Lomok közt...

Szóval a minap épp turkáltam a régi írásaim között. Nem sok érdemlegeset találtam, csupán néhány beszámolót arról, milyen élmény volt megérkezni Szegedre, elkezdeni a sulit, meg ilyen hasonló naplószerű dolgokat. ÁM, ráakadtam egy olyan VÖRD dokumentumra, amelyben egy negyedikes időből származó nap vagyon leírva! Beleolvastam és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem bírom abbahagyni. Előjöttek az emlékek, az emberek arcai, a közös pillanatok... Röviden rám tört a nosztalgia. :) S hogy ne is fokozzam a kíváncsiságom, nesze nektek, idemásolom az egészet:

2011.03.29. Kedd

               Valahogy úgy érzem, ez a mai nap megihletett. A korán kelés, igaz, nem esett valami jól, anyám első, hozzám intézett mondata sem… De a buszozás mindig egy kicsit meghozza az ember kedvét. Ilyenkor bedugaszolod a füled a jó kis füldugaszokkal, magyarul headset-tel, s imígyen elzárva önmagad a külvilágtól elengeded gondolataid a messzeségbe, tekinteted elnyúlik az ablaküvegen túl haladó látképben. Megnyugtat, ellazít, elgondolkodtat, elszórakoztat… sorolhatnám még!

               Zentán átkarolt a kissé már langyos tapintású verőfényes napsütés. Ez már egy újabb pozitívum a napban. Ha szép az idő, az embernek már sokkal több kedve van még olyan dolgokhoz is, amit különben nem szívesen csinál. Például korán kelni, és eljönni suliba. =) No, de első úti célom nem az iskola volt, hanem kiszolgálásáról híres Trocadero. Ott találkoztunk egy-két osztálytárssal (Krisztián, Anikó, Anita). Keresztrejtvényfejtéstől, szudokun keresztül Ancsa új telefonjáig mindenről volt téma, még arról is esett pár szó, hogy hazánkban egy csaj nem tette le az autóvizsgát, s ezért leugrott a hídról,de nem halt bele. Szerencsétlen hülye! Visszatérve Ancsa telefonjára, agysorvasztó történet! xD Anikó öccse és annak egy barátja megvettek egy vadonatúj telefont egy IHB-részeg embertől, mindössze 200 dinárért. Az a telefon legalább 200€-t ér!! Akinek, érted, szerencséje van. =)

              Kilenc óra körül mentünk be az iskolába, ugyanazon szabad terembe, ahol múlt csütörtökön is múlattuk az időt. Ám ez az elmúlatott idő nem vész ám kárba! Kérem szépen, mi biológiázunk! Adrianna tanárnéni ad elő nekünk, mi meg körmölünk, kérdezünk, figyelünk, és csak úgy isszuk magunkba a rengeteg tudást. Mai nap épp az idegrendszerről volt szó. Mind a 3 és fél óra tömény, korlátlan mennyiségű idegrendszer volt. Iszonyat sok, bonyolult, de nem lehetetlen feladat. Közben, persze, volt fél óra szünet is, hogy kicsit kiszellőztessük a fejünket.

              Pontosan délben már ott díszelegtünk Racer-ben. Kávézgatással és tömény nosztalgiázással ütöttük el azt a röpke másfél órát, míg el nem kezdődött a tanítás. Ancsa és én kiveséztük az első perctől az utolsóig vakbélműtétünk élményeit. Igen, orvostudomány és színvonalas ellátás, megfűszerezve a kiemelkedő kedvességgel. =) Hát igen, régi szép idők… Végül, minden szó és minden csepp kávé elfogyasztása után elindultunk kedvenc iskolánk felé, kedvenc filozófia tanárnőnk órájára. Maga az iskolában töltött idő nem volt egy nagy élmény. Teltek az órák… Hála az égnek, gyorsan! Eztán következett a nap fénypontja!!

               Színházba mentünk. Nem is akármilyen előadásra, a Padlásra. Mondhatni úgy is, rólunk is szól. A ’90-es generáció (azaz ’90-től ’99-ig) szülötteiről. Minden egyes pillanata úgy lebeg az emlékezetemben, mintha még most is tartana. A mesével egybevont valóság feltette a kérdést, amit nekünk, végzősöknek is fel kell tennünk önmagunknak: Mi éri meg jobban, a szép jövőt ígérő új világba indulni, vagy itthon maradni a szerető haza göröngyös útjain? Könnyezve tapsoltam, mikor véget ért a színdarab. Ha ez valakit nem érintett meg, nem gondolkodtatott el, ahhoz már tényleg én se tudnék mit hozzáfűzni! S e csodás élménnyel gazdagodva sétáltunk a buszmegálló felé. A tolakodás már szinte meg se kottyant, annyira profi voltam már mások szétverésének tudományában. Kisebb zúzódásokkal és barátokkal körülvéve helyet foglaltunk, beleolvadva a zenei világ képzeletserkentő kompozíciójába. Imígyen tért véget ez a nap is, majd holnap jön a következő… és így tovább… Nehéz lesz