Hol volt...

Hol volt, hol nem...
Most merre van?
Távolra tekint az ég,
s benne szemem nyugtalan.
Pöfékelő kémények
ülnek fenn a háztetőn,
hóval fedett álmos csend
uralkodik az erdőn.
S szemem nyugtalan...
Elvakít a mély fehér.
Elhervadok, összefagyok,
mire egy fecske visszatér...

...de ha visszatér...rügyet bontok!

Hírek

Igen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, olyan hírrel szolgálhatok, amibe beleremeg az univerzum. Leesett a hó! (ha nem mondom, rá nem jöttetek volna,mi?) Ha esetleg még vannak olyan remeték, akik nem csak az utcára nem tették ki a lábukat, hogy megnézzék, de még a fészbukktól se kaptak kielégítő mennyiségű információt az időjárásról, akkor kéremszépen most szólok, igen, havazott egész tegnap! Szombat hajnal négy órakor még csak jelét sem mutatta önnönmagának s leesési szándékának a fehér kis mocsok, mikor mentem Ada egyik végéből a másikba, ráfagyván a biciklim kormányára. Ámbár, amint felkeltem dél környékén, olyan fehér tenger fogadta álmatag szemeim, s égette ki a retinám, hogy elállt a szavam. Hatalmas hó esett, és nem is állt meg egészen estig. Az utak egész nap veszélyesen járhatatlanok voltak, mivel a hókotrókat oly mód meglepte a DECEMBERI HAVAZÁS, hogy fel se szerelték az úttisztító járműveket. Már majdnem nevetséges. Estére azért már összeszedték a hókotrókat, bár itt Moholon, az egyik elakadt az egyik sarkon. A sofőr lapátolta a kerekek alól a havat, hogy tovább birjon menni. Egyes falvakban, ahogy hallottam, áram sem volt a tegnapi nap folyamán, minek okára még mindig nem jöttek rá, vagy legalábbis még nem hallottam új fejleményeket. Pecelló felé pár kocsi lecsúszott az útról, s még a tűzoltó autó,mely a segítségükre sietett... az is lecsúszott. Topolya felé több mint 17 órája kilóméteres autósor álldogál tanácstalanul, szóval teljes a káosz. A buszok se hiszem, hogy nagyon percre pontosak lesznek, úgyhogy akik Szegedre, Szabadkára, Újvidékre terveznek menni, azt inkább hagyják a p*csába, menjenek inkább holnap, holnap után. Az iskolák is biztos megértik. :) Tessék inkább lapátolni a havat, meg hógolyózni, vagy tanulni, ha nincs jobb ötlet. Nos kérem, további szép napot! A híreket támogatta az asztal négy lába. A pontos idő tizenegy óra ötven három pertz, időjelzésünk védnöke a pecellói dzsezva telep! puszipacsi mindenkinek!

szétzuhanva (két tanulás között)

Görbe betűk folynak ki a számból,
képek vibrálnak a tükörben.
Hajam kócban lógva táncol,
nyöszörgő ajtó csukódik mögöttem.

Kiesnek fejemből zagyva gondolatok,
s még várnak emésztendő papírhegyek...
Káosz van, kiáltom: HOL VAGYOK?
Melyikhez nyúljak előbb? Mit tegyek?

Halvány remény is még távoli.
Ágynak dönt majd a végkimerülés.
Két óra múlva majd ideje lesz kelni,
folytatódhat az okító kínszenvedés.

Mikor magammal beszélgetek

Egy újabb hét süllyedt bele a mélységes nagy semmibe. Túláradó buzgalommal utálom a vasárnapot ismét, a vele járó önsanyargató gondolatokat, hogy holnap egy új kínkeserves hét kezdődik, plusz a nap legnyomasztóbb része, az utazás még ott lebeg lelki szemeim előtt, az a két és fél-három óra tömény nagy semmi, mikor a zene tengerében ázva bámulom a mellettem elhaladó kilométereket. Ha máshova utazhatnék, nem bánnám. Jóval messzebbre onnan, mint ahova tart az a busz. Oda,ahova álmomban járok minden éjjel, és minden nappal,mikor elszabadulnak a gondolataim, mint vadlovak a réten. Olyan helyre,ahol még sosem jártam. Ott állok, látom,mit még sosem láttam, s érzem, mit soha azelőtt.

Koncentrálj, te lány, vár rád egy csomó tanulni való!!

Kipukkan a kis álombuborék, s a valóság ismét gúnyos vigyorával üdvözöl. Megnézem még egyszer azt a fényképet, aztán teszem a dolgom... Lassan ketyeg a falióra is,nehezen telnek a percek, s még hosszú napok állnak köztünk. Kell egy kis séta,meg egy szál cigi,s imígyen járva, füstbe burkolózva a hideg utcákon talán beindítja az agyműködést.

Tereld a gondolataid,leány!

Igyekszem, na, de nem olyan könnyű!Ha bár egy kockát kaphatnék a tábla csokiból, könnyebb lenne kivárni az uzsonnaidőt, hogy megehessem!

Tudom, de most ki kell bírnod! Ez csak az élet egy újabb próbatétele, amiben helyt kell állni. Várja, hogy bizonyíts. Képes vagy rá?

Van elég hitem!

Nagyon helyes! Most pedig tűnés! Tedd magad hasznossá!

A mának küldöm ezt a verset :D

Kimondatlan gondolatok között ülök,
kimondott szavak savától őszülök.
Tekergőzik a félhomály fejem felett,
Istentisztelet zajlik a falak megett.
Fordulok egyet a hűvös éjszakában,
aludnék egyet a kedves karjában.
Fáradt szemem csillagokat keres...
Gúnyolj világ! Gyűlölj! Csak végre nevess :)

reményvesztett

kaparja a falat
mélyen belemar,míg
el nem törnek
görbült ujjai.
felborult a fedele a mának,
elporladt oszlopára hanyatlik.
elsötétült nappalok...
másutt virágzó rétek,
ugrándozó bárányfelhők,
lebegő gyerekdalok.
ott várnak az igazi angyalok.
de az éjjel elrejtette
a kanyargós utakat,
s a szél elnyomja
a hívogató zajokat...
magányában kaparja,
s csak kaparja a falat...

semmiség,csupán gondolkodom

Mikor a pezsgőből kiszabadul az utolsó buborék, mikor az utolsó csepp eső is felszárad, mikor az utolsó levél lehull, a homokvihar utolsó homokszeme elszáll, az utolsó száj is elhallgat, s az utolsó puskadörrenés is elhalkul... talán majd akkor nyugovóra térek. Addig meg sodorjon magával az ár... Sikítson és jajongjon a semmibe a világ! Aki engedi,hogy tudatlanná sorvasszák a jövő nemzedékét, megérdemli a kínhalált. Értéktelenné vált a jövő, haszontalanná a múlt. Egyetlen, de bár van kiút! Egy közös... két személyes út.

Újdonság

Ahogy nézem a lengedező leveleket a fákon,arra gondolok,hogy jövő hétvégére ez mind lehull és ismét ránk vár azok összeszedése,mint tegnap is. Alig várom... Gyorsan telnek a hetek... Túl gyorsan már! Egyik pillanat úgy suhan el a másik után,mintha meg se történt volna.Alig van idő élvezni a boldogságot...Furcsa érzés vette birtokba tegnap egész létemet.Kitaláltam rá egy jó kifejezést: Másnapos a szívem. Ez teljesen elmond róla mindent.Mintha új dimenzióba léptem volna, annyira szokatlan még.Új fejezet, új történet, új önmagam... és egy új Dallam, mi végigkíséri a napjaimat. Egy teljesen átélt gitárszóló, mibe a zenész beleadja minden tudását és érzését. A lábdob végtelen pörgése,mely átjárja az ember minden tagját, amit még a lelke is megérez. Vagy ha más szemszögből nézzük, mint a reggeli első kávé cigarettával. S miután megszűnt,elmúlt,jön az érzés, hogy még kell, de már nincs. Ilyenkor másnapos a szív. Túladagolás utáni hiány. Nem kellemes, de mégis jó! :) Új, érdekes és jó! :)

Ó,az átkozott eső.... vagy mégsem?

Eleredt, s dermesztő a szél,
ázott a föld, az út, minden fedél.
Már nem szomorodom ha látlak,
önts el,zuhogj,árassz!
 Mosd le a piszkot mindenről,
tisztítsd meg a levegő molekuláit,
töröld le az arcomról a nyugtalanságot.
Ess! Soká! Míg a föld nyeli,
s még annál is tovább!
Öleljen és szorítson magához
a jéghideg fuvallat!
Érezni akarom... és táncolni!

Egy másodperc

Mint az őrült, süvöltött a szél...
fagyott és ázott minden.
Csendben mosom le arcom,
s a tükör megint máshogy néz rám.
Megváltozott...
vagy meggörbült volna?
Vagy csak az én szememet csalja?
Megőrültem!

Néztem...
Visszanézett...
égő,tüzes pirkadattá vált minden.
Azóta is ébren álmodok,
Látom azt a szikrányi,
örökké való másodpercet,
mitől a mennydörgés is elszelídül,
mitől a vad tenger is elcsitul.
Ébren álmodok.
Egy másodperc...miközben meghalok :)

Valami vár

Kiköpött egy utolsó szót,
majd beletaposott a pocsolyába.
Lehúzta szemén a rolót,
Utánamenni mindhiába.

Árnyak közt sétál tovább,
nagy szavaktól vár erőt...
s közben tűnik előle a világ...
látom-e valaha még őt?

Ezt a szívet új áramlatok
viszik tőle távolra már,
hol minden rejtelmes, titok...
mégis kitárulkozva vár.

Valami vár...

Jobb lesz-e ott,vagy rosszabb?
Senki sem tudhatja még.
Göröngyös az út, s hosszabb...
Remélem van  még erőm elég...

Szülinapodra :))

Csillog a függönyön a táncoló fény,
kis szellőben sok száz levél lengedez.
Átkarol a nap melege az utcán,
csodás vénasszonyok nyara ez.

Valami más is van ma,mitől
különleges e szombat délután.
Egy újabb évet hagysz magad mögött...
Isten éltessen Édesapám! :)

József Attila...

Mit is mondhatnék még... Egyszerűen ordítani támadt kedvem, s úgy érzem ez a vers igazán kiordítja magát helyettem... Egy kis csendes tombolás következik, öveket becsatolni!

NAGYON FÁJ

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiúk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

Éjjeli monológ

A szobában csendben porosodik a káosz, a megszokott unalmasságában. Ülök, nézem a plafont és gondolkodom. A festékráncok árnyékainak mesevilágában játszik a szemem, a lámpa körül egy beszökött poloska köröz, zúgnak szárnyai, s hangja egybeolvad a számítógép egyhangú bús zajával. Az ágyamból kiálló megannyi rugó szúrja a hátam, a pokróc alól kidugott lábam egyre inkább fázni kezd. Lassan telnek el a percek az álmos csendben, de még nem alszom. Gondolkodok. Az ellentmondások sorozata nem megy ki a fejemből. Egyik üti a másikat, a másik az egyiket... végeláthatatlan. A reményvesztettség utolsó sóhajai kapaszkodtak a nyakamba, de már nincs erőm fogni a kezüket. Jobb ötlet híján támadni kezd, de már nem menekülök. Nincs miért! Nem jár át félelem, sem megbánás. Támadjon a harag, robbanjon szét az univerzum, hasadjon meg minden atom, csak ürüljön ki, aztán minden mehet tovább! Minden... Nem várok már semmit. Semmi változást! Nyugalmat akarok, s egy kis magányt! Jó éjszakát! :)

Oximoron

Amikor először meghallottam ezt a szót, azt hittem valaki büdösül tréfát akar velem űzni, mert bizony ilyen szó a világon nem létezik. Rá kellett jönnöm végül, én vagyok az alul művelt, szégyenletes tudatlan, mert igenis jelentéssel bír ez a szó, méghozzá igen érdekes. Rágugliztam, ahogy az rendes huszonegyedik századi bekockult fiatal leányhoz illik, s Wikipédia, a diákok megmentője, kiadott egy igen jól megfogalmazott magyarázatot reá:
Az oximoron (jelentése elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Általában jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó, halk sikoly, békehaderő, objektív vélemény, stb.

Nos, hogy a parasztéletből, két kapálás közül kiszabadult, gép elé vetett szomszéd Rózsinéni is megértse, mit is szeretne ez jelenteni, elmagyarázom, egyrészt, mert kiváltképp jól értek a komplikált megfogalmazások hétköznapi nyelvre való fordításában, másrészt meg, mert kib@szott jófej vagyok! Íme hát: ELLENTÉTES JELENTÉSŰ SZAVAKAT HASZNÁLUNK EGYMÁS MELLETT HARMÓNIÁBAN. Köszönöm a figyelmet!

Ami a lényege vóna ennek, hogy ezt a szót így szépen kielemeztük, meg minden, hogy ugyebár van nekem ez a hatalmas rockstar bátyám, akinek van ez a nagyon híres bandája a PRISON (nem fonetikusan ejteni,kérem, nem prájszon, nem is prizsön, hanem szépen artikuláltan,ahogy azt illik, inglissül). ÉÉés ez a banda ugye együtt van már jóóó hosszú ideje, s az első albumuk, a Fény hatalma (dobok is egy képet, ni)

egy éve készült el, s azóta száguldottak Vajdaság minden meghódítatlan zugába, ahol természetesen nagy rajongótáborra tettek szert. Saját számaik mellett feldolgozásokat is tartogattak a repertoárban, hogy minél színesebb legyen az összes koncert. Az utóbbi időben viszont elbújtak a szemek elől, sejtetve, hogy itt bizony valami készül. Én, mint bandatag-testvér, tudtam jól, hogy nagy dobásra készülnek, méghozzá kiadni egy új, friss és ropogós albumot, tele az újszülött művészi alkotásokkal, s most, hogy Áron megkért, megtiszteltetésnek érzem, hogy írhatok róluk (na jó, ne szálljatok el magatoktól :P ). Ennek a bizonyos fingerbang-nek (újal-bumm) lenne a becsületes neve az Oximoron, mely ezen a csodaszép fényben fürdő napon jelentette meg magát a közönségnek. Aki kíváncsi rá, hogy miért, az legyen szíves, szánjon rá időt és hallgassa meg a számokat, itt:

No, erről van szó! Szeretni fogod, én meghallgattam minden számukat, mind igencsak fülbemászó nótácska, plusz, aki szereti Leandert, külön figyelmébe ajánlom hogy a Viharom tavaszom c. szerelmetes kis nótát is játsszák, melyben Gömöri Eszter mutatja be hegedűjén, mennyire tehetséges és virtuóz :D Ezen kívül Raffai Éva is kivette a részét, a Fordított világ című számban énekel.
Szóval, ha engem kérdeztek, szerintem nagyon jó, persze lehet, hogy szánalmasan elfogult vagyok, de b@sszátok is meg, ha nem tetszik :D Alkossatok róluk véleményt, szóljatok hozzájuk, legyetek fanok, gyertek koncertre... ömm... mit mondhatnék még... Nem is koptatom a billentyűzetet, megyek teázni!

Ha másként nem megy...

Egy fejezet véget ért...

Hol a következő oldal?

2000 V

Izzik, éget, olvaszt, széttép, megfojt, összeroppant....
Kettéválik az ég, fellángol a lét,
elpusztulva a világ, mi soha semmit nem remélt.
Elporlad az utolsó könny is, megremeg a láthatár,
2000 Volt feszültséggel ordítva, mint a sakál.
Eljött érte a csúf halál!

Esik...

Igen,ismét eleredt, s ez már nem az a nyári zápor,mely tíz perc alatt eláll, majd a nap egyből felszippantja az utolsó cseppig az aszfalt minden reményt jelentő nedvét, káprázatos, s mély nosztalgikus illatokkal elárasztva az utca minden négyzetméterét. Nem, ez az eső nem áll meg, csak csorog, csepeg, némán, szürkén, kiszipolyozva belőlem minden valamire való érzelmet. Akár a Dementorok abban a képzelet szülötte világban, melyet Rowling álmodott meg egyszer, akik az emberek félelméből, elkeseredéséből élnek, melyhez úgy jutnak hozzá, hogy elszívják belőlük az örömöt, s a reményt. Ó, igen, az eső az én Dementorom... Egyhangú, szürke, fájdalmas, unalmas... Unalmas ilyenkor az egész világ! Eláztam, vízben tocsogott az egész jobb lábam a patikámban. Ez persze törvényszerű, a jobb patikák beázására 70% esély van, míg a bal patikákéra csupán 20%, a 9% hogy mindkettő, s 1% esélye van annak, hogy egyikük sem ázik át. Ez az én formám, fél órára teszem ki a lábam az utcára, s az egyből vízbe burkolózik. Fázzak is meg, úgy kell nekem!
Szürke... a szürkénél is szürkébb... és hideg... minden hideg... álmosan lóg a kezem az ágy szélén, s nem ölel át a fény. Nem bújik hozzám az a meleg,puha érzés, hogy egy új nap jött el, mi csak rám vár... Nem... nincs itt semmi, csak egy halom aszfaltszínű magányos óra.

Kondul a harang...

Mardos az akarat belül.
Nyugtalanul ide, s oda ül
a párkányra tévedt holdsugár.
Kondul a harang...
Nem mozdul a messzi határ.

Csöndes a szívem ma már.
Aludhatnék is akár...
Már csak csukott szemmel látlak téged.
Kondul a harang...
Ne olvasd,ha már most nem érted.

Elfáradtak a lábaim,
s elhalkultak vágyaim.
Nézem a távoli fényeket,
Kondul a harang...
Szól a város: Ég veled!

Az erdőben

Még csillog a nap a horizonton,
bágyadtan integet a szél,
Egy sötét,öreg fa ágáról
holtan lehullott egy levél.

Egy macska játszva letámadja,
dobálgatja,s pofozza őt,
nézem őket, s a félhomályban
csendben elhagyom az erdőt.

Felsejlik a kékségben egy-két
pislákoló csillagkép,
Nyugovóra látszik térni
a tófelszíni tükörkép.

Kopaszodó lombok között
az éj vadásza tekint rám,
méltósággal, lágy basszusban
hívja párját mély hangján.

Elmerengek a csendben sétálva,
gondolataim százfelé járnak.
Fájdalmasan dobban a szívem...
Vége lett egy újabb nyárnak...

Vége a nyárnak (?)

A fesztiválok után sem állt ám meg az élet, nem punnyadt be teljesen a nyár,mint ahogy az augusztusra be szokott következni. Ez annak is köszönhető, hogy a szünet nem júniusban kezdődött, s nem untunk rá oly hamar, mint még anno, mikor fiatalok voltunk és meggondolatlanok...
Nos, hogy is telik egy hozzám hasonló falusi gyermök nyara, akinek olyan faszagyerekek a haverjai, amilyenek ritkán születnek egy évezred alatt? Így:
-Temerin: Voltam nem oly rég középiskolás, bizony ám, a zentai Egészségügyi középiskola Gyógyszerész-technikusai közé tartoztam, akikkel olyan mélységes barátságot kötöttünk az együtt töltött négy év, s az azóta elmúlt, külön töltött egy év alatt, hogy idén se maradhatott volna el egy nap (az ifit leszámítva), hogy ne találkozzunk nagyobb számban egymással. Ati volt az ötletgazda, úgy mint tavaly is, hogy egy estére szállást nyújt valamennyiünknek, illetve táplálékot, amit természetesen segítettünk elkészíteni (s hamar el is fogyasztani =D ). Az odaút nem egy kéjutazás, aki tudja, milyen Péterréveecelló és Becse között, illetve azon túl az aszfalt, az tudja, mire gondolok. Zoli barátommal utaztunk, hármasban egy kamionossal. Mi voltunk az elsők, akik odaértek. Mi segédkeztünk a tápanyagok főzhetővé varázslásában. a fiúk aprították a hagymát, én pedig kockákra vágtam 5 teljes kiló húst. A hagyma olyan erősnek bizonyult, hogy még én is megkönnyeztem. Öröm lehetett nézni! Miután ez megvolt, elő a bográcsot, a téglákat, tűzgyújtás, s már kezdhettünk is főzni. A többiek is lassan megérkeztek, nyíltak a sörök és borok, illetve egyéb (pelko,sangria,rum...), s kezdődött is az este lényege: beszélgetés, sok marhasággal fűszerezve. Vacsora után körbeültünk, s elővettük rengeteg emlékünk, többek között az "Osztályfát", ami... hogy is magyarázhatnám el röviden... szóval ez egy családfa, melyben az osztály szinte minden tagja benne van, ki-kinek a gyermekeként, párjaként, szeretőjeként, testvéreként... szóval elég összekutyult, olyan mindenki mindenkivel dolog, nem mellesleg marhavicces volt ismét beleolvasni. Miután már hajnalodni kezdett és az utolsó ember is hangosan ásított már, ki-ki a saját "helyére" feküdve tért nyugovóra.
Azért vannak a jó barátok... =)
-Tiszán töltött délutánok persze kihagyhatatlanok, pancsolás, labdázás, egy kis úszás, végül pedig kifekszünk a napra, hogy az ne adjon színt a testünknek...mert hogy nem ad... =(
-Egy este Padén: Huh, nem ma volt már az sem! Nem sűrűn jártunk sosem Bánátba szórakozni, de ez egyszer elmentünk, mert búcsú volt, meg ingyen diszkó. Először valami házibuliban köttünk ki, ahol senkit nem ismertünk, majd onnan látogattunk el a diszkóba. Jó sokan voltak ahhoz képest, amire számítottunk, de fél óra táncikálás után döbbentünk rá, hogy rajtunk (3 lány) kívül senki sem táncol. Ennyit erről a jónépről! No de volt egy kis műsorunk is a partifészek előtt (figyeld,besz@rsz): Volt ott valami lyuk pár méterre a bejárattól, amiben futnak a vízvezetékek stb. Nos, ez valami deszkával volt lefedve, persze a részeg majomnak rá kell mászni, nehogy már legyen egy kis esze. A deszka beszakadt, a fiatalúr meg egyszer csak eltűnt. Ahogy esett, valószínű megnyithatta a csapot, mert egy az egyben szökőkút lett a kis lyukból. Olyat kacagott ott, ki csak arra járt, hogy azt szavakba nem lehet önteni!
-Burek szülinap: Minden évben megrendezésre kerül az Ifjúsági játékok sztárcsapatjának, a Gogeta moholi tagjainak közös születésnapja. Ez felénk mindig hatalmas nagy bulinak számít, jöhettek itt nekünk Project X-szel, nagy lófitty az ehhez képest. =D Sok ember, sok helyről összegyűlik, egy darabig szól az év legtöbb nagy slágere, majd élő zene veszi át a hatalmat (szinti +szakszofon), s nekiindul a véget nem érő mulatás, csárdás, kolo, vonatozás, meg minden, ami kell. Idén sem ért csalódás, nagyon jó volt a buli, fiúk!
-Persze egy nyárból sem hagyható ki az a jó szokásom, hogy lebetegszem. Így történt ez egyik héten, mikor is olyan lótablettákat kellett szednem, hogy össze-vissza csináltam magam, míg lenyeltem egyet. Ennek köszönhető, hogy a Garage-partin (garázs,ha valaki nem értené...) nem fogyaszthattam abból a jó minőségű Jagdtraumból (ami mellesleg Jägermeister-t volt hivatott helyettesíteni). Mondjuk annyira nem bántam, mert megijedtem, ahogy ránéztem!
-Prison koncert: az elmaradhatatlan dolog, hogy egy hónapban ne menjek legalább egyszer az ő koncertjükre. Úgy esett, hogy Zentán a Mojoban történt meg a nagy esemény, össze is gyűlt egy szép nagy tömeg, amire az együttes igazán büszke is volt. Jó volt a hangulat, jó volt a társaság, az utcán csövező emberek között pedig volt, aki megszelídített egy galambot, s azzal a vállán feszített mindenkinek. Érdekes látvány volt!
-Az első Osztrova Sound X: többek között az is szokásunk moholi barátaimmal, hogy a Tisza egy nevezetes szegletén, ahol a gyümölcsösök sorakoznak, távol a falu fényeitől, vagyis az Osztrován töltünk egy fergeteges estét. Az a hely egy szép kis homokos part, fák alatt, a víz nyugodt, a szúnyogok lepnek, mint légy a ganét, de az összegyűlt társaság, s némi alkohol elég könnyen elvonja erről az ember figyelmét. Ilyenkor a környező kis falvakból összegyűlik a "legjava", Becséről, Pecellóról, Moholról, Adáról, s együtt a tábortűz körül fogyasztjuk, amink van, esti fürdőzést tartunk, vandálkodunk, vagy egyéb. Általában ilyenkor jönnek a szivatások, mert tudni illik ez a sokféle nép olyan összeférhetetlen, mint az azonos töltésű részecskék. Olyan ez, hogy senki sem bír senkit, de mégis mindenki bír mindenkit. Nehéz ezt elmagyarázni, mert ezt az értheti igazán, akinek születése óta élete részévé vált ez a falvak közti rivalizálás, de az oktatásnak köszönhetően mégis barátságot kötött "ellenségeivel". Pirkadatkor, mikor már mindenki mindenhol megtalálható volt ( volt, ki a fák közt, traktorban, földön, kukoricában feküdt ), barátnőmmel fogtuk magunk, s hazamentünk.

Ezeken kívül persze sok más is történt, már ha csak a tegnapi borozós-kártyázós esténket nézem, de a leglényegesebb bulik ezek voltak. Belegondolva a dologba, nagyon jó volt ez a nyár, de épp elég is volt ennyi. Mondjuk a mindennapi rutin csirkeetetés-itatás nem fog nagyon hiányozni az életemből! Igen, ezt is csináltam! Olyan jómunkásember voltam, hogy el se hiszed! Tehát ezért is ideje már, hogy váltsunk, hogy elinduljon az élet. Szombaton már újra Szegeden!

Remélem másokkal is hasonló jóságok történtek, mindenki elégedetten, boldogan és szerelmesen búcsúzik a nyártól, s nem nyafogva, hogy "cöhh megint suli, banyek!" ... ne csináljátok, ezt nem szeretem!

(Persze tisztelet a kivételnek, az újvidéki diákoknak, akik még októberig sziesztázhatnak, vagy vizsgázhatnak! Sok szerencsét!)

Nyári Ifjúsági Őrületes Mángoló...vagy valami ilyesmi

Hohohóóó, hol is kezdjek hozzá kedves barátaim, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim? Mondjuk adjatok egy kanalat, Pokélabda magamat!
Még nem ért véget a fergeteges IFI tartalmas hete, de szerény személyem már túlterhelődtem, muszáj volt már hazajönni. Meg kell mondjam, ez a hét valami förtelem volt, egy-két szépnek mondható órával meghintve. Bár mindennek megvan a jó oldala, s pozitív személyem lévén meg is találtam benne magam boldogságát, de ha csak azt nézzük, hogy az elmúlt évek során mennyi minden változott, úgy tudnám leírni az Ifjúsági játékokat, mint egy rákos beteg, aki fokozatosan épül lefelé...s ez már a végső stádium, kérem szépen. Kezdjük is az elején:
A jegyek:
Többszöri ingyen jegy sorsolást ígértek a népnek a Facebookon keresztül. Mások elmondása szerint csupán négy pályázható bejegyzés volt látható az oldalukon, melyeket "lájkolni" lehetett, ajánlani kellett 30 ismerőst az Ifi oldalának, s "kommentelni", hogy megvolt a 30. Ezzel én is nyertem magamnak belépőt, amivel annyiban jártam jól, hogy ingyen mehettem be erre a nagy rakás szégyenkupacra, amit ott találtam. Ezen a sorsoláson kívül az SZTE-n tanuló diákok szintén kaptak ingyen jegyet,úgymond osztogatták őket, hogy a szerény felhozatal ellenére mégiscsak legyen ott valaki (erre majd még visszatérek). Az utolsó napokon már olyannal is találkoztam, akik tavalyi jegyekkel léptek be. Nem volt egy kreatív elme ezek szerint az,aki tervezte az idei karszalagot, ha már ennyire nem vették észre a különbséget... Meg is mutatom őket, ni:

Persze, ha az ember innen nézi, magától értetődő, hogy nem egyforma a kettő, de messziről nézve zöld, zöld, bemehet... Bár, amennyi ember megfordult arrafelé, szerintem örültek, hogy egyáltalán megy valaki, ezért "véletlenül" elnézték a jegyeket, gondolom én. Most, hogy mi is az igazság, azt már nem tudhatom, de elméletemet nem tartom alaptalannak.

Biztonság:

Belépéskor már eleve megcsapott az alulra taposott színvonal messzire szálló bűze, a látvány megborzongatta a fantáziám, s egy oldalra húzott, grimaszos száj jelezte mély lesújtódásom: a tavalyi fából eszkábált elegáns bódék helyett, most egyszerű műanyag pavilonsátorok voltak felállítva,abban pedig két műanyag asztal, három szék, s két ember, a jegykezelők, a bejáraton belül pedig ott feszültek a Szekuricsik. Képzelem milyen lehetett abban állni a szakadó esőben,ami nagyjából az egész hetet jellemezte. Kértem a jegyem, mit ugye előzőleg említettem, hogy az interneten nyertem. Mondtam a nevem, s már vettem elő a személyim, amikor mondták, hogy nem kell az, elhiszik ők, ezzel a lendülettel a kezembe nyomták a karszalagot, s löktek is tovább. Szekus bácsi összekattintotta a fém részét, aztán slattyoghattam is befelé. Át se néznek?? Hát milyen új tripp ez már?- gondoltam. Anyám erőszakkal küldött volna nekem ennivalót, de neeem hozom el, mert elveszik úgyis, erre tessék... A táskákat a további napokban se nézték át túlzottan, majd erről mesélek egy jó sztorit, de majd később... A szinpadnál álló kigyúrt behemótok rendesen végezték a dolgukat, elcsitították a Subscribe koncerten kigyulladni készülő botrányt, de erről is majd később.

A helyszín:

Bejárattól tíz méterre vertünk sátrat kedves barátaimmal. A fákon ott állt az elmaradhatatlan papíros, mely szerint tilos a sátorozás, vagy csak saját felelősségre. Az ember már meg sem lepődik. Beljebb haladva méterenként tört össze az ember szíve. A legelső megállója minden évben a Még élünk nevű sátor volt az arra tévedő fiatalságnak, de még az idősebbeknek is. Nos ez idén kissé összeszűkült egy kicsi lakókocsivá és egy apró pavilonná. "Nem is sátor ez, hanem vityilló!"- mondotta volt Zsolti kollégám. Pár méterrel odébb voltak megszokott jelenségek az árusok, melyek saját készítésű ékszereket, bögréket,táskákat,pólókat igyekeztek eladni, illetve a rasztázók, a testfestők, az indiánfonat készítők, s egyéb standok...most pedig volt egy, ismétlem EGY árus, illetve egy-két rasztázó alak. Ez még mindig nem ér meg egy szív infarktust, de a továbbiak már majdnem könnyeket fakasztottak pilláim mögül. A "saroktól" balra a Civil falu állt vagy öt sátorból, ahol szinte senki nem tartózkodott, jobbra pedig állt a minden évben megszokott Nagyszínpad... ebben annyi a szomorú, hogy ez volt az EGYETLEN színpad. Háta mögött, emlékszünk, ugye, hogy eddig a Dance arena egy hosszú, fapadlós sátor volt, ahol rengeteg ember elfért; most kérem szépen Dance arena is egy szinpad-féleségből állt, szóval volt neki teteje, meg DJ-pult meg, hangszórók, csak maga a színpad alacsony volt, ott ropták az éjjeli baglyok hajnalig, vagy kifulladásig. Ezen kívül nem volt ott az ég adta egy világon semmi, csupán a sörsátrak, meg egy-két sütögető. Ha pedig valaki látta, milyen is volt az Ifi területe úgy 4-5 évvel ez előtt, akkor szívébe belemar a hatalmas fájdalom, mint ahogy nekem is, mikor megláttam ezt a tömény nagy büdös semmit, ami a sátrakat illeti. A fesztivál látogatóinak számát barátnőm kijelentése tudná a legjobban demonstrálni:

"Idén minden emberre jutott egy ToiToi WC!"- így szólt Gizi.

Éés milyen igaza van! Félreértés ne essék, nem a mobil wc-k mennyisége volt ily magas, az emberek száma volt borzasztó alacsony. Persze ez nem csak nappal volt így, estére is ha eljött ezer személy, akkor büszkék lehetnek magukra a szervezők.

Árak:

Nos, a jegy elővételi ára drágult meg egyedül, de mivel rengeteget ingyen elosztogattak, nem hiszem, hogy ez sokat számít. A sör ára a tavalyihoz képest 10 dinárral volt olcsóbb, bár tegnapi akciójukban még ebből az árból is elengedtek 20-at. Valószínűleg azért, mert mindenki tudja jól, hogy ilyen árak mellett senkinek nem éri meg odalent venni italt, ha fent a városban olcsóbb is és több. Úgyszintén a kaja is, bár idén lent nem vettem semmit enni. A Jäger osztogató lányok is a tavalyi 100 dinár helyett 80-ért adták a kémcsöves finomságot, bár annak mérete is elég észrevehetően megcsappant. 

A felhozatal, s amit én megéltem (izgalmas egy hetünk volt...):

Kedd délután érkeztem kocsival, belépésem már elmeséltem. A délutáni program nagyjából a sátorállításból, körülnézésből és italozásból állt, este pedig kezdődött az őrület. Tíz órakor lépett fel a P.A.S.O., melyek felébresztették a helyszínen található két-háromszáz ember figyelmét, s elragadta őket a ska felbecsülhetetlen ereje. Én speciel nem voltam ott, de hallottam a távolból a zenét és az ujjongást. Éjfélkor pedig a húrok közé csapott a régi és Örök kedvenc, az Osmi dan. Az eső zuhogott egész álló nap, a helyszín olyan sáros volt, hogy azt leírni nem lehet, de az a pici közönség olyan őrülten bulizott,úgy beleadta a szívét-lelkét, hogy az együttes két visszahívásra is visszajött. Ezért is szeretem őket, mert imádják a közönséget, nekünk játszanak, nem csak azért, hogy felvegyék a suskát és csá! Elázva, sárosan egy régi jó barátommal tértem nyugovóra a sátramban, s a zsibogó zenebonával kísérve lassan elnyomott az álom.

Szerdán felsétáltunk a barátokkal házhoz, hogy megfürödjünk, együnk, majd megvegyük az esti hangulatadót. Most következik a biztonsági ellenőrzés vagy nagyon jó kijátszása, vagy a szekusok nemtörődömsége,vagy nagyon jó szívének megnyilvánulása (ezt egyszerűen nem tudom eldönteni). Megvettünk ötünkre egy két literes sört, három üveg másfeles bort, két üveg két literes kólát. A legtöbbet Zsolti táskájába gyömöszöltük, a többit szétosztva vittük táskában. A bejárathoz közeledvén eszembe jutott, hogy valami hülye téma kéne, hogy tereljük a feltűnést, s hogy tereljem a gondolataim a lebukásról, ezért elkezdtem beszélgetni Rékával a kiskacsákról,amik miatt egész úton csérogott. Tudni illik útközben láttunk egy kiírást, hogy 100 dinárért árulnak kiskacsát, ő pedig minden árok akart egyet venni. Persze felmerül az emberben a kérdés, hogy MINEK?, de erre csak annyit tudok mondani, hogy azért mert Réka... Szóval elkezdtem vele vitatkozni a témáról, hogy ha vége az ifinek, megveszem neki azt a nyüves kiskacsát, csak ne sírjon, persze ő nem tudta, hogy ez nem igaz, csak figyelem elterelés. A Szekuricsi ránézett Zsolti táskájára, megkérdezte:

- Ital van a táskában?

- Nincs- mondta Zsolti.

- Biztos? - kérdezett az alak gyanakvóan. Mivel fapofát vágtunk, s Réka továbbra is mondta a magáét a kiskacsáról, nem nézett bele semmibe, mi pedig beiramodtunk jó gyorsan. Szóval itt nem lehet eldönteni, mi is történt valójában, de én azt tartom a legvalószinűbbnek, hogy a torony méretű zord külső mögött arany szív lakozik. Délután 4kor lépett fel bátyámék nagy hírnevű együttese, a Prison. Annyi ember összegyűlt, hogy tele lett az egész első sor!! A koncertjük után kis sátorszomszédaimmal kártyázás mellett elfogyasztottuk a csempészárut, majd miután kiürült az utolsó csepp, felmentünk ismét a városba, megünnepelni Krisztiánt, akit felvettek gyógyszerészetre, Szegedre. Egyedül azt sajnálom ebben, hogy messzire kerül a kollégiumomtól, de ez már igazán csekélység. Az esti koncertek, melyekre esetleg érdemes volt időt szánni: Blind Myself, Supernem, Paddy And The Rats. Mi ezek közül úgy az utóbbi másfélen voltunk jelen, a buli pedig fergeteges volt. Az ír punk kalózok ismét egy felejthetetlen estét adtak nekünk, bár a közönség még aznap este sem volt mondható...tömegnek. Az est további részleteiről... nem nyilatkozom. Aznap este új alvótársaim lettek: bátyám és Ági.

Csütörtökön az első szemkinyitás, s az első szavak után ismét felmentünk kávézni,majd fürdeni. Kis pihenés után visszatértünk, s a kártyaparti folytatódott. A fiútársaság ellátogatott az, elnevezésük szerint, Mélységes Nagy Lóf@*! koncertre, vagyis a Deepest Emptiness-re. Az életben nem hallottam még ilyen beteg fordítást! Ezután ismét a városban kötöttünk ki a lányokkal, egy üveg ízesített, színes, alkoholos valamivel egy társaságban. Este pedig a hét fénypontja, s egyetlen értelmes programja volt a következő két koncert:

  Subscribe---Régen látott betyár banda, felpezsdítették a férfiak vérét, a lányok szívét megdobogtatták, tehát a buli olyan volt, hogy olyan egész héten összesen nem volt. Bálint, az egyik énekes ki akarta nyitni a korlátot, hogy a jónép közelebb lehessen a színpadhoz, de a szekusbá'k ugye ezt nem engedhették. Ekkor lázadt fel a közönség, s elkezdték rágatni a korlátot. Azt hittem kidől és elszabadul a pokol, de a biztonságiak visszafogták a nagy rohamot. Betyár mindenit a világnak! Utána következett a:

  Leander---Én ezen a koncerten még jobban szórakoztam, mint az előzőn, azért is, mert már több volt bennem a töltés, meg az újonnan megismert,illetve egy már jól ismert lányokat nézve, ahogy elcsöppennek Vörös Attila láttán, szétestem a nevetéstől. Persze a "szerelembe esés" engem sem került el, viszont erről már nem fogok nyilatkozni, mert az túlságosan nevetséges lenne. A koncert után együtt söröztünk a bandával, (aki készített képeket, legyen kedves megkeresni és elküldeni őket!), sőt, még egy elveszett pénztárcát is kerestem, meg is találtam, úgyhogy büszkülök ám rendesen. A továbbiakban a diszkó részlegben voltam, majd olyan hajnali ötkor le is feküdtem. 

Péntek, azaz tegnap...már egy parát sem ért meg. Psycho Mutants nevű együttes játszott főműsoridőben, de valami elképesztően... hogy is mondjam ezt szépen... alternatív zenét játszottak. Olyan élvezhetetlen volt, hogy jobb lett volna inkább kitépnem a szívem. Utána következett a HétköznaPI CSAlódások. Azoktól azt a néhány számot, amit régen imádtam, most illegve-billegve énekelgettem, de a nap úgy összességében olyan pocsék volt, hogy azt nem tudnám elmondani a jó ízlés határain belül, ámbár barátaim Guinnes-rekordot állítottak fel, hét órán keresztül nyomták a szóláncot földrajzi nevekkel. Észbontó volt!

Ma fél egykor le is léptünk onnét mindenestől, ne is lássam azt az ürességet, ami ott uralkodik. Nem tudom, hol lett ebből biznisz? Hol érte ez meg nekik? A játékokat természetesen a Gogeta nyerte, ehhez nem is fér kétség. Ők az örök és megrendíthetetlen csapat, s a színvonal esésétől függetlenül mindig ott vannak és játszanak, beleadnak mindent. Persze ők is és mások is azt mesélték, hogy semmi extra nem volt a játékokban, legtöbb már megszokottá vált az évek során, semmi újítás, persze ezt a szervezők maguknak köszönhetik. Mondanám úgy, ahogy az öt éves gyerekek, hogy "elrontották a játékunkat"... el ám... de piszkosul!

Persze a barátokkal együtt lenni felbecsülhetetlen, de egy ennyire színvonaltalan bulit mi is tudunk szervezni magunknak fele ennyi pénzből! Köszönjük Szervező brigád! Ti vagytok a legjobbak!

Messzi földekre tévedtem én

Életemnek újabb mérföldköve volt ez az elmúlt egy hét. Meglátogattam Magyarország hírös borvidékét, s annak szintén híres partisztéjsönjét, a Hegyalja fesztivált. Kezdetnek annyit, hogy dnfnksdnfjnsdklfnskdnfvkwsnfnbsjkdfnmsngnnsdfsdrrrrva messze van!!! :OO De az akarat,hogy lássuk híres kedvenceinket,s hogy már így is vagy 16000 forintot öltünk bele a jegybe és az útba, adott elég motivációt, hogy az unalmas út ne essen nehezünkre. Már az is érdekesség volt számomra,hogy vonatozhattam. Kicsi faluból származom,nekem ez volt az első alkalom... és igazán megtetszett. :) Szép volt a táj, csodálatosan sütött a nap, az egész látkép csak úgy ragyogott! Pár táskával, s egy csomó jó baráttal felpakolva, sört iszogatva nem is volt oly borzasztó az utazás. Csupán a két átszállás nehezítette meg az életet, de különösebben nem zavart bele semmi a harmóniába. Mikor megérkeztünk Tokajba, történt egy kis vicces malőr, az egyik leány, aki velünk jött, fennmaradt a vonaton. Egyetlen szemtanúnk szerint, ott állt az ajtóban a cuccaival, mondta, hogy "juhúú", majd ezzel a lendülettel be is csukódott az ajtó, ő pedig a vonattal együtt eltávozott. Szerencsére visszatalált, de mivel mi kedvesek voltunk, megvártuk, hogy visszatérjen, s miután ez megtörtént, egy haver, aki már ott várt ránk, hogy elvezessen az életbe...öm...elvezetett az életbe! :) Volt egy kis hercehurca, mert kitalálták ezt a Hegy'kártyát. Ez egy olyan okos dolog, hogy az úgynevezett kártyafeltöltő állomásoknál rátöltetsz egy bizonyos elköltésre szánt összeget,s bent a fesztiválon csak ezzel lehetett fizetni. Voltak hozzá ilyen érzékelők meg minden. A cél gondolom a kereskedés egyszerűsítése lett volna, hogy ne kelljen bajlódni az apróval, illetve,hogy a sorban állás időtartama lejjebb csökkenjen, de ehhez sajnos még, olybá tűnik, nem elég fejlett a rendszer. Beletelt pár másodpercbe a feldolgozás, volt, akinél be is mondta az unalmast az érzékelő, plusz még egy központi kasszába mindent be kellett ütni a kiszolgálóknak, amit csak megvettek tőlük, szóval az időhúzás így is megmaradt, csupán érdekessé lett téve a pénztől való fájdalmas megválás. Mutatok is egy képet erről az okos kis kártyáról,itt ni:

A szivatás még benne, igaz csekély, de akkor is ott van, hogy, mikor teszel rá pénzt, levesz 100 Ft-ot, ilyen kezelési költség, vagy mi a túró, s úgyszint' így tesz, ha fel szeretnéd róla venni a megmaradt összeget. Nos, ez abban az esetben nagy szívás, ha 100 Ft-nál kevesebb összeg marad rajta... bár azért a pár forintért igazán nem kár, ha elveszik a semmibe...

Ezután a következő megálló a jegyvásárlás és a kártyafeltöltés után az egy napos kempingjegyvásárlás. No arra má' nem számítottam, mert minden készpénzem felnyomtam a kártyára. Így történt,hogy már az első pillanatban tartoztam egy ezressel drágámnak. Gratulálok, Bogár fiam... A sátrak felállítása, bepakolás és elégedett fellélegzés után összeszedtük minden kalandvágyunk, s felmentünk a városba, innivenni. Találtunk is egy olcsó, kellemes és ütős italokkal rendelkező borospincét, s ott el is költöttünk vala némi nagy értékkel felruházott papírfecnit. Barátaim egymás után lettek egyre inkább részegebbek, egyesek odáig jutottak, hogy már szerbül kezdtek ismerkedni, pedig nem is tudnak! Az este végeredménye az lett, hogy én elálmosodván lepihentem a frissen megvetett sátorban, a többiek meg itt-ott estek-keltek. Egyik srác úgy elintézte önnön magát, hogy nem csak összevissza verve ébredt, de elvesztette a pénztárcáját, minden benne levő bankóval együtt. De sebek otthonra találtak más barátaim térdein, kezein is, emlékek viszont kevesebbek voltak, mint nyakon a fej. 

Szerda, első fesztiváli nap. Hajnali fél7kor legszebb álmomból ráz fel kedvesem, hogy HOLATÁRCÁMHOLATELEFONOM?????TYÁÁÁELVESZETT!!!!! Én meg legszivesebben ott helyben álomba ringattam volna egy hatalmas,öklös pofonnal, de addig kutattunk a cuccok közt, hogy végül rájöttünk, minden cucca a zsebében van... Háromnegyed tízkor már szabad akaratomból kelhettem, ami annyira volt szabad akarat, hogy eldönthettem, meddig akarok főlni a sátorban. Büszke voltam önmagamra, hogy olyan könnyen elaludtam, s hogy fel se ébredtem arra, hogy ezek ketten(sátortársak) visszaérkeztek a szittyózás durvábbik feléből. Aztán elmesélték, hogy drágám vagy 3x felb@szottébresztett édes álmomból, valami sületlenséggel, de valami folytán ezekre egyáltalában nem emlékszem. o.O Délután felfedeztük a csocsó pléjszt, illetve a sátorban a tesztekkel kínálgató fiatalokat, kik kedvesen közeledtek felénk, s a tesztek kitöltésének érdekes eredményeivel kecsegtetve rávettek minket azok kitöltésére. Én speciel egy alkoholistaság-felmérőt nyomattam, kettes eredménnyel, ami annyit tesz, hogy az alkohollal való viszonyom normális. Eltöltöttünk ott pár órát, majd felmentünk a városba táplálék után kutatni. Rá is találtunk új szerelmünkre: GYROS HÚSSAL TÖLTÖTT LÁNGOS!!! Olcsó,jó! :) 

Amire szerettem volna elmenni, de nem tettem meg, az a Csík zenekar volt negyed hatkor, de szerencsére lehetett őket hallani a távolból, így teljesen mégsem maradtam le róluk. De a negyed kilences Magna cum laude-t nem hagytam ki, hisz zenéjük szívem hatalmas szerelme! Utána,csodálatos, s mégis tekintélyt parancsolóan hörgő énekesnőjével büszkélkedő Arch Enemy következett a Pepsi színpadon. Olyan koncertet élhettünk át, emberek, hogy egyik kedves barátom le is égett Angela hangjától! A hatalmas zúzzantás után nyugodtabb vizekre eveztünk, azaz átnéztünk a Borsodi színpadra Alphaville-t nézni és hallgatni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer élőben hallgathatom a "Furevöján" eredetijét... Igazán csodás volt, egész megtetszett, jót billegtünk rajta, majd valamikor nyugovóra tértünk.

Csütörtök...fél tízkor már a fulladás határán rontottam ki a sátroból. Újabb kellemes napos reggel, WC, csipa- és fogmosás, kezdődik az élet,meg minden. Volt egy kis kávézás is, netezés majd a szokásos dögledezés, napozás, semmittevés. Drágámmal végül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a városba iszogatni. Elosztottunk egy üveg bort (2l), majd miután megajándékoztam egy ismeretlen lányt lopott virággal egy zsepiért cserébe, elindultunk az éjszakába, s az este többi része valahol eltűnt az univerzum rejtett zugaiban, elpárolgott, megszűnt, elfogyott... és még vihar is volt! 

Péntek reggel felébredek a sátorban, kényelmesen elhelyezkedve,mellettem a két szokásos legíny, patesz levéve, s a sarokba taszítva gubbaszt, rajtam pedig másik blúz,mint amit estére felvettem, méghozzá kifordítva! Égeti a meleg az egész testem, ismét a nap ugraszt ki a táborélet buzgó reggeli forgatagába. Drágám felébredtével elkezdte sorolni, mit is műveltem előző este... de én megállapítottam, hogy ez a csütörtök este egyszerűen nem történt meg és kész! Egyszerűen kimaradt! Nem volt! Úgy gondolta, inkább idén elmegy szabadságra, s inkább csütörtök délután múltával egyből péntek reggel lett! Nem hiszed el? Én láttam! A kis társaság ébredés után egy idő elteltével oly döntést hozott, hogy látogassuk meg a város legpoénabb nevű pizzeriáját: a TOKAJI FALÓ-t. Megtetszett nekem a Songoku nevű kínálat, mivel régi nagy kedvenc rajzfilmhős, meg egyben nagy poén is (Sonka,Gomba,Kukorica). Tápolás után vissza haza, többen pedig elmentek megmászni a hegyet. Mi meg kerestünk egy jó nagy hűvöst, s egy pokrócon kifeküdtünk reá. Estére megtekintettük Depresszió egy-két számát, utána pedig következett a fenomenális és utánozhatatlan Skindred. :) Uhh,olyat buliztunk, hogy csuhajja! Olyan gyorsan elrepült az idő, amíg játszottak...észre se vettem... Az egész koncert Darth Vaderes zenés bejátszással indult, közben bevonult az énekes, abban a fasza kis szemüvegében. A számok közt emelte a hangulatot a Slipknot Duality-je dászteppes verzióban, illetve a koncert végefele a Helikopterezés. :D (felsőket le és pörgesd) Csodás volt! Utána elnéztünk a Biohazard koncertjére. Az sem volt épp egy utolsó buli, a frontember felmászott a színpad egyik lábára, beleakasztotta a lábait, lelógatta magát és úgy gitározott. Beteg :D Egyik szám erejéig a Skindred énekese is felugrott közéjük, bár a számban nem sok szerepe volt. Néhány ordítás, azt viszony látás'. Utoljára még elnéztünk az Iron Maidnemre, ami szintén megérdemel minden elismerést! Jók voltak a számok is, s nagyon szépen vissza is tudták adni az eredeti együttes hangzását. Le a kalappal! :) Fél háromkor pedig csicsiss. 

Szombat délután nekifogtunk drágámmal mi is, s megmásztuk a hegyet!Két órán keresztül szenvedtük fel magunkat, s volt már egy olyan rész, mikor kedvesem majdhogynem belém vágta a sétabotját, de végül felértünk a csúcsra, s a látvány, ami ott fogadott minket... az felbecsülhetetlen. Készítettem néhány nem túl minőséges képet, de megmutatok egyet (persze az élményt ez nem adja át,mivel ezt az utat MEG KELL SZENVEDNI) 

No imígyen nézne ki a látás, mármint a kilátás. Nem töltöttünk ott sok időt, de addig élvezkedtem a tájban. A visszaútról inkább ne is beszéljünk. A városba érve némi táp és alkoholos frissitő elfogyasztása után ismét visszatértünk a társasághoz, fürdés, öltözködés és végül odaértünk Szuiszájára (Suicide Silence). A fiúz zúzták neki, rendesen, mentek a bréddánok, meg a visítás, ahogy azt illik a metáloknak. Utána Enter Shikarin szórakoztattuk magunk, majd ahogy vége lett, én dőltem össze a fáradtságtól, egyenest a sátorba, s szundítottam, míg két partiarcom be nem ájult olyan 3 óra körül. Ez nem is lett volna oly nagy gáz, ha nem ötkor kelünk. Nagy takarítás és sátorpakolás hajnalban, aztán minden cuccal felsétálás a vonatra. El is pilledtünk szépen,míg valami idegbajos vén f@szkalap idős ember, rábaszott az asztalra, azt elkezdett ott pattogni, hogy mit képzelünk mi, hogy ide ültünk, amikor az ő jegye oda szól, meg takarodjunk onnan. Köpni nyelni nem tudtam... Mégis mit képzel ez magáról, hogy így odajön kötözködni? Nem lehet az ilyen dolgokat normálisan megmondani? Létezik egy olyan dolog, hogy alapvető kultúra, b@szdmeg!Esetleg elnézést, de a helyemen ül, vagy valami, mit itten neki Vietnám, picskuméter, ő elkezd ott ordibálni a tömött vagonban. Hát szakadjon rá az a szép magyar égbolt! Ott voltak az unokái is, gondoltam magamban, az ilyen IQ-bajnoknak nem kéne szaporodni, inkább ellopom az unokáit és felnevelem őket én! :D

Fél öt körül haza is értem, drága Moholom, s benne anyám tárt karokkal vártak. A szennyestartó meg a ruháimat. :D

Csudaszép és fenomenomenalno élmény volt! Jövőre ugyanekkor, ugyanitt! :) Remélem azért a rádióba legközelebb nem ilyen eszetlen retardáltakat raknak be, mint idén...ez az egy nagyon gáz volt! NAGYON!!

S plusz egy tanulság: ha megy a hasad, óvatosan ereszd a galambokat, mert könnyen a gatyába röttyinthetsz egy szép kis vonalkódot!

Tik-tak-BUMM

Kéremszépen, hozzánk is elérkezett a terrorizmus! Külhonban már hallottam többször is bombariadókról, de kis hazánkban még nem jelentkezett ilyesfajta megfélemlítés ( szerbek közt élünk,kérem, azoknak ha valami nem tetszik, ütnek, nem ijesztgetnek :D persze ez csak egy sztereotíp poén...vagy mégsem?). Persze tettes, bomba nincs, nem is volt... de gyanúsítgatni azért még lehet... szerintem egyértelmű:

A történet:
AS-FM nevű híres rádiónk, mely a Ma zenéjét nyomja a maga 97.5 Hz frekvenciáján, mint minden évben, idén is megrendezte (volna) híres neves bazenpartyját (bazen=medence), mely Adán, az Adica nevezetű élményfürdőnkben foglal helyet. Mutatok is egy linket, aki még nem volt itt,jöjjön el, megéri! Itt is van: http://www.adica.co.rs/index_hu.html
Nos,előzményként meg kell említenem, hogy ez a buli,akármilyen fergetegesnek is ígérkezik,el van átkozva. Az Isten se tudja, hogy csinálják, de valahogy minden évben valami probléma akad, többnyire az időjárással,mivel mindig kifogják azt az egy estét a nyárból,amikor szakad az eső. Mondjuk két éve,amikor még én is eljutottam, nem volt semmi gond, olyan tömeg volt, hogy öröm volt nézni. Ám tavaly elúszott a nagy felhajtás, s mikor később ismét megrendezték, inkább nem akartam elmenni.
Idén viszont új kategóriát fedezett fel a polcon a porosodó Murphy-törvények közt az élet (vagy csupán a konkurencia?), mindenki kapaszkodjon meg, Bombariadót fújtak, s a buli elmaradt... Mondjuk ettől függetlenül az emberek ott lehettek az Adica környékén, de a kapun belülre már nem mehettek. Volt ott kamera is, meg pár riporter, meg egy egész rendőrautó, a tömeg meg nekilódult a központnak. Nagyobb szórakozóhely híján több részre oszlott a nép, ki a Corsaroban, ki Rageben, vagy egyéb helyen kötött ki. Mi szívünk választottja Rage volt, meglepetésünkre Hot Dogot lehetett venni. Kellemes társaság jött össze, s megbeszéltük vala a nyári terveket, illetve újakat találtunk ki önmagunknak, s egymásnak.

Egy lépcső...két lépcső...csobb...

Ma vettem észre, hogy előző bejegyzésem volt a századik. Ezúton utólag is éljen és boldogság, és köszönöm a lehetőséget, óó jóságos internet, hogy itt vagy nekem, s hogy onthatom magamból a szót céltalanul!

Nos, miután hazaértem utolsó vizsgám után, lefeküdtem aludni (ez volt hétfő délután 4kor), s tegnap hajnali fél ötig fel se keltem. Miután imígyen, s dolgom híjján sok időm lett, gondoltam miért is ne tölthetném ezt a rengeteg szabad percet felesleges, léhűtő, s egyéb semmire való foglalkozásokkal. Elengedtem minden tagomat, belevetettem magam nyakig a véget nem érő semmittevésbe... mindaddig, míg anyám fel nem hívott, hogy teregessek, meg látogassam meg a nagymutterékat. Végül is egyéb ötlet nélkül hasznos elfoglaltságnak ígérkezett, kiteregettem a száradni vágyó ruhadarabjainkat, s gebémet megfogván elgurultam édesjóereganyámékhon. Elbeszélgettük kissé az időt, mert közben unokatesóm már írt, hogy készen áll a pancsolásra. Tudni illik, terveztünk fürdőzni odalenn a Tiszán, mivel bazenba menni még mindig rohadtul nem éri meg (pízcsalás!!!). Gyorsan hazaszaladtam, levedlettem téli bundámat, majd el is verettem kedves tesóhoz, onnan pedig lesétáltunk a strandra. Az idő nem volt épp a legnagyobb kánikula, ebből kifolyólag a víztől sem remélhettünk volna túl sok szépet. Bár jó öreg MatekCsabi állítása szerint a víz igen kellemes volt. Kipróbáltuk... már az első lépcsőfoknál,ahol még csak néhány lábujjamat lepi el a víz, felállt a szőr a hátamon (ne fintorogjál, te is egy szőrös állat vagy,tudom én). Második lépcsőfoknál térdig benne voltam...a vízben... nem, nem én vagyok törpe, csak nagy a szintkülönbség! Szóval,mikor már a térdemig ért a folyékony fagyhalál, belém fagyott a sz@r is. Ezt követően kicsit megmosakodtam, hogy ne szenvedjek hirtelen szívmegállást, mikor belemerülök a témába. Keresve a következő lépcsőfokot, egyszer csak rájöttem, hogy nincs több... zutty le, iszapban landolás, csobb... zenei aláfestésként pedig eláriáztam a HÚÚÚÚÚDEK**%/!+HIDEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEG című csodálatos nótát, amivel kacajra fakasztottam két bámészkodó kislányt. Tehetségem határtalan! kétszer leúsztunk a mólóig,ami nem épp egy nagy táv, de olyan elviselhetetlen volt a hideg víz, s utána abból kijőve a még hűsítőbb szellő, hogy inkább kiültünk a napra, mielőtt a vérkeringésünk végleg leállt volna. Lenyomtunk egy-két römipartit, s közben kibeszéltük minden részletét nyári terveinknek, én elregéltem a vizsgaidőszak legszebb pillanatait, s kiveséztük, hogyan tör elő belőlünk pasijaink mellett rejtett szexuális perverzitásunk (na jó,csak viccelek...vagy mégsem?:O )

Röviden összefoglalva,elérkezett a nyár, én pedig rohadtul elégedett vagyok most mindennel. Hátradőlök és élvezem a szabadságot... mert még van rá 3 évem, hogy ezt megtehessem :D

Szivárvány

Volt portásunk, név szerint Szilárd,nem oly rég hazalátogatott pár napra Angliából. Elmondása szerint sokkal jobban megéri odakint élni (dolgozni),mint itthon. Szerintem ezzel azért a nagy többség tisztában van, de mint mondotta, jó volt visszajönni. Angliáról jut eszembe, esik. Ma már legalább harmadjára. Az elmúlt egy hétben (ha nem több) kisebb-nagyobb szünetekkel váltogatják egymást az eget rengető viharok és a csendes szelíd esőzések, köztük néhol röpke napsugárral hintett pillanatok. Ámbár még ebből a nedves időből is tudok ám kiemelni pozitív dolgokat: nincs az a dögvész meleg a szobánkban,mint ami a nap 24 órájából 48 órán keresztül szokott lenni, a hét minden napján, a hónap minden hetén, az év minden hónapjában. Ezenkívül a másik tündöklően gyönyörűséges dolog: az eső és a felhők tengere közül kikandikáló napsugarak ötvözetéből megszülető....szivárvány!  A tegnapi égre festett csoda, most is, mint minden más alkalomkor, ha látom, kihozza belőlem azt az álmodozó kislányt, aki mindig is voltam, s aki mindig is maradok. Akinek minden nap más álma volt, mi szeretne lenni,s aki előtt az élet nem egy papírokra nyomtatott betűhalmaz,pecsétes aláírással, ami meghatározza hátralevő életének végtelennek tűnő robotolását, hanem lehetőségek tárháza, befejezetlen mondatok tömkelege, kiszínezésre váró képek sora, s megannyi új dolog, ami csak felfedezésre vár! Emlékszem, kilenc, vagy tíz éves lehettem, mikor elkészültek első, gyermeteg kis irományaim. Akkor írtam egy igazán kezdetleges versnek szánt valamit... arról a szivárványról, amit még abból a házból néztem, ahol felnőttem. Emlékek zsúfolt halmazát idézi fel bennem a fény megtörése az esőcseppek százain.

Az eső elállt, én pedig lehúztam a redőnyt a kollégium ablakán. Visszafeküdtem az ágyamra, s igyekeztem újra beindítani a fogaskerekeket, a fejembe tuszkolni a tudományt, hogy ne bukjak meg a vizsgán. Tanulok a jövőmért,s tanulom azt komolyan is venni... de tudod... jó néha egy percig újra kisgyereknek lenni! :)

Képzelt riport önnön magammal egy kitalált személy által

Ültem a bárban, ahova egy barátnőm elrángatott valami pasi miatt. Nagy lehet köztük a vibrálás, ha képes volt a világ másik végéről elrángatni ide, hogy végre találkozzanak. Na jó, túlzok, csak a város másik végéről jöttünk, de hadd mondjam ki, ami kikívánkozik: Miért is nem a fickó jött el hozzánk? Megváltozott ez a világ… Persze most ott turbékolnak, engem meg itt hagytak ezzel a kifejezetten „nemzeti öntudatú” illetővel, aki mellesleg a barátnőm kiszemeltjének legjobb barátja, s mondanom sem kell, végtelenül unalmas. Csak ül ott mellettem, issza a sörét, meg nyomja azt az átkozott telefonját már vagy fél órája. Nézek ki a fejemből, egy korty Jäger, egy korty Cola. Cukorbeteg leszek, előbb-utóbb… Egyszer csak, mikor befejeztem egy hosszú ásítást, azt véltem észrevenni, hogy „jobb oldalt” engem néz a fickó. Rákérdeztem hát:

-Mit nézel?

Tudom, hogy bunkóság volt, de nem igazán volt jó kedvem.

-Csak téged- mondta barátságosan. Kicsit sem láttam megsértődni.

-Minek?

-Próbállak elhelyezni a világ valamely pontjára, de nem tudok rajtad eligazodni.

-Ezt nem értem, bocs.

-Mármint arra próbálok rájönni, milyen stílust képviselsz?

-Semmilyet- vágtam rá, gondolkodás nélkül. Miféle kérdés ez már, ugyan?

-Ugyan már, mindenki követ valamit, vagy valakit, egy jól kitaposott utat…

Mintha kötelező lenne birka módjára követni egy megveszekedett nyájat… Hát mi vagyok én? Úgy tudom az ember stílus és „valahova tartozás” nélkül is tud levegőt szívni a tüdejébe, meg tud kenni egy szelet száraz kenyeret zsírral, meg meg tudja azt szórni paprikával, s azt imígyen el is tudja fogyasztani, emésztő nedveivel fel tudja azt dolgozni, a vér is folydogál az ereiben, szóval egyszerűen kifejezve: NEM DÖGLÖK BELE, NA!

-Úgy tűnik, én vagyok akkor az a konok kivétel!

Nézett rám értetlenül, s egyből nekikezdett találgatni.

-Hipster vagy netán?- kérdezte. Hát ez elég gagyi…- Mert hát az manapság a legdivatosabb.

-Dehogy is! Látsz rajtam ’70es,’80as divatú öltözéket, szemüveggel, meg Nikonnal?

-Hát, nem…

-Na látod! Nem vagyok az.

-Akkor emo?

Cöhh, ez egyre siralmasabbnak ígérkezett, úgy éreztem, hogy inkább felkelek és pókerarccal, szó nélkül kisétálok az univerzumból. A pofám leszakad, már megbocsásson a világ!

- Bocs, de nem követem a divatot, s egy stílust sem, mint ahogy azt már mondtam.

-Dehogy is nem! A sötét ruháidból ítélve… talán goth?

-Nem talált.

-Ö, megkockáztatom… sátánista?

Ekkor jött elő első komolyabb reakcióm a beszélgetésünkre. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem rá, ő pedig iszonyatosan megijedni látszott.

-Te nem vagy ép- mondtam.-Miből gondoltad ezt, te szerencsétlen? Csak annyiból, hogy fekete ruhában vagyok?

-Hát, meg piercinged is van, meg egy rakás fülbevalód, meg eszembe jutott, hogy barátnőd említette, milyen zenét hallgatsz…

-Ezt nem gondoltad komolyan… Mondd, hogy nem, akkor legalább csak feleannyira nézlek hülyének!

-De hát miért?- értetlenkedett ez a nyomorult.

-Na figyelj most rám, de jól koncentrálj minden mimikai megrándulásomra és minden betűre, amit kiejtek a számon! Az egy dolog, hogy szeretem a feketét, sokan mások is szeretik, egyrészt, mert divat, másrészt mert lázadó, mindenhez megy és jól is áll az embereken. Rohadtul nem jelenti azt, hogy valaki sátánista! Ennyi erővel egy temetésen mindenkit meg lehetne ezzel bélyegezni, még a papot is, pedig az már igazán tér-idő kontinuumot rengető paradoxon lenne. Egyébként katolikus keresztény vagyok, ha tudni akarod, ÉS elég mélyen vallásos. A zenei ízlésemről pedig két szám alapján nem tehetsz végleges megállapítást! Honnan a fenéből tudod, hogy nem hallgatok-e mást is ez mellett?

-De hát rocker vagy, nem?

-Nem.

-Hogy-hogy? Mindig metalt hallgatsz, mondta a barátnőd!

-Nem mindig. Hallgatok én az mellett pop zenét is, mondjuk abból többnyire a divatosat, ska-t, reggae-t, esetenként punkot, ilyeneket is, mint Quimby, Magna, Kispál, sőt, előfordul, hogy Skrillexet is hallgatok. De ez mind nagyon hangulatfüggő. Ja meg persze, ha nagyon rám jön, népzenét is hallgatok, szerb számokat, van, hogy komolyzenére fáj a fogam…

-Komolyzenére?

Úgy nézett rám, mintha most ettem volna meg egy kiló szart. Mintha ez lenne a legócskább dolog a világon, hogy valaki leül és elengedi magát Vivaldi Négy évszakára, vagy bármi más… Azért fáj kicsit, hogy percről percre jobban csalódok a világban.

-Szóval, nem vagy se rocker, se diszkós, se semmi?

-Nem.

-Akkor… mi vagy?

-Sári vagyok és ember. Nem mellesleg lány.

-Ahhoz képest elég fura.

-Szokták mondani, igen.

Fél percig csendben nézett rám, megitta az utolsó kortyokat, majd homlokráncolva nézte az alátétet a poharán keresztül. Gondolom egy perc néma csönddel gyászolta az elveszett lelkem, mely stílus hiányában egyedül bolyong valahol a szürke betonhegyek szakadatlanul klikkesedett világában.

-És nem érzed magad magányosnak?

-Már miért érezném?

-Mert ez olyan, mintha senkihez sem tartoznál. Nem gondolod?

-Így is lehet ezt értelmezni, de én ezt úgy fogom fel, hogy így mindenkihez tartozom, s mindenki hozzám. Csak azért pedig nem állok be a sorba, mert a világ elvárja, megköveteli, hogy mindenáron tartozzak valahova! Főleg nem olyanok közé, akiknek az égadta világon fogalmuk nincs arról, mit követnek! Itt vagy te, aki felvetted ezt a „Vesszen Trianon”-os pólót, de tudsz-e valamit a történelemről? Vagy csak azt, hogy egy ország, amiben történetesen élsz, szét lett anno osztva?

Ekkor elkezdett egy hablatyot, hogy igenis bejárt a történelem órákra, meg hogy mennyire fájdalom, meg „nagymagyarság”, meg nemzeti összetartás… de ennyit feleltem rá:

-Ennek az országnak soha nem lesz addig jövője, míg a polgárai mind egy szálig túl nem teszik magukat a múlton. Nekem bár is ez a véleményem. Nem kell a hibást keresni, nem kell siránkozni! Ami volt, elmúlt! Előre kell nézni, felállni és menni tovább! Te meg, ha ennyire halvány dunsztod nincs erről az egészről, akkor inkább vedd le ezt a szart magadról! Én nem vagyok otthon a történelemben, nem is igazán foglalkoztat, s ezért inkább nem is okoskodom róla, neked is ezt ajánlom!

Nézett rám, teljesen elámulva, de nem sértődötten. Úgy, mint aki megtalálta a helyes utat, amit mindig is keresett. Jó érzés volt ezt látni rajta. Odahívta a pincért, kért két sört, s az egyiket nekem adta. Fizetett, majd felhúzta a pulóverén a cipzárt, majd így szólt:

-Akkor kezdjük elölről: Szia Béla vagyok, megiszunk egy sört?

Édes kis estefelé :D

Ebben a szép esős, borongós estén összefogtunk kedves Ágnesommal, lementünk a Tisza-partra egy kicsit leereszteni a tartalmas hétvége után. Élményeinket megosztottuk egymással, sőt Ágnesom még mást is:

Finom keksz és csokis tej!

Témánk ugye a vad duhajkodás, ami a hétvégén történt. Az én estém igazán nyugalmasnak ígérkezett, laza iszogatás unokatesóm szülinapján... ÁM, mint kiderült, ők terveztek tovább suhanni diszkózni, mert az a jó! Hát gondoltam én inkább kihagynám, sok píz az meg minden, de némi rábeszélés és jéger után beadtam a derekam.
Megérkeztünk olyan fél 12kor a Jail elé, s életemben először át is léptem a küszöböt. Mondjuk nem számítottam semmi különlegesre, ez is éppoly egyszerű diszkó, mint a többi. Nagy hely, van egy DJ-pult, jobb esetben DJ-vel a háta mögött, sank, sok pia, rövid szoknyák, mély dekoltázsok, meg pattogó partiarcok, vagyis a tipikus diszkótöltelékek, félhomály, meg a színes fényjáték. Ami különlegesség, hogy az ablakokon rácsok vannak, hűen a hely nevéhez. Mondjuk a jó társaságnak, meg annak a bizonyos mennyiségű alkoholos italnak köszönhetően csudajó este kerekedett az egészből... leszámítva persze azt a parasztot, aki elég rejtetten, s diszkréten a tudtomra adta, hogy szívesen kipróbálná velem a lepedőakrobatikát (hoću da ti j*bem). Azt hiszem, nem épp a legkedvesebb beszélgetés volt ez életem során ortodox testvéreimmel... :D

Visszatérve a ma estefelére, néztük a selymes felhő takaró suhanását az égen, a Tisza oly tükör sima volt, szinte nem is látszott, miként folydogál hatalmas medrében, s ezt a nyugalmat időnként megzavarta egy felszínre törő hal csobbanása. A hatalmas fák aláhulló ágai lustán hintáztak a lágy szellő simogatásában.

Amúgy büdösül hideg volt, de annyit nevettünk, hogy ez annyira nem zavarta a hangulat csillogását.


Bódottá' van, gyárekek!

Egy nagy rajongónak :)

Mély csend honol a teremben,
lágy zene szól a szívemben.
Mi történt?
Fénylett a világ!
Ha már láttál boldogat...
s forrót,égetőt,szikrázót,
akkor sem láttál még
ily vibráló csodát!
Fellebben egy zászló,
vezénylőként sípszó hangja zeng,
s egy pillanat alatt,
mindenki megőrül, megveszik,
s ujjong, csörtet;
diadalban fürödhetnek!
Összecsap sok ezer tenyér,
mind-mind fekete és fehér.
Zajongva kiáltják világnak,
eljött...
Eljött,mire rég vártak!

Ferge...most figyelj,TEGES este, ismét mutterékkal

Úgy esett, hogy végre eljöttek idesanyámék megnézni, hogy kenik vágják csépelik a témát a színpadon bátyámék együttese ( a már régebben említett Prison ), akik a Fekete bárány-nyal léptek fel tegnap. Tizenegy körül kezdtek bátyámék, a régi jó klasszikusok mellett bemutattak egy-két új számot a várható új lemezük repertoárjából (igen,majd lesz olyan is). A közönség száma nem volt egy fesztiváli nagyságú, mondhatni elég elvétve voltak emberek, de azok mind odatettek neki, összekarolkozva ugráltak és buliztak, egyik másik még egy lightos pogót is megejtett a háttérben. Idesapám is megközelítette a népet, egyik számra vele ráztam a fejem! Anyu a háttérben figyelte az eseményeket, szelíden,de büszkén. Bátyám, az a jóédes, egyik számnál,amit mindenkinek küldött, kiemelte őket, hogy még nekik is küldi a számot,merthogy ott vannak. A "nagy közönség" egyből lázasan keresni kezdte őket. :D Ritka az ilyen partyarc szülő (nem mintha ezt nem  mondtam volna már el máskor....). Egyik kedvenc számom, az Angyalok álma c számnál a másik együttes szintise (név szerint Szintiboy) is beszállt, megcsillantotta billentyűs tehetségét(később pedig övéivel folytatta). Utolsó számuk egyik legnagyobb rajongónak, Rékakomának szólt, a jól megszokott Only for the weak. Bátyám fején meg a Burger Kinges korona... Csuda egy élmény volt! :D
Némi szünet, és frissítő nedü elfogyasztása után folytatódott az este a Fekete bárányokkal. Ők más stílusban utaznak, de számaikat mindenki jól ismeri. Rengetek ismert számot játszottak más ismert együttesektől, előadóktól is, mint pl a Hűtlen, Kölyköd voltam és hasonlók. Az ő felállásuk igen tarka volt, első számuknál Julián énekelt, egyik-másik számnál bátyám is beszállt, meg egy csávó, akit nem ismerek, de többnyire azért a jó öreg Rockstar, Szánkó Jimmy bátyánk aranytorka eresztette metál hangját. A közönséget is bevonták az énekbe, felém is sűrűn tekintett a mikrofon, ami persze még jobban felpörgeti a hangulatot. Táncolás és ugrálás váltotta egymást, majd egy-két visszahívás után vége lett az estének, legalábbis számunkra.
A kicsi létszám ellenére a hangulat olyan volt, amit semmi nem tud felülmúlni. Azt hiszem erre mondják, hogy L'art pour l'art. :) Élveztem az utolsó percig!

Bormámorosan a városban

Na tessék, a címről máris eszembe jut egy igen nevezetes vers...kéremalássan itt is van egy link, ahol el lehet azt olvasni, nagyon szívhez szóló: ide tessenek kattintani
Összefogtunk páran, hogy csütörtök este megnézzük Szeged élőbb felét. Először egyik kedvenc védőnőmmel elmentünk a szomszédos kollégiumba, a Herman Ottóba, meglesni, összeszedni barátainkat. Hárman vannak fiúk egy szobában, a várt látvány elmaradhatatlan volt. Bár ahhoz képest egész jó állapotban volt a szoba,mégis egy kisebb polgárháborút átélt kinézetet sugárzott a szegény 4x2es helyiség. A vendéglátók se voltak restek, megmutattak minden fontosabb látványosságot, mint a tűzlépcső, ami azért oly nagy nevezetesség, mert a Madzsar kollégiumnak olyan nincs (figyelted, hogy írtam? MaDZSar, és nem MaGYar kollégium!! Remélem ez lassan mindenkiben tisztázódik végre). Azon kívül a tetőteret is megmutatták, s a vele együtt járó kilátást is. Kedves volt osztálytársunk egyik szobatársa osztotta nekünk az észt(meg kb egész este,ha figyeltünk rá, ha nem), de tényleg, mindenbe belekötött, mindenhez hozzászólt, minderől volt valami véleménye, én meg hát odáig jutottam, hogy egyes beszólásait nem tudtam kommentár nélkül hagyni. Meg is osztom a kedvencemet:
Ő mondja: - Azt nem értem, hogy itt a főfasoron miért van egymáshoz ilyen közel ez a két megálló? Mert ez nekünk épp közel van, minek a másik?
Mi: - De ott van a másik két kolesz is, azoknak (nekünk) meg a másik van közel! -.-"
Ő: - Hát jó, de azért gondoltam, mert hogy amarra meg van a Torontál térnél egy, utána meg csak a Széchenyi térnél van a legközelebbi megálló...-
Néma csend,nézünk egymásra... gondolkoztam, hogy ki merjem-e mondani... de ki kellett mondanom:
- És mégis hol a p*csába akarsz már a hídon leszállni?????-
Azt hittem, ezzel a mondattal aláztam, de ezt még tovább is kombináltuk: Esetleg az öngyilkosok leszállhatnak a hídon,más értelme nem lenne. Most képzeld el: "Kedves utasaink, felhívjuk figyelmüket, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetni szándékozók most nyomják meg a lászállásjelző gombot, Suicid megállónk következik!"---> na ez már alázott! xD

Miután kinevettük magunk, s minden csodálatra méltó dologról tudomásunk lett, s életünket vére többnek érezhettük általuk, mint egy mosatlan törlőrongy, nekivágtunk az útnak egy soha ki nem mondott ígéret földjére elindultunk Ibi nénihez. Ott egy kellemes baráti társaságban elfogyasztottunk némi fröcst, majd csocsóztunk egy egészségeset, s továbbálltunk. Körbesétáltuk a város egy részét, majd miután csatlakozott hozzánk egy üveg pezsgő, lesétáltunk a Tisza-partra. Útközben lö wild szobor appears:

Nem, a képet nem én készítettem, mi sötétben találkoztunk vele. Nos, amint megláttuk, ismét elkezdődött az észosztás, hogy most ez vajon mit akar ábrázolni. Azt persze ki tudtuk nézni, hogy egy kislány, aki kezein támaszkodik, de hogy most mi értelme is van neki, mit üzen, mit sugall az őt néző járókelőnek, főleg ha már kissé feloldotta a nyelvét a C2H5OH. 

Szóval, akkor mi is volt:

-Szerintetek min gondolkozik?

