Menni, vagy nem menni

Kirázom a paplanból a tegnap estét.
Simuló dallamokat,
a karmok mély nyomait.
Kiszellőztetem az érzéseket az ablakon.
Lehűlt az idő.
Hívogatón cseng az otthon emléke,
de mégis maradok.
Elengedem a honvágyat sétálni,
egy holtág mentén talán megnyugszik.
Ahogy kinézek,
az a tükrök tragédiája,
a lélek komikus 'arc'-poétikája.
S kísért még egy rég elfeledett árnyék,
ki velem alszik éjszaka,
mikor egyedül a paplan ölel át.
Most is csendben tanakodom,
mi legyen ez után.
A felhők is már csak távol fehérek.

(báno)Misén

Hologram vagy.

Forrásra talált egy mag gyökere.
Nyakamon az erek lüktetve
köpködik az életem vizét,
öntözik a mag gyökerét.

Gondolatbuborékozik az agyvizem.
Kész neuron-orgia .. mi félpercenként lefagy,
Egy hologram vagy.
Szótlan, mégis zavart keltesz a rendszerben.


Nem bánok meg soha semmit.
Legyen úgy, ahogy lennie kell.


Lesz majd egyszer... /Konyha/