Indulj baszd meg!!!!!

Búééééééééék!!!!!!!!

Hófehér =)

Elvakít valami hátborzongatóan rikító fehérség? Nem tudsz rájönni, vajon mi lehet? Hadd segítsek, NEM fehér ing, amit Perwollal mostak! xD TÉL VAN!! =D
Ahogy elnézegetem a kint egyre nagyobbodó fehérséget, valami különlegesen erős vágy kerített uralmába, hogy kirohanjak és belefeküdjek, hóangyalt gyártani. Kissé gyerekes, de tudjátok, milyen régen volt már fehér karácsony? Nagyon! Ez az év, s az ez évi karácsony különleges. Sokban volt más, mint a többi év, sokban volt rosszabb... de egyes dolgokban sokkalta jobb is volt, mint bármely felemelő pillanat az életben. A karácsonyi ebéden, mi tradícionálisan mamánál van minden évben, eggyel kevesebben, de egyre több szeretettel és odaadással ünnepeltünk. A szülők és nagyszülők törekedése arra, hogy mindenkinek boldogságban teljen az ünnep, s ne a hiány és a bánat emésszen fel minden rá emlékező szívet, hatalmas nagy büszkeséggel tölt el, és köszönettel tartozunk nekik! Főleg Neki, kinek a legnehezebb ilyenkor erősnek maradni! =)
Visszatérve a fehérségre... Ma reggel, mikor a bizonyítványosztásra mentünk, a kocsi ablakán(ami mellesleg belülről befagyott, és alig lehetett lekaparni) kitekintve gyönyörködtem a fákban. Olyan fantasztikus látvány, mikor a fák ágaira ráfagy a hó és a dér... meg a drótkerítések mind kidekorálódnak a rájuk fagyott hóval... Egészen mesébe illő ilyenkor a táj! Csak ne lenne olyan hideg. =D S a települések közt a végtelen hósivatag... a köddel keveredve egészen félelmetesnek tűnt az összkép. Majd, miután kisütött a nap, fényének csillanásai a hótakarón úgy játszadoztak, mint száz, meg száz gyermek. A fojtó hideg ellenére Zenta ma is tele volt "nyüzsivel". A gyengébbek kedvéért tolongott a nép, tömeg volt mindenhol, mint ahogy azt megszokhattuk.
Az ég egészen kitisztult, az ablakom meg bepárásodott. Alig látok valamit a külvilágból, de a hatalmas és végtelen Kék Úr fenséges ragyogása még így is könnyen észrevehető. Imádom a természetet, ez van! =D Lehet, hogy ma még arra is vetemedek, hogy lesétáljak a Tiszára. Aki teheti, tegye meg, látogassa meg az alvó természet világát, és tüdőzze le annak mérhetetlen nyugalmát! =)

Karácsonyi versike

Ha eljött a karácsony,
nézz a szívedbe,
hol fellobban a boldogság,
s a szeretet tüze.
Kipattan belőle
számtalan kis parázs,
bennük képek,
megannyi rokon és barát.
Ha úgy érzed,eddig
nem szántál rájuk időt,
hívd fel,vagy írj nekik
az ünnephez illőt!


Kellemes ünnepeket mindenkinek!!! =)

Boldog Károlyt

A cím magyarázata: ha mások megtehetik, hogy Károly becenevével dobálódzanak (boldog KARCSIT), akkor én is megtehetem, hogy teljes nevén köszöntsem ezen a szép ünnepen az embereket! =D
A mai nap: Mint azt tudni illik, ma volt az utolsó nap iskolánkban... vagyis ebben a félévben... a 2010-es évben... Kora hajnalban megjelentünk az általunk legtöbbet használt teremben, és ajándékokkal előttünk elfoglaltuk a helyünket. Osztályfőnökünk bejövetele, és kisebb monológja után elindult az ajándékok kiosztásának szertartása. =) Az első Zoltán uraság volt, s ő adta ajándékát Annabellának, ezután Annabella adta az általa húzott személynek az ajándékát, s ez így ment tovább. Befejezésképp Anita és Szilvia adták át egymásnak a meglepit, mivel ők voltak az egyetlenek, akik egymást húzták. =D Utána az ajándékbontogatás következett, a meglepődött arcok a boldogság púderétől kipirultak, s az örömittas köszönömök vígan repkedtek a levegőben. Cuppantak a puszik, szakadtak a csomagolópapírok, majd az egész jelenet egy morajló beszédáradatba torkollott. Kedvenc osztályfőnökünk a jegyeket és átlagokat tartalmazó papírlappal járkált, és ellenőriztette velünk, hogy pontosan vannak-e leírva jegyeink. Az én jegyeimmel volt némi probléma. Fizika 3as. Mi?? Előszedettem a naplót... na itt jön a legviccesebb! Bogár J. Sarolta fizika címszó alatt tartalmaz három darab ötöst egymás mellett, s egy hatalmas hármassal lett lezárva a félévi osztályzatom. Hát nem csaptam ám a földhöz magam. Számomra is tisztázatlanok voltak érzéseim, egyszerre szitkozódtam, röhögtem, kibuktam... Hát, ilyen ez a popszakma, hogy drága Herminám szavaival éljek... xD Ezt követő óránkon egyre nagyobb "kedvenc" osztályfőnökünk íratott velünk fél oldalt,ha nem többet kozmetikából. Érted, félév vége, de mi új anyagot veszünk, mert menők vagyunk, és megtehetjük! Lényegtelen. Ezután következett életem első és egyetlen érdekes angol órája. xD Komolyan mondom, nagyon izgalmas volt! Barchobáztunk, de úgy, hogy annak, aki gondol valakire, kellett körülírni saját magát, természetesen angolul, és a többi találja ki, hogy ki ő. Hát valami fenomenális körülírások keletkeztek, de a cél egy ötös volt a következő félévre, úgyhogy igyekeztünk odafigyelni, megérteni és ki is találni a feladványokat. Fenomenomenalno! xD Utána volt még egy beszélgetős magyar óránk, de ami utána jön, az volt a nap fénypontja...
Kinek volt hozzá kedve, nem kellett sietnie a buszra, az kért jegyet, elbattyogott a színházba, s kényelmes helyét elfoglalva egy tőle 2x nagyobb ember mögött nézhette az önként vállalkozók által összeeszkábált karácsonyi műsorát. Elbűvölő volt az egész! Az énekek a kis mikuláslánykáktól, a "balett", a "break dance", a meteorozás, a hip-hop dance, az ária (aminek mellesleg hatalmas sikere volt) és a többi hihetetlenül érdekes, és karácsonyi hangulatot hozó előadás... Igazán megható, és szívhez szóló volt! Az előadás végén igazgató bá' is mondott néhány szót, megköszönt mindent a FŐszervezőnek T.V. Anitának! Nagy tapsot neki, és éljen az érző lelke ebben az elanyagiasodott világban! Köszönjük!
Az előadás végei könnyeket letörölve beültünk Trokaderoba, és megkávézott a társaság. Az ott levő 10 emberből, mint kiderült, csupán én NEM nézem a ValóVilágot. Hát,milyen műveletlen paraszt vagyok... Szégyellem is! De eztán sem fogom nézni, úgyhogy maradok begyöpesedett tudatlan, de akkor se nézek szennyezéket! xD No,ennyit mára kedveseim! Boldog Károlyt előre is mindannyiótoknak!

:S

Koldulom a levegőt,
tüdőm kiugrani kíván,
szétfeszül,de nem távozik
belőle az irritáló,
a fojtogató "csalán".

Csillag

Kiválasztottam egy csillagot.
Ő a legszebb az égen!
Az ő fénye a legerősebb,
utat mutat a sötét éjben.
Ragyogása átölel,
megszólít,szeret.
De oly távol van,fényévekre,
s még csak nem is nyújt kezet.
De eljön ám az álom,
mikor leszáll a messzeségből.
Selyem fénnyel betakargat,
ad egy darabot szívéből.
Igaz,hogy csak pár óra,s ha
vége,úgy érzem összetörök...
De mégis az a pár óra véle
csodaszép,meghitt,örök.

Azért is!

Azért is szeretni fogok,
kitárom szívem kapuját,
éneklek annak,
ki pengeti lelkem húrját.
Kezet nyújtok,
ha előttem elesne,
nem csak akkor,
mikor neki mutatnak be!
Azért is más vagyok
(bár ez nem tudatos)!
Ilyenné nem a világ formál,
hanem a láb,mi gyomron tapos.
Azért is megmutatom,
ÉN NEM VAGYOK TE!
Szívemben él szeretet,
benne önzésnek nincs helye!

Felfoghatatlan dallam

Az első hang után
lágy sóhaj hangzik,
majd egy erőteljes zörej...
s kialszik a fény.
A nyolcadokon végigsöpör
egy halvány látomás,
majd trillázva olvadnak
egybe az akkordok.
A leghangosabb félhang után
hosszú szünetbe süllyed a kotta.
Atomjaikra bomlanak
a kőbe vésett hangzatok.
A nézőtéren csak azok tapsolnak,
akik megértik a hangszerek nyelvét.
A többieknek ez csupán
egy felfoghatatlan dallam,
zaj,nyikorgás,hallucináció,
s még koncert közben
fapofával állnak tovább...
süketen,s némán,
mintha alva járnának.
De a zene sosem ér véget...
van,aki örökké hallja...
Én néha dúdolom is.