Dől a fal

Zúg a szél, de nem mesél.
Belém mar, felkavar.
Dől a fal.
Holtak felett suhan madár,
bűztől veszett halk homály,
ég minden test, s szúr, kapar.
Elkotródik ő is hamar.
Kiáltanék, de úgyse hall...
dől a fal...

Miért nem fejezem má' be?

Annyi mindent elkezdtem... Megkezdett könyvek, pár versszak, befejezetlen listák... Megfeledkezni ilyen könnyű, vagy feladni? Igazán nem is tudnám ezt eldönteni. Mindkettőnek tulajdonítanám a befejezetlenség és a félmunkák okát. Gyenge természetű vagyok, egy mások alá rendelt kis csendes szolga, aki utasítások nélkül nem találja meg a helyét és feladatát. Ha nem kényszerít a kötelezettség, vagy egy határidő, nem fejezek be semmit. Vagy még akkor sem. Könnyű feladni mindent, ha nehézségbe akadok, eldobni inkább azzal, hogy ez nekem nem fog menni, túl egyszerű, mint megküzdeni. Könnyű lemondani valakiről, könnyű a sötét sarkot választani, hogy elbújjak sírni, s nem állok fel, nem ordítok bele a végtelenbe, hogy igenis talpon maradok, nem adom fel, míg át nem lépem a célt. Változni főleg nagyon nehéz. Kiszakítani magam a megszokásokból, s magam mögött hagyni ezt a passzivitást, ami már lassan az őrületbe kerget, de nincs aki mögöttem álljon egy ostorral, mint egy ősrégi Dragon ball részben (mikor Chi chi Son Gohan mögött állt így, hogy az biztosan tanuljon ), így hát minden marad a régi. Vagy mégsem? Embereld már meg magad, heló! Hogy is volt tanulásmódszertanon? Nincs 'majd', nincs 'holnap', csak a 'ma' van és a 'most'!! Azt hiszem kiírom a szobám minden falára, de még a napi emlékeztetőbe is, nehogy már feladjam. Azt hiszed nem vagyok erős? Hát mit te gondolsz, ki te vagy? Kell az inspiráció gyerekek, ordítsátok nekem, hogy FEJEZD MÁ' BE, ha láttok! De tényleg, sok erőt adna nekem! :))