Én és a kozmetika

Mééééérhetetlen nagy szégyen (vagy nem), de nő létemre aaabbbbbsszolutli nem értek a kozmetikához! Az alapvető kifejezéseket mondjuk vágom, alapozó, arclemosó, dezodor, körömlakk, púder, szájrúzs és egy pénztárca, amiből telik mindezekre. Namármost ezeken kívül hattttttalmas mennyiségű EGYÉB kenceficék is léteznek, előttem még enyhén szólva is a pokol legeslegmélyebb, legmisztikusabb bugyraiba rejtve. S hát, mivel kezdek lassan abba a korba érni, amikor már mindennapi kell, hogy legyen a reggeli, tízórai, déli, délutáni, esti és éjszakai arcmázolás, ápolás, ránczmegelőzés, pakolás, zsíroldás, miegymás, illőnek tartottam kicsit közelebb kerülni, vagy legalább bemutatkozni ezeknek a készítményeknek.
Épp kapóra is jött egy barátnőm meghívása, aki már rég óta ebben utazik (orin flémsz<---ez most itt egy poén), hogy menjek el vele egy ilyen termékbemutatóra, vagy mi. Szép csütörtök délutánunk volt, túl egy agyhalottá tevő élettan vizsgán, enyhe szellő fújt, sütött a nap, és rossz helyen szálltam le. Végül is, a végállomás nem volt messze (kb 20 méterre), úgyhogy nem kellett sokat gyalogolni. Ott találkoztam az említett barátnőmmel. Felmentünk szépen egy lakásba, ahol szintén ebben az iparágban munkálkodó leányzók vártak. A bemutatót egyik fiatal hölgy tartotta. Elmondása szerint van egy három éves kisfia... Hát... én mondjuk meg nem mondtam volna, de hát mit is tudhatok én a világról... :D Nos, a hölgyemény megkérdezte, hogy mi céllal jöttünk ide, mire vagyunk kíváncsiak. Én mondjuk azt szeretném megtudni, hogy TE mit szeretnél nekünk itt bemutatni, kérlekalássan! Nézett ránk, mi néztünk rá ( ja, csak úgy mellékesen, mellettem még egy csaj volt, aki szintén hasonlóan tudattalanul érkezett ide bemutatót nézni, mint én), egyszerűen erre nem lehetett válaszolni. Mi nem tudtuk, hogy mi a téma, ő meg... Na mind egy. Aztán végül elkezdte egyiket a másik után mutatni (a krémecskéket az asztalon), hogy mi a neve, mire való, hány éves kortól, milyen napszakban, milyen étkezési és fogmosási szokások mellett, illetve a szőrtelenítés körülményeinek megfelelően(<----az utolsó 2 szintén poén) kell őket használni. Na már most, jött egy ilyen kérdés, hogy mivel is kezdődik a négylépéses arctisztítás. Hát, szerény személyem, reggelente első lépésnek kiszedem a csipáimat, utána jó frissítő hideg csapvízzel beáztatom orcáim, egy kis szappan a problémás részekre, aztán jöhet a törölköző. DE, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, EZ NEM ÍGY MEGY!!! Első lépésként jön az arctisztító krémezet. Megkérdi, hogy azmegmirejó. Na mondom, ha neked kérdezni kell, akkor nekem már beáldoztak!(<---ez is poén, röhögjé', háhá) Jól van, kedves leány volt, minden apró részletről mindent alaposan elmagyarázott. Következő kérdésén (vagy inkább saját gondolatban megfogalmazott válaszomon) szakadtam egy jóízűt, aszondi: Ki használt már közületek radírt? Há' kiskeziccsókolom, minden alkalommal, mikor ceruzával írtam, vagy rajzoltam. De mostanság ez nem jellemző. S mivel azért ennyire nincs fenyőgyantából az agyam, és tudtam, hogy egyáltalában nem arra a radírra gondol a leány, inkább csak kedvesen mosolyogtam, s egy szót se ejtettem ki a számon. Arról is szépen elmesélt mindent, hogy, s mint, hányszor, miér'... Szóval imígyen végigmentünk az egész készleten, ki is próbáltuk. Ja igen, az se mindegy ám, miből, milyen típusút használsz, mert hát az embereknek nem ugyanolyan típusú a bőre sem. Kipróbálás előtt egyik nallány elkezdte nézegetni, tapogatni az arcom. Nézem, nézem, biztos tudja, mit csinál. Mondta,hogy így akarja megállapítani, milyen típusba tartozik a bőröm. Há' mondom, mi sem egyszerűbb: ZSEEROS!! És rá kellett jönnünk... tényleg az! Kenekedés után még azt is megnéztük, milyen állapotban vannak a hajhagymáim. Gondoltam, nem szoktam velük se levest, se pörköltöt főzni, tehát megvannak, élnek, szépen békésen. ÁM, kiderült, hogy túl erőtlenek és kicsik a hajhagymák, ezér' valamivel több vitamint kell zabbantanom az eddigi napi 0g-os adagomnál. Jól van, senki se lehet tökéletes, én aztán meg pláne nem, szóval bólogattam szépeket, mint az autókban fekvő műanyag kutyák, s ezekkel a dicsőségesen hatalmas mennyiségű tudásokkal és boldog szívvel vártam fél órát a buszra, hogy hazamehessek. Ma is tanultunk valamit! :)
(Az iromány nem mások megsértésére, kritizálására, s nem a női nem szégyenítésére született, csupán azt akartam vicces módon szemléltetni, mennyire, de mennyire tudatlan vagyok az ilyen női dolgokban, amikben különben otthon kéne lennem... Nem véletlen, tehát, hogy a bátyám szerint nem vagyok lány, csak egy hosszú hajú fiú... a barátom meg b*zi xD )

Kicsikééét...

