Kedves naplóm… azt a, de elavult szöveg ez már… Szóval, amiről szívesen eltársalognék, vagyis inkább akiről… hmm, inkább ne is így! Legyen inkább benne némi regényes beütés, elfojtott érzelem hirtelen kibontakozásának látszata! Vagy valami retrósabb? Egyszer volt, hol nem volt, a death metaltól remegő betonhegyeken is túl… igen, ott éltem én. Helyesbítek, még mindig ott élek. Ritkán mosott ablakomon át figyelem ezt az elátkozott fajt, akikkel körül vagyok véve. Nagyon ritkán esik meg, hogy olyat látok, amire érdemes volt figyelni. Idegen nekem az egész világ. Körülvesz, átitatja minden porcikám, s mégis idegen.
Visszatérve az elejére, el szerettem volna kezdeni valamiről észt osztani, valakiről véleményt mondani. Trágár, csípős, de őszinte véleményt!
Tehát témám alanya a mai napon: drága, kedves osztályfőnök. Nevezzük inkább G.A.-nak. Megérdemli ezt a személyiségpusztító megnevezést! Hmm, szerintem kezdjük is az elején:
2007.09.03. héfő: első nap sulinkban. Összeállt a világ legjobb osztálya, az 1/3. Osztályfőnökünk lett G.A.,egy végtelenül kedves, aranyos, jószívű osztályfőnök… De Moholiak, emlékezzünk csak, ötödikben nem pont ugyanígy kezdődött minden K betűs elvtársnővel? De, pontosan ugyanígy! Széles vigyor, édibédi, szívmelengető szöveg… Büszke is volt magára az 1/3, hogy neki van a legjobb oszija! Kisegített, mindig mindent leigazolt, kivédett minket, szervezkedett, elintézett nekünk bármit, amire csak szükségünk volt… Ó, azok a régi szép idők!
Egészen harmadikig nem is volt köztünk különösebb probléma. Még akkor se nagyon. De most, negyedikben, amikor a legtöbb támogatásra, bátorításra lenne szüksége mindenkinek, így az egyetem előtt, ő egyre inkább pusztítja az osztály morálját. Egy kárörvendő kedves mosoly mögül ereszti ki a büntetések sorozatát, lelkiismeret furdalás nélkül. Nem arról van itt szó, hogy szentek vagyunk, és soha nem vétenénk a törvény ellen, mert igen is vétünk vétenénk! De amit G.A. tesz a SAJÁT osztályával… Az igazi osztályfőnöknek tudtommal nem az a feladata, hogy minél többször írjon be igazolatlant a diákjainak, hogy minél több megrovót húzzon be, hogy minél több tervünket döntse romba és még sorolhatnám! Vagy, ha tévedek, nyugodtan vágjon fejbe valaki egy nagy büdös ponttyal. A kirándulásról már régen lemondtunk… „Az osztályon belül egyre nagyobb a feszültség!”- ezt vinnyogta heteken keresztül, amíg a „kiosztalak nónéjmben” –t ki nem találta. Akkor szerintem nem oldódott meg semmi, csak egyre fokozódott a harag és az elégedetlenség. B.(úrek) részéről a hanyag viselkedés, a mindig betegeskedés, mégis jó jegy kapás, az utolsó órákról lelépés, mert neki edzése van… és neki persze minden el is van nézve, mert ő a kis B., akinek ha nem raknánk mindent a segge alá, nem találná a helyét a világban és éhen halna! Meg az egyéb embereket meg se említsem… Hogy is van ez? Sz. állandóan fölpukkad valamin, és ezzel csak még jobban ingerli a többieket, amiből meg az következik, hogy valaki ordítani kezd, aztán meg sírás lesz a vége. Odáig fajultunk már osztályon belül, hogy klikkek alakultak ki köztünk, részegen smárolnak egyesek egymással, s emiatt születnek a féltékeny „reménytelen szerelmesek” által kreált történetek, például, hogy Z. lefeküdt O.val, és még csak nem is tudott róla! xD
G.A. a szavazásokba soha nem szól bele, csak utólag kezd el pukkadozni, hogy neki más jobban megfelelt volna. Hát édes Istenem, akkor bár ne mondaná, hogy ő nem akar beleszólni! xD Legújabb trippje meg ez a nagy szigor, az óvodás árulkodás és nem utolsó sorban a megrovó osztogatás. Az áruló mivolta keddi újdonság. Még a Magyar szóban se jelent meg, de mi már láttuk. G.A. teljes lelki nyugalommal cigarettázgatott a sulinak szemben a parkban, amikor én és Kriszti kísértük Cilát a buszra, mert rosszul lett. Nem mentünk oda elkéreckedni tőle, mert nem volt idő. Így is lekéstük a buszt. Az egy dolog, hogy nem értünk vissza fizikára,és nem is akartunk bent lenni, de G.A. ez utáni lépése… Egyből szaladt a fizika tanárhoz, hogy számoljon meg minket(mármint azokat, akik bent voltak), mert páran angolosan távoztak. Mit ne mondjak, igazán kedves. Igazán meg is b… a spicli k… jóédes… A még ennél is újabb tripp pediglen: Ugye, szombat hajnalban volt tanítás. Mindenki kedvence, tudjuk, a miénk is! Összesen két óra volt megtartva, egy meg csak úgy oda lett képzelve. Persze, volt is, aki nem jött el, mert mondjuk bentlakó, és szeretett volna egy héten legalább egyszer hazamenni. Normális osztályfőnök az ilyet kérdés nélkül leigazolná! Volt olyan, akinek nem volt busza. Természetesen ezt se kérdőjelezné meg, hanem szó nélkül… szóval érthető a lényeg. G.A. fogta magát, elsétált az igazgatóhoz, megbeszélték a részleteket, s végül mind a hét diákot meglepte egy megrovóval. Na, egy normális osztályfőnök nem tesz ilyet, nem rohan egyből az igazgatóhoz, hanem szó nélkül… szóval érthető. =) Nem tudni, honnan jönnek ezek a jobbnál-jobb húzások, de már kezd elegünk lenni. Van egy olyan érzésem, hogy eggyel kevesebb meghívó lesz a bankettra. xD
