveztem ráknak, mert ezek már megunták a monoton előre irányuló körbe-körbe csúszkálást, e helyett erőszakkal hátrafelé mennek. Lassan, de biztosan haladnak hátrafelé, és egyre ügyesebben csinálják. Előbb-utóbb már attól is tartanom kell majd, hogy nekem jön egy segg! :D Na és a kedvencem, a reciprokok, akik mindig a menetiránnyal ellentétes irányban száguldanak. Na, azokat már legszívesebben pofán is verném.  Ha már így kihívja maga ellen a sorsot, ezer örömmel nekimegyek, mind a 65 kilómmal, biza Isten!

No, hát ennyi lett volna a néprajz! Ami még poén volt számomra a korcsolyázásban, az egyik edző büntetése. Van egy olyan szabály, hogy kesztyű nélkül tilos korcsolyázni. Nos, egyik kölyöknek ez véletlen kiesett a memóriájából. Edző bá sem volt rest, mondta neki, hogy tessék megcsinálni 10 fekvőtámaszt (vagy fogalmam nincs mennyit, nem hallottam). Na már most képzeld el, amikor az a gyerek a jégen támaszkodik, lábán a korcsolya, és próbál fekvőtámaszozni, hogy közben össze se essen, de a keze se fagyjon oda. xD Há’ befostam a röhögéstől! xD

Köszönöm az óvasást! Tedd ezt máskor is! Megéri mindenkinek! Ugyanúgy elveszi az időd, mint a Tahó világ, a Csillámf@szlámaSzületik, Banánok Közt, X-traktor, csak ennek értelme is van! :D

Hétvége

Ha már így belejöttem az írásba (és mert rohadtul unatkozom), elmesélem a hétvégét. Nem lesz hosszú, nem kell félni! Kezdésnek annyi, hogy itt maradtam Szegeden. Péntek este volt kedves bátyámék (Prison) koncertje a Rock klubban. Nem ismertem az előtt a helyet, nem tudtam, mire számítsak, mennyire lesznek emberek, mennyire lesz pogó, vigyek-e vesevédőt, bukósisakot, boxert, baseball ütőt, kötelet, gumibotot, vagy fogadjak-e egyből magam mellé egy testőrt. Mint utóbb kiderült, nem volt szükség semmire. Már megbocsásson a világ, a szegedi nép KIB@SZOTT PUHÁNY! Először azt gondoltam azért nincs élet, mert kevesen vannak. A legelején kevesen is voltak. A vége felé már egyre többen álltak a színpad előtt és ez volt az, ami miatt egyre inkább mentek tönkre az idegeim. Álltak, miközben ment a jó zene, lehetne zúzni, ölni egymást, de a keményarcú lányok és legények csak álltak ott bamba pofával, és semmi... Én úgy gondoltam nem fogom vissza magam, felkeltem és első sorban ráztam a hajam, ugráltam, sikítottam, tapsoltam, örültem. És lesz@rom bakker, nézzenek teljesen idiótának, de kövezzenek meg, ha nem ez a lényege egy k*!va metál koncertnek!!

 

A következő kocerten (Exit) többen voltak bent, de ugyanúgy álltak, vagy ültek és meredten néztek előre. A keményebb arcok komoly pofát is vágtak hozzá! Az volt aztán az igazi buli! Pedig ők is nagyon jó muzsikát toltak, kissé beteg és perverz szöveggel. :D Élmény volt, jófejek is voltak, a közönség meg bekaphatja a harci lóf@szt! :D
 Szombatról csak annyit tudok mondani, hogy fele alvással telt, fele meg alvásra vágyással. Kikészített ez a hét... Ma csak annyi vicces történt, hogy gondoltam elmegyek teszkóba. Tudom, ez k*!vára nem vicces, de még nem is ez a poén. Megyünk épp a sportcsarnok felé, távolról kábé 3-4 pár kék-piros villogót számoltam össze. Na most itt meg mi van, gyilkosság, gázolás, útlezárás, vagy miafrancvanmár? Ahogy haladtunk el a rendőrautók mellett, egy rakás vadul ordító és mutogató embert láttam tömegesen megindulni némi rendőr kíséretében. Láttam egy-kettőt trénerkában (vagy dzsogging, ahogy itt a Magyarországban mondják), gondoltam, gyanús nekem ez a viselet. Ment tovább a kis kettes, és elhaladtunk két nagy busz mellett, oldalukon nagy felirattal: SUBOTICA. Na a jóisten áldja meg, hát persze! xD Vízilabda meccs volt, jöttek a Szerbek szurkolni. Úgy látszik volt némi félreértés a szurkolók közt... kitört a káosz. xD
 
  Úgy látszik, ha én nem megyek vissza Szerbiába, Szerbia jön utánam! :D Igazán romantikus!