-Valószínű, nézi, ahogy jön a dagály és azt gondolja, hogy "Háát ez jön b@szd meg... de hogy én eel nem megyek innen, az Qrv@élet!!"-

Majd a partra érve elhalkult a nevetés, és leültünk a legalsó lépcsőfokokra. A víz gyors folyása mellett beszélgettünk a világ csodaszép dolgairól, a zenei stílusok váltogatták egymást, néhányat együtt énekeltünk, a pezsgőt hűtötte a víz, a cigifüst meg hömpölygött a szélben. Még egy vadkacsapárt is láttunk (és nem is kampányoltak xD ahaha, szar poén), de mikor közel értek hozzánk, hirtelen szárnyra kaptak, s elsuhantak a víz felszínén jó gyorsan, mégis kecsesen; KACSAFORMAEEEGY B@SZKIIIII!!! xD 

Szóval ilyesmi volt...

..és megint fél négykor értem haza... 

Azért köszönöm gyerekek, igazán jó volt... =) 

Juteszembe....

Ha már egyszer megígértem, akkor itt van,és lessétek. Az egész sztendáppos műsor (Jó estét Vajdaság). Jó szórakozást!

(külön figyelmetekbe ajánlom 27:27-nél az elsötétülést,mindenki meglepődik :D haha)

Modern művészet elemzése à la gyógytornászok

Ilyen ez a minden lében két kanál élet,mindenhol ott vagyunk és mindenhez hozzá is szólunk,főleg, amihez nem kéne, vagy amihez például nem értünk. Miért is ne maradna ki a repertoárból a modern művészet?

Hol is kezdjek neki a kis történetnek...Megépült az Árkád itt Szegeden (nem most, má' ölég régen), s előtte ott díszeleg az a csodaszépre simított és formázott márványköpet, amit amolyan emlékműnek szántak a valaha ott álló kenderfonó emlékére. Ama kenderfonó műemléknek titulált részeinek eltűnése után mégis valamit oda akartak biggyeszteni, hogy azért valami mégis eszébe juttassa a népnek, hogy ott valamikor nem egy orbitális nagy épületbe zsúfolt ruhaüzlet,cipőüzlet kupac állt.

Na már most ez a felgöngyölt csíkszerű szobrocska mindenkiben felébresztette a műértőt, de igazán senki nem tudta megválaszolni, mi is az, mit is ábrázol, vagy egyáltalán minek van ott. Ha nem olvasok utána, szerintem soha nem tudom meg a választ... Mondjuk nem haltam volna bele, de azért szeretem kielégíteni a kíváncsiságomat megfelelő válaszokkal.

Térjünk is rá a mi diskurzusunkra. Íme lennivanni a szoborról egy kép:

Nos, tegnap épp erre jártunk, s megindult egy jó tíz percig tartó szópocsékolás, hogy vajon mi lehet. Barátnőm, drága, megfejtése volt azon pillanatban a leghelytállóbb:

- Ez egy szexpóz!-

Először röhögnöm kellett rajta egyet...majd még egyet... na jó, sokat! De akárhányszor megnéztem, egyre tisztábban kirajzolódott, s kinézete mindinkább igazolta kedves csoporttársam szavait. S a megfejtésre még magyarázatot is adott kételkedő tekintetem látva:

- Nézd meg: ott az a felső rész a pasi ez az alsó meg a nő. Az a lenti a nő feje, a pasi fejénél pedig a dereka, vagy a segge. Szóval ez inkább még csak az előjáték, nem is szexpóz.

(mellékelem a képet, hogy érthető legyen)

Annyiban maradtunk, hogy ez itt egy előszexpóz, amint ez látható. Higgyétek el, minél többet nézi az ember, annál jobban kirajzolódik, s beigazolódik az állítás! Nem csalás, nem ámítás, csak színtiszta művészet. Ja és némi piszkos gondolat... 

Igazából első benyomásom azt sugallta, hogy ez egy kutyagumi, festőien felkunkorodva, de végül is ez a bujálkodós megállapítás szerintem több embernek bejön... Nem is vitatkozom vele! :D 

Éljenek a kortárs művészek, de főleg azok, akik beleképzelnek mindenféle zagyvaságot a művek mondanivalójába!

S a költő azt értette a kék színű függöny alatt, hogy kék színű a függöny! Köszönöm a figyelmet!

Éjjelre...ha nincs más...

Hálóba szövöm tekinteted.
Tested magamnak teremtem.
Kéjes vágyam minden mozzanatát
rajtad végre kiélhetem.

Kóborolj még,míg szabadulhatsz.
Végül elzárul minden menedék.
Fagyott utak mentén nincs
sem ház,sem más fedezék.

Kormos utakon...

Kormos utakon kergetőzik az éj,
Villangó tündérekkel barátkozom.
Megdermed ereimben a vér,
míg fel nem zaklat téged sóhajom.

Osonva közeledem,s állok némán,
nézem, lélegzeted mily lassan szitál.
Félek megérinteni mellkasod...Vélák
zengnek fejemben rikoltó imát.

Megölelnélek...megölnélek... egy szóval...
mit ki nem mondanak akik bölcsek.
Várok rád még, aludj csak...
álmod legyen mellettem könnyebb!

Rettegééééééééééééés!!!!!!!!!!!!!

PÉNTEKTIZENHÁROM BOOOOOOOOOOOZMEEEEEEEEEEEG!!!!!!!!!!!!!!

Emberek! Nem kell besz@rni, ez a nap is pont ugyanolyan jelentéktelen nap lesz silány kis életetekben, mint a többi. Kivéve annak, aki a héten dolgozott, na neki most kezdődik a hétvége, annyiban lesz másabb.

Ha olyan eszeveszettül meg vagy győződve arról, hogy ez a retkes babona igaz, meg félsz tőle, meg szörnyűség és tradzsedi jár vele, az a te dolgod, saját magánügyed, elfogadom, nem csinálok belőle ügyet. De ha már fészbukkon nem tudok elmenekülni a k*!va kiírások elől, hogy "Jáááááj, uramisten ez borzalmas" "ittavilágvége" "ma ki se mozdulok a házbóóóóól, mer balszerencse bozmeeeeeeg", az már csak diszkréten szólva is kicseszettül ki tud hozni a sodromból.


Az isten szerelmére ÁLLÍTSÁTOK MÁR LE MAGATOKAT!


Komolyan mondom, a TahóVilág vége óta nem voltam ennyire felbosszantva, amikor egy perc alatt húszezren írták ki h "jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, Attilaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, uristen, tudtaaaaam, imádlak", már szinte kifolyt a facebook a képernyőből a csöpögésetektől! Ha nektek ez adja életetek értelmét, az egy dolog, de kérdem én, miért kell ezt az én pofámba dörgölni egyszerre az összes ismerősömnek?? (meg egyáltalán minek néz valaki ilyesmit?)

Visszatérve a mai őrjöngésre, Könyves Kálmán urunk megmondá vala régen, hogy boszorkányok pedig nincsenek, s ezzel együttértendő minden egyéb baromság, amiben az oktondi emberek hittek!


A film pedig csak a képzelet szüleménye, ne fossatok be!




Amúgy meg ha ezt a bejegyzést nem osztod meg legalább hatszor, nem reklámozod legalább húsz barátodnak, közben hétféleképpen elmagyarázva a váltóáram hasznosságát ma éjfélig, akkor holnap olyan kib@szottul szét fogom rúgatni a segged az alsónemű gnómokkal, hogy attól koldulsz!


Fákk jeeeeee! (a tegnap emlékére,csak neked Gergő, mert ki tudom mondani)

Locsoljon meg téged a tűzoltó!

A szokásos nyakonöntéssel kezdődött a reggel. B@ssza meg a jó szokás! Nagy sürgésforgás fogadott kint, mikor átbaktattam a mosdóba, a tv-ben meg Micimackóék keresték a Zelefántot. Anyuék ma is készülődtek templomba menni. Nagy a buzgóság! A tisztaság már szinte természetellenes, de anyámnak van az az egyedi szokása, hogy ha csak sejtése van arról, hogy vendég jön a házba, akkor annak minden négyzetcentiméterét háromszor sterilizálja. Féltem, hogy még elcsúszok a tükörsima padlón... Ettől eltekintve egész kellemes reggel volt, szép napos idő volt, de még kifejezetten k*!rva hideg. Ezért is állt meg bennem az ütő, mikor megláttam a legeslegkedvencebb osztálytársaimat, összekarolkozva az ajtó előtt. Olyan hangtalanul jelentek meg, hogy még a kutya se vette őket észre (nem ugatott az a büdös dög). Kimentem szendén, rettegve várható sorsomtól, DE ezek a kis figyelmes gallérok, voltak oly kedvesek nem kitenni leányismerőseiket egy újabb lázban égő takonytengeres infulenyzának, s otthon hagyták a vödröket, szódás-szarokat, ezzel irtó boldoggá téve picinyke szívemet. Na de amit előadtak... locsolóvers gyanánt... én össze sz@rtam magam xD

Ez után megkérdezték, hogy szabad-e locsolni... Hát behaltam nekik, de ha már eljöttek, hadd locsoljanak, azt igyanak, egyenek, ami beléjük fér. Itt is voltak jó sokáig, míg a söröcskéjük el nem apadt, addig meg minden irányból b@szogatták Patust, Gyulám felhívott egy embert, azügyben, hogy az eladó autója után érdeklődne... húsvét hétfőn... GYULAAA! xD Miután elmentek, gondoltam elrakodok, mosogatok, mert attól, hogy anyám nincs itthon, látszata még lehet neki. Kiraktam a spejzban az üres üvegeket, pótoltam a hiányzó sütidarabokat a tálakról (mert hogy ezek zabálnak, mint állat), kiborítottam a hamutálakat a szemetesbe, s vittem is őket gyorsan kimosni. Hanem az ügyes fejemet áldja meg a jóisten, ahogy elmostam, úgy parányi szilánkokra is törtem az egyiket. És ekkor toppan be a vendég... öreganyámék és keresztanyám... na de most vátáfákk ken áj dú booozmeg??? Gyorsan kimentem, leültettem, kínáltam őket, és már kezdtem is készíteni a kávét, de hazaértek anyuék, akiknek még el kéne magyarázni, hogy összetört egy hamutál a fürdőben és mi az apjaf@kszáért nem azt takarítom éppen föl. Akkor kaptam némi segítséget, azt le is nyugodhattam. Tata után már csak unokatesók (kettő) locsoltak meg, plusz nagybátyám fröccsentett rám némi vizet, cserébe vigyázhattam a kislányra, amíg a felnőttek kint trécseltek. Nóca, kedves unokatesóm, pár éves, hiperaktív, és imád mindenhova ugráltatni. Percenként váltották egymást a rajzolások, kockázások, ágyonugrálások, bobath-labda rugdosások, Micimackó-nézések, és egyéb szórakoztató, engem meg kimerítő elfoglaltságok. A legjobb meg, hogy nem mehetek tőle el indokolatlanul 2 méternél távolabbra, mert utánam jön. =D Nagyban rajzolt, mikor eszembe jutott, hogy a szobámban van a mobilom, gyorsan bementem érte. Felvettem az ágyról, megfordulok, kiccsaj már a tövemben van. =D Nem zavar, egyáltalán nem erről van szó, csak nem vágom, miért. =D 

Nos ez a nap sem volt épp a legizgalmasabbak egyike, örülök is, hogy elmúlt.

Köszi minden egyes szagot fiúk! Így tényleg sokkal jobb! =D

Egyetek sonkát!......Meg light szalonnát!