For broken hearts with love =)

A sok boldog pillanat,az emlékek egyszerre elillannak,távolodnak...fájnak... Mintha egy köteg fényképet,mi számunkra fontos és kedves,a fényképész maga égetné szénné a szemünk előtt. Ilyen az,mikor elhagynak. Ismerős érzés. Én is éreztem. Igaz,már nagyon régen,de éreztem. Az ember úgy érzi,belül megszűnt valami,hogy a világ összedőlt,megsemmisült. Pedig épp ellenkezőleg! Valójában újjászületik minden,egy szabadabb világ tárul elénk,ahol több "lehetőség" közül választhatunk. Tudom,ez csupán sovány vigasz... de legalább megpróbáltam. A szív sebei gyógyulnak a legnehezebben,főleg ha a benne élő érzelmek komolyak és mélyek (voltak). Az idő majd minden sebet begyógyít. Ami a legfontosabb,AKARJ meggyógyulni! Ne engedd a fájdalomnak,hogy eluralkodjon rajtad! Aki elhagyott,el kell engedni,mert,ha nem voltál neki elég,meg sem érdemelte,hogy megismerjen! Fel a fejjel! Hétvégén pedig iszunk a továbblépésre,hisz bennünk a jövő! =)

Egy szerelmes monológja

Szeretnék végre egy olyan hétköznapot,amikor nem esik nehezemre mosolyogni... Minden nap sok ember vesz körül,mégis oly magányosnak érzem magam,mint az első lehullott falevél. Egyetlen Ember jelenléte tudná úgy felvidítani a lelkem,hogy gyógyíthatatlan boldogságrohamot kapjak... de ez az Egyetlen Ember van tőlem a legmesszebb... Ilyenkor jön elő a vágy,hogy rímekbe foglaljam az érzelmeket:

Mikor elpárolog
lelkem utolsó cseppje,
mikor kialszik
szívem lángoló tüze,
Akkor jössz,s
újra rendet teszel benne.

Ez egyre nehezebb és nehezebb! De miért vagyok ennyire gyenge? Miért nem tudom elviselni,hogy ilyen messze vagy? Miért? Miért? Hol keressem a válaszokat? Lesújtó ez a tanácstalanság. Járkálnék fel,s alá,vagy feküdnék és újra felkelnék,majd megint fel,s alá járkálnék és újra lefeküdnék... Jaj,elvesztem a fejem! Felveszem a telefont... nincs új üzenet. Két perc se telik el,és ismét megnézem... majd még egyszer,hátha véletlen nem vettem észre... de mégsem. Nem írtál. Tudom,hogy nem írhatsz minden percben... Csak vágyok utánad... ennyi az egész...

...

Attól,hogy fizikailag fiatalabb és erősebb vagyok,a lelkem még ugyanolyan gyenge,mint a tiéd....

Ha egyszer...

Ha egyszer odáig jutok,hogy hisztirohammal kevert ordító sírással essek össze az élet keserű tengerpartján,kérlek Te légy ott mellettem,hogy egy hatalmas pofonnal kijózaníts,s hogy EGYÜTT megmártózhassunk ebben a keserű,de csodákat rejtő tengerben!

Felesleges álmok

Be se hunyom szemem,
már tárom is kezem
szét,bárki megfoghatja,
ha szavát senki meg nem hallgatja.
De ezek a kezek...
lélegzetet se veszek,
s lerántanak...ó jaj,
le a sötét mélybe...
Elvesztem a rímeket.
Kiesnek számból a hangtalan szavak.
Miért nem hall senki?
Miért nem segít senki?
Elhagytatok!
Felkelek,
s mosolyogni támad kedvem,
hisz nem volt igaz,
velem van a világ!
S miután felállok
egy kérdés feszíti agyam:
Miért kellenek e felesleges álmok?