...hadd szidalmazzak másokat! A legtöbb vizsgán túl vagyok, úgyhogy megtehetem, hogy időm ezen részét egy kis kritizálódással töltsem.
Először is hadd kívánjak BOLDOG ÚJ ÉVET Szerbiának!
Na, most, hogy ez is megvolt, csapjunk bele a lecsóba!
A minap épp város fele jártam. Igen, itt Szegeden, mivel már két hete itt rohadok. Felszállék a kettesre, szépen kecsesen, az idő csodálatra méltó, tehát olyan jó kedvem volt, hogy azt hittem azt már lehetetlen tönkretenni. De a kedves fiatalság még ezt is képes megcáfolni! Általában állni szoktam a buszokon,villamosokon, helyet hagyva így az idősebbeknek. Nem nagy dolog, fiatal vagyok, tele energiával, mit nekem az a pár perc, míg átjutok A pontból B pontba, de azért egy idős ember már fáradt, sebezhetőbb, hadd üljön addig. Épp egyik megálló felé tartottunk, mikor egyik nénike felkelt, hogy lassan jelezzen, hogy le fog szállni. Az előzőleg felszállók közül az élen egy csaj veretett, szájfény, púder, szekszinyuszi ruházat, százzer eurós táskaféleség lóg a fél centis válláról, ájfón, abból kiinduló zsinegek (fejhallgató) behatoltak mélyen metálszőke haja mögött megbúvó pici fülecskéjébe, szal olyan, úgymond "fullos buksza", nem mellesleg nem lehetett több 13 évesnél, törtet az emberek közt hátra, mint akinek sürgős, nénikét pedig azzal a lendülettel le is könyökölte, hmmm, hogy is szokták ezt mondani, "ahogy azt illik". Nénike, szerencsétlenem, csak nézett, kapkodott levegő után, miután így őt figyelembe se véve, majd kilökték egyensúlyából. Ha egy fokkal nagyon g*ci lennék, megfogtam volna ezt a szégyentelen pedómaci kedvencét, és a padlón törtem volna szét azt a címlapra való pofáját! Hogyaszondanám neki: - Erre tanított téged a jóédesanyád, te retek? Nem elég, hogy fellököd a nénit, még bocsánatot se vagy hajlandó kérni? Há' mi a f@szt képzelsz te magadról, ki vagy te? Ahelyett, hogy naphosszat a tükör előtt fényeznéd magad, hogy a legújabb VV-s k*!vára hasonlíts, inkább tanuljál némi tiszteletet, kis köcsög! -
De sajnos én is csupán annyit csináltam, mint a körülöttem levők, mély megvető tekintettel néztem az üresfejű tinihuszár után, és sajnáltam a nénit.
Tegnapi utazásom valamivel kellemesebben telt. Szintén időseket figyeltem. Valahogy szeretem őket hallgatni, főleg azért volt érdekes, mert egy bácsi az unokájával utazott, velük szemben meg egy néni ült. Hát eszméletlen volt, amíg kifaggatta a néni a kisfiút, hogy hova jár oviba, meg mit szeret játszani. :) Nem is értem, hogy képesek valakik ezekkel pofátlanul viselkedni, hisz árad belőlük a kedvesség, csak tudni kell hozzájuk szólni.
Lehet, hogy túl öreg vagyok ehhez a nemzedékhez, egyszerűen nem tudom őket megérteni. Folyatják a nyálukat a ValóVilág előtt, olyanokra néznek fel, akiknek az IQ-ja nem ér fel egy darab sültkrumplival, nem mellesleg szedett-vedett  népség, repperkutyák a nyóckerből, szilikonp*csák és egyéb agyhalottak, ezek felé nagyobb a riszpekt, mint az idősebbek felé, akik megteremtették nekik ezt a szaros világot, lehetőséget adtak a haszontalan számítógépekre, internetre, okostelefonra, ájfónra, miegymásra, amit meg se képesek becsülni? Lehet, hogy maradi vagyok, de ez a világ, komám, túl szánalmas, és úgy érzem, hogy nincs itt semmi keresnivalóm! Nézzenek idiótának, elmebetegnek, de én csak akkor fogom magam boldognak vallani, ha végre azt fogom hallani a hírekben, hogy az összes valóságSÓ villáját lebombázták, a kereskedelmi tévék becsődöltek, egy fajspecifikus vírus elpusztította az összes politikust és a hozzájuk hasonló élősködő brigádot, betemették az összes olajkutat, és egy apró szigetre száműztek minden milliárdost, hogy ott játszanak a sok szánalmas papírkával (pénz), ami a zsebükben van, ha a fegyvereket újra vadak elejtésére és nem egymás ellen használják, ha végre megszűnik az a k*rva általánosítás, ami miatt fasiszta elmeháborodottakat juttatott a világ hatalomra, ha becsődölt a világgazdaság és mindenki újra úgy élhet, hogy nem az államnak, hanem a saját családja javainak gyarapításáért dolgozik!



Na...asszem kitomboltam magam! További szép napot! Legyél ember! És olvass máskor is!!!!