Sétáljunk el együtt!
Mindegy hová,
csak sétáljunk.
Fogom majd a kezed,
te majd rám nézel,
én rád mosolygok
és minden olyan csodás lesz!
Sétáljunk el… messzire innen!
Itt nem maradhatok!
Túl sok emlék van itt,
mit látni többé...
soha többé nem akarok!
Sétáljunk el, a fák között,
illatos virágok,színes kövek
absztrakt csipkés útjain.
Én majd énekelek neked,
s a madarakkal együtt száll majd
héliummal telt szívünk.
Sétáljunk el a Tisza mentén,
hol bárányfelhők bégetnek,
sietve lök félre a hírvivő szél,
s csak Te vagy ott…
csupán Te és én!