Az első bál

Először is kedvesjóétvágyat annak,aki éppen most ebédel, meg váljon egészségére annak,aki már megette a napi adagot. Azután meg hadd meséljek erről a bálról, ahol is voltunk csütörtök este. Nem volt épp olcsó mulaccság, de hát egyszer vagyunk gólyák egy gólyabálon, akkor meg már adjuk meg a módját! Egy csodaszép karton meghívó volt a belépőkártyánk, volt rajta külön letéphető rész, egy a pincérnek, hogy milyen menüt kérsz (mert hogy még azt is meg kellett ám válogatni, hogy mit eszel), meg kettő másik, ami arra volt jó, hogy ráfirkants egy fiú és egy leány nevet, akiket megválasztanál bálkirálynak és -királynőnek. A többi részén pedig volt a cím, a "szeretettel meghívjuk..."-szöveg, meg az esti program. Nadeakkor, kezdődjön a móka!
   Azért azt el tudja képzelni mindenki, hogy milyen készülődés folyt aznap délután itt nálunk. Én korán elkezdtem, mert tudtam, hogy legalább 2 óra kell mire elbíbelődök a hatalmas lósörényemmel, a többire meg szinte nem is kell szánnom időt. A többiek,meg ahogy érzik, gondoltam, előbb-utóbb ők is hozzákezdenek. Miután kész lett a hajam, meglátogattuk a 6. emeletet, megnéztük, mennyire fittek a lányok. Ők, kérlekalássan ültek a gép előtt, még neki se veselkedtek a készülődésnek. Akkor volt asszem 6 óra. A meghívón meg 7kor van a megnyitó. Na ámbár azt megjegyezném, hogy tudtuk, elég 8ra megjelenni, mert addig úgyis csak érkeznek az emberek és semmi különlegesség. De attól függetlenül egész nyugodtan nekikezdhettek volna már, mert ahogy ismerem őket, egyikre mindig várni kell, a másik meg mindig azt hiszi, hogy valamit otthon hagyott... :D Úgyhogy nem egyszerű... De hát lányok, most mit tehet az ember... Olyannyira elhúzták az időt, hogy az valami fenomenális. XD Fél 8 előtt 5 percre lett megbeszélve, hogy találkozunk a hatodikon, náluk. Amikor észrevettem az órán pont fél 8. Akkor elkapott a pánik, hogy a szomszédék meg miért nem szóltak be hozzám. Összeszedtem a cuccaim, leviharoztam, s mit látok? Ezek a púdermancik még mindig kenekednek, sürögnek forognak, de már lassan elmegy a busz. "Hábasszátokmámeg, afaszomkor akartok menni az ég szerelmére, könyörgöm siessetek márazistenáldjonmeg!" -mondtam kissé kikelve önmagamból. "Várjál már még egy kicsit !" "Pill, kihúzom a szemem még!" "Szempillaspirál?" "Kihúzzam a hajvasalót?" "Még ne! Hol a meghívóm?" "Kell a meghívó?" "Hát szerintem csak azzal engednek be, úgyhogy..." "Akkor felszaladok érte!" "Jó! Hol a cipőm?" "Te abban mész?" "Igen!" "Úristen!" "Most miért?" "El is törne a lábam, mire odaérnénk!" "Én majd ott veszem fel!" "Én is!" "Én is!" "Na jöttem!" "Indulhatunk?" "Várj még egy pill!" "Kikapcsoljam a hajvasalót?" "Kapcsold!" "Mikor megy a busz?" "Tíz perc múlva." "Akkor siessünk!" "Nyugi,odaérünk!" Kábé ez volt a beszélgetés, ami ott akkor abban az 5-10 percben hirtelen elhangzott. A hajam égnek állt. Ötven van, vagyis tíz perc nyolcig. A busz kábé 5-7 perc alatt visz át a hídon a Széchenyi térre, és onnan még át is kéne szállni, ha meg odaérünk, a kabátokat is még le kell tenni a megőrzőbe, úgyhogy ebből olyan kib@szott késés lesz, hogy az lesz kellemetlen, nem a csípőficam! Hát, nyolc óra már eleve elmúlt mire átértünk a hídon, de nem adjuk fel, kemények vagyunk, kibírjuk ezt a megaláztatást (meg persze reménykedtünk abban, hogy más is lesz ilyen retardált balf@sz, hogy elkéssen a saját báljáról)! Amikor megérkeztünk (véééééééégre), a szervezők mondták,hogy majd csak fél óra múlva kezdődik minden, addig meg nyugodtak lehetünk. Hááála a jóistennek, tényleg nem mi voltunk az egyetlen kis semmirekellők, akik nem érkeztek időben! Jííííháááá! Kabátlerakás és cipőcsere után felmentünk szép kecsesen a nagyterembe. Csodaszépen feldíszített terem volt, nagy színpaddal, hosszú asztalokkal, sürgő-forgó szervezőkkel, pincérekkel és ücsörgő vendégekkel. Elfoglaltuk mi is a helyünket, majd várni kezdtünk a csodára, vagy valami jelre, hogy most akkor mi lesz, és ha lesz is, az mikor. S egyszer csak elkezdődött... Egyik köszöntő, Dékánköszöntő, harmadik köszöntő, egyik beszéd, hegyibeszéd satöbbi... szóval nagyon meg lettünk köszöntve és motiválva, hogy táncoljunk, dobjuk el a cipőket és ihajlacsuhajla dínomdánom hajnalig!. :) Meg persze a koccintás, ingyen pezsgő! Na, mondom szuper, nem szeretem a pezsgőt...De baszki, ha már ingyen van, nem veszhet kárba! Megkóstoltam... és rájöttem, hogy eddigi életem során csak nagyon sz@r pezsgőket próbáltattak velem, mert hogy eez valami eszméletlen finom volt! Nem olyan acetonízű, mint úgy általában a pezsgők. :S Fujj! Utána jöttek a keringőző gólyák :) Hát, ők nagyon szépek is,meg ügyesek is voltak, akár a hattyúk! Utánuk még egy tánc jött, az már ilyen ideoda ugrálós, szinesminiszoknyás kislányok előadásában volt. Eztán következett a vacsora. Előétel, főétel, desszert. Érdemes volt egész nap egy gyümölcsjogurton élni, mert most jóllaktam! xD Hú, de nagyon finom volt, puszilom a szakácsot! :D Fél 11 után jött Kormos Anett. Gyengébbek kedvéért sztendáppkámediszentrál! Hát valami őrült jól nyomta a csaj! Nagyon szivatta az embereket! Főleg azt a szerencsétlen rózsaszín és csíkos ingben ülő pasit, diszkréten, de pofátlanul, egészen konkrétan ott buzizta le mindenki előtt! xD Meg persze mesélt a felrobbant bojlerről, a fertőző öntisztulásról, meg a magányos repülőútról, amikor is kihívta Gyurit (!!!!) és vele mutattatta be a repülőn utazó emberek alvási módozatait. Gyuri is picit félreértelmezte a bemutatás lényegét, s kissé túlontúl játszotta az alvást, de ez ííígy volt tökéletes. Anett is már ki volt  akadva rajta, úgyhogy ezek kölcsönösen b@szogatták egymást, ahogy azt illik! Szóval fél órányi sírvaröhögés után Anett megköszönte és eltávozott, és jött Dj Gesbin, aki adta a talpalávalót egészen éjfélig. Táncikáltunk egy kicsit, addig mindenki elhelyezte a szavazó cetlijeit a kis dobozkába. Éjfélkor pedig kiderült, kiket is választott a nép. Bálkirálynőnek PE.-t (nevezzük így) választották. Egyik barátnőm mondta, hogy erre lehetett számítani. Én, hogy az őszintét megmondjam, elképzelésem sincs, hogy ki ez a nő, az életben nem láttam még. xD Se azelőtt, se azóta! Mondjuk láttam már "természetesen" szebb lányt is, de hát őt ismerték a legtöbben! :D Bálkirálynak pedig (igazából nem tudom miért reméltem, hogy Gyuri lesz) egész elképesztően váratlanul BD-t (őt is nevezzük így egyszerűen) választották.Naná! xD Végül is nekem annyira mindegy kéne, hogy legyen, se jobb se rosszabb nem lett az életem ez miatt, szóval, hagyjuk is... :D Majd végül elkezdődött a hajnalig tartó hepaj, ugrálás, táncolás, ordító éneklés. Mi még a színpadra is felmerészkedtünk, igazán legyünk büszkék magunkra! Kettőkor pedig elindultunk haza...gyalog... Még kedvenc portásunkkal is találkoztunk, aki elkísért minket, kábé egy sarokig. :) Egyeseknek ez is boldoggá tette a napját, megdobbantotta szívét, úgyhogy köszönjük is szépen Szilárd! :D Egy órányi fárasztó bokaficamos sétafikálás után megérkeztünk a kollégiumhoz. Nem kellett sok, és aludtunk is, mint a bunda!

Életem egyik legszebb és legjobb estéje volt! Köszöngetés és peretz mindenkinek! :)

Kedves jó estét

Volt itt egy kis átalakítás, mert állítólag látáskárosodást okozott a sötétség a blogon. Ezúton elnézést kérek! A mostani stílust magamon teszteltem, s úgy gondolom, megfelelő, nem erőlteti meg túl a szembogarakat. Nos, van mit mesélnem... Hol is kezdjem... Ja, igen! Kedd este volt Jate klubban Paddy and the rats koncert. Volt ebben egy-két dolog, ami még mindig elég furcsa nekem. Már egyáltalán az, hogy miért pont a Jate klub? Mert a diszkókban a techno, meg az TV által nyomatott zene szól, nem ír punk... Kissé sem illett oda, de végül is nekem mindegy volt, csak hadd legyen egy kis zúzda. Aztán a következő dolog, amit még mindig nem tudok megemészteni, hogy miért kezdődött a buli már 9kor? Jó, azt vágom, hogy volt előzenekar, meg minden, de akkor is, nincs az egy kicsit korán? Ahogy megismertem a Szegedi éjszakai életet, itt a bulik többnyire éjfél után kezdődnek és hajnalig eltartanak. Ááámbár egy koncert már 9kor elkezdődik?  Ez így nem logikus... Aztán úgy gondoltam, hagyom a picsába az agyalást, és inkább elmegyek fejet rázni. Jó sok embernek mondtam, hogy jöjjön, de egyszer csak közbeszólt a karma. Először egy haver mondta, hogy mégsem akar jönni. Na nem baj, leszünk még azért sokan! Aztán, mikor kiderült, hogy 9kor kezdődik, egy barátnőm is lemondta. Eeez még mindig nem baj, de most már a jó k!*%a élet, elég legyen! Mindezek után még a bátyám is lekéste a buszt. Ebben a pillanatban dőlt el, hogy nem megyünk bifórra inni, hanem majd itthonról elslattyogunk. Kábé 15perccel az eredetileg betervezett indulás időpontja után az a barátnőm is lemondta, akivel eredetileg terveztük az egész estét. Hogyaza retkes szájbab@szott öreganyádat hátbaveregetős texasziláncfűrészes kúrálna ki a negyven fokos lázból, a teringettét neki! Éreztem azért, hogy ez egy jel, nem kéne most már erőlködni, maradj otthon a picsádon, készülj fel a holnapi napra inkább, hasznosabb lesz! De nem, inkább dacoltam a saját jóslatommal, amit tudom, hogy mindig beválik. Női megérzés ez, vagy mi a franc... Mindegy, a lényeg, hogy teljes erőbedobással ellenkeztem önmagammal, harcoltam belül, hogy igenis jó este lesz ez! Elmentem a bifórra egymagam. Piát venni úgy éreztem, már nem lesz idő, meg se birnám inni. De, lásd, mily kedves uram van, kaptam sört. El is zúztunk onnan a koncertre, ami hatalmas buli volt, de fájt is, mert csúnyán pogóznak az emberek. A hazafelé út már nem volt ily kellemes. Egy hullarészeg vallomása, még úgy is, hogy tudod, nincs magánál, képes elrontani még egy elejétől király napot is, nemhogy egy ekkora nagy rakás teveganéjt, mint ez a keddi volt. Azon kívül meg is fáztam, úgyhogy double trouble! F@sza, azóta is vedelem a téjját, eszem a vitamin Cét, és várom a megváltást. Lenne még mit írnom, de majd holnap. Mára elég volt ennyi! A viszont lámpásra!