For broken hearts with love =)

A sok boldog pillanat,az emlékek egyszerre elillannak,távolodnak...fájnak... Mintha egy köteg fényképet,mi számunkra fontos és kedves,a fényképész maga égetné szénné a szemünk előtt. Ilyen az,mikor elhagynak. Ismerős érzés. Én is éreztem. Igaz,már nagyon régen,de éreztem. Az ember úgy érzi,belül megszűnt valami,hogy a világ összedőlt,megsemmisült. Pedig épp ellenkezőleg! Valójában újjászületik minden,egy szabadabb világ tárul elénk,ahol több "lehetőség" közül választhatunk. Tudom,ez csupán sovány vigasz... de legalább megpróbáltam. A szív sebei gyógyulnak a legnehezebben,főleg ha a benne élő érzelmek komolyak és mélyek (voltak). Az idő majd minden sebet begyógyít. Ami a legfontosabb,AKARJ meggyógyulni! Ne engedd a fájdalomnak,hogy eluralkodjon rajtad! Aki elhagyott,el kell engedni,mert,ha nem voltál neki elég,meg sem érdemelte,hogy megismerjen! Fel a fejjel! Hétvégén pedig iszunk a továbblépésre,hisz bennünk a jövő! =)