Finom keksz és csokis tej!
Témánk ugye a vad duhajkodás, ami a hétvégén történt. Az én estém igazán nyugalmasnak ígérkezett, laza iszogatás unokatesóm szülinapján... ÁM, mint kiderült, ők terveztek tovább suhanni diszkózni, mert az a jó! Hát gondoltam én inkább kihagynám, sok píz az meg minden, de némi rábeszélés és jéger után beadtam a derekam.
Megérkeztünk olyan fél 12kor a Jail elé, s életemben először át is léptem a küszöböt. Mondjuk nem számítottam semmi különlegesre, ez is éppoly egyszerű diszkó, mint a többi. Nagy hely, van egy DJ-pult, jobb esetben DJ-vel a háta mögött, sank, sok pia, rövid szoknyák, mély dekoltázsok, meg pattogó partiarcok, vagyis a tipikus diszkótöltelékek, félhomály, meg a színes fényjáték. Ami különlegesség, hogy az ablakokon rácsok vannak, hűen a hely nevéhez. Mondjuk a jó társaságnak, meg annak a bizonyos mennyiségű alkoholos italnak köszönhetően csudajó este kerekedett az egészből... leszámítva persze azt a parasztot, aki elég rejtetten, s diszkréten a tudtomra adta, hogy szívesen kipróbálná velem a lepedőakrobatikát (hoću da ti j*bem). Azt hiszem, nem épp a legkedvesebb beszélgetés volt ez életem során ortodox testvéreimmel... :D
Visszatérve a ma estefelére, néztük a selymes felhő takaró suhanását az égen, a Tisza oly tükör sima volt, szinte nem is látszott, miként folydogál hatalmas medrében, s ezt a nyugalmat időnként megzavarta egy felszínre törő hal csobbanása. A hatalmas fák aláhulló ágai lustán hintáztak a lágy szellő simogatásában.
Amúgy büdösül hideg volt, de annyit nevettünk, hogy ez annyira nem zavarta a hangulat csillogását.
Bódottá' van, gyárekek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése