Mééééérhetetlen nagy szégyen (vagy nem), de nő létemre aaabbbbbsszolutli nem értek a kozmetikához! Az alapvető kifejezéseket mondjuk vágom, alapozó, arclemosó, dezodor, körömlakk, púder, szájrúzs és egy pénztárca, amiből telik mindezekre. Namármost ezeken kívül hattttttalmas mennyiségű EGYÉB kenceficék is léteznek, előttem még enyhén szólva is a pokol legeslegmélyebb, legmisztikusabb bugyraiba rejtve. S hát, mivel kezdek lassan abba a korba érni, amikor már mindennapi kell, hogy legyen a reggeli, tízórai, déli, délutáni, esti és éjszakai arcmázolás, ápolás, ránczmegelőzés, pakolás, zsíroldás, miegymás, illőnek tartottam kicsit közelebb kerülni, vagy legalább bemutatkozni ezeknek a készítményeknek.
Épp kapóra is jött egy barátnőm meghívása, aki már rég óta ebben utazik (orin flémsz<---ez most itt egy poén), hogy menjek el vele egy ilyen termékbemutatóra, vagy mi. Szép csütörtök délutánunk volt, túl egy agyhalottá tevő élettan vizsgán, enyhe szellő fújt, sütött a nap, és rossz helyen szálltam le. Végül is, a végállomás nem volt messze (kb 20 méterre), úgyhogy nem kellett sokat gyalogolni. Ott találkoztam az említett barátnőmmel. Felmentünk szépen egy lakásba, ahol szintén ebben az iparágban munkálkodó leányzók vártak. A bemutatót egyik fiatal hölgy tartotta. Elmondása szerint van egy három éves kisfia... Hát... én mondjuk meg nem mondtam volna, de hát mit is tudhatok én a világról... :D Nos, a hölgyemény megkérdezte, hogy mi céllal jöttünk ide, mire vagyunk kíváncsiak. Én mondjuk azt szeretném megtudni, hogy TE mit szeretnél nekünk itt bemutatni, kérlekalássan! Nézett ránk, mi néztünk rá ( ja, csak úgy mellékesen, mellettem még egy csaj volt, aki szintén hasonlóan tudattalanul érkezett ide bemutatót nézni, mint én), egyszerűen erre nem lehetett válaszolni. Mi nem tudtuk, hogy mi a téma, ő meg... Na mind egy. Aztán végül elkezdte egyiket a másik után mutatni (a krémecskéket az asztalon), hogy mi a neve, mire való, hány éves kortól, milyen napszakban, milyen étkezési és fogmosási szokások mellett, illetve a szőrtelenítés körülményeinek megfelelően(<----az utolsó 2 szintén poén) kell őket használni. Na már most, jött egy ilyen kérdés, hogy mivel is kezdődik a négylépéses arctisztítás. Hát, szerény személyem, reggelente első lépésnek kiszedem a csipáimat, utána jó frissítő hideg csapvízzel beáztatom orcáim, egy kis szappan a problémás részekre, aztán jöhet a törölköző. DE, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, EZ NEM ÍGY MEGY!!! Első lépésként jön az arctisztító krémezet. Megkérdi, hogy azmegmirejó. Na mondom, ha neked kérdezni kell, akkor nekem már beáldoztak!(<---ez is poén, röhögjé', háhá) Jól van, kedves leány volt, minden apró részletről mindent alaposan elmagyarázott. Következő kérdésén (vagy inkább saját gondolatban megfogalmazott válaszomon) szakadtam egy jóízűt, aszondi: Ki használt már közületek radírt? Há' kiskeziccsókolom, minden alkalommal, mikor ceruzával írtam, vagy rajzoltam. De mostanság ez nem jellemző. S mivel azért ennyire nincs fenyőgyantából az agyam, és tudtam, hogy egyáltalában nem arra a radírra gondol a leány, inkább csak kedvesen mosolyogtam, s egy szót se ejtettem ki a számon. Arról is szépen elmesélt mindent, hogy, s mint, hányszor, miér'... Szóval imígyen végigmentünk az egész készleten, ki is próbáltuk. Ja igen, az se mindegy ám, miből, milyen típusút használsz, mert hát az embereknek nem ugyanolyan típusú a bőre sem. Kipróbálás előtt egyik nallány elkezdte nézegetni, tapogatni az arcom. Nézem, nézem, biztos tudja, mit csinál. Mondta,hogy így akarja megállapítani, milyen típusba tartozik a bőröm. Há' mondom, mi sem egyszerűbb: ZSEEROS!! És rá kellett jönnünk... tényleg az! Kenekedés után még azt is megnéztük, milyen állapotban vannak a hajhagymáim. Gondoltam, nem szoktam velük se levest, se pörköltöt főzni, tehát megvannak, élnek, szépen békésen. ÁM, kiderült, hogy túl erőtlenek és kicsik a hajhagymák, ezér' valamivel több vitamint kell zabbantanom az eddigi napi 0g-os adagomnál. Jól van, senki se lehet tökéletes, én aztán meg pláne nem, szóval bólogattam szépeket, mint az autókban fekvő műanyag kutyák, s ezekkel a dicsőségesen hatalmas mennyiségű tudásokkal és boldog szívvel vártam fél órát a buszra, hogy hazamehessek. Ma is tanultunk valamit! :)
(Az iromány nem mások megsértésére, kritizálására, s nem a női nem szégyenítésére született, csupán azt akartam vicces módon szemléltetni, mennyire, de mennyire tudatlan vagyok az ilyen női dolgokban, amikben különben otthon kéne lennem... Nem véletlen, tehát, hogy a bátyám szerint nem vagyok lány, csak egy hosszú hajú fiú... a barátom meg b*zi xD )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése