Be se hunyom szemem,
már tárom is kezem
szét,bárki megfoghatja,
ha szavát senki meg nem hallgatja.
De ezek a kezek...
lélegzetet se veszek,
s lerántanak...ó jaj,
le a sötét mélybe...
Elvesztem a rímeket.
Kiesnek számból a hangtalan szavak.
Miért nem hall senki?
Miért nem segít senki?
Elhagytatok!
Felkelek,
s mosolyogni támad kedvem,
hisz nem volt igaz,
velem van a világ!
S miután felállok
egy kérdés feszíti agyam:
Miért kellenek e felesleges álmok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése