Hol volt, hol nem...
Most merre van?
Távolra tekint az ég,
s benne szemem nyugtalan.
Pöfékelő kémények
ülnek fenn a háztetőn,
hóval fedett álmos csend
uralkodik az erdőn.
S szemem nyugtalan...
Elvakít a mély fehér.
Elhervadok, összefagyok,
mire egy fecske visszatér...
...de ha visszatér...rügyet bontok!
Informatíve:
Az alább olvasható bejegyzésekben írottak és az ismerőseimmel történő mindennapi események között ne keress összefüggést se hasonlóságot! Nem emberekről írok, hanem aktuális érzéseket, gondolatokat közlök, általánosságban véve a körülöttem élőket, fiktív személyekkel való beszélgetéseim által. Nem szeretném, ha a hátam mögöttről koholt történetek visszhangoznának a barátaimat illetve a családomat illetőleg! Köszönöm kedves megértésteket! Pacsi!
kedd, december 11, 2012
vasárnap, december 09, 2012
Hírek
Igen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, olyan hírrel szolgálhatok, amibe beleremeg az univerzum. Leesett a hó! (ha nem mondom, rá nem jöttetek volna,mi?) Ha esetleg még vannak olyan remeték, akik nem csak az utcára nem tették ki a lábukat, hogy megnézzék, de még a fészbukktól se kaptak kielégítő mennyiségű információt az időjárásról, akkor kéremszépen most szólok, igen, havazott egész tegnap! Szombat hajnal négy órakor még csak jelét sem mutatta önnönmagának s leesési szándékának a fehér kis mocsok, mikor mentem Ada egyik végéből a másikba, ráfagyván a biciklim kormányára. Ámbár, amint felkeltem dél környékén, olyan fehér tenger fogadta álmatag szemeim, s égette ki a retinám, hogy elállt a szavam. Hatalmas hó esett, és nem is állt meg egészen estig. Az utak egész nap veszélyesen járhatatlanok voltak, mivel a hókotrókat oly mód meglepte a DECEMBERI HAVAZÁS, hogy fel se szerelték az úttisztító járműveket. Már majdnem nevetséges. Estére azért már összeszedték a hókotrókat, bár itt Moholon, az egyik elakadt az egyik sarkon. A sofőr lapátolta a kerekek alól a havat, hogy tovább birjon menni. Egyes falvakban, ahogy hallottam, áram sem volt a tegnapi nap folyamán, minek okára még mindig nem jöttek rá, vagy legalábbis még nem hallottam új fejleményeket. Pecelló felé pár kocsi lecsúszott az útról, s még a tűzoltó autó,mely a segítségükre sietett... az is lecsúszott. Topolya felé több mint 17 órája kilóméteres autósor álldogál tanácstalanul, szóval teljes a káosz. A buszok se hiszem, hogy nagyon percre pontosak lesznek, úgyhogy akik Szegedre, Szabadkára, Újvidékre terveznek menni, azt inkább hagyják a p*csába, menjenek inkább holnap, holnap után. Az iskolák is biztos megértik. :) Tessék inkább lapátolni a havat, meg hógolyózni, vagy tanulni, ha nincs jobb ötlet. Nos kérem, további szép napot! A híreket támogatta az asztal négy lába. A pontos idő tizenegy óra ötven három pertz, időjelzésünk védnöke a pecellói dzsezva telep! puszipacsi mindenkinek!
kedd, december 04, 2012
szétzuhanva (két tanulás között)
Görbe betűk folynak ki a számból,
képek vibrálnak a tükörben.
Hajam kócban lógva táncol,
nyöszörgő ajtó csukódik mögöttem.
Kiesnek fejemből zagyva gondolatok,
s még várnak emésztendő papírhegyek...
Káosz van, kiáltom: HOL VAGYOK?
Melyikhez nyúljak előbb? Mit tegyek?
Halvány remény is még távoli.
Ágynak dönt majd a végkimerülés.
Két óra múlva majd ideje lesz kelni,
folytatódhat az okító kínszenvedés.
képek vibrálnak a tükörben.
Hajam kócban lógva táncol,
nyöszörgő ajtó csukódik mögöttem.
Kiesnek fejemből zagyva gondolatok,
s még várnak emésztendő papírhegyek...
Káosz van, kiáltom: HOL VAGYOK?
Melyikhez nyúljak előbb? Mit tegyek?
Halvány remény is még távoli.
Ágynak dönt majd a végkimerülés.
Két óra múlva majd ideje lesz kelni,
folytatódhat az okító kínszenvedés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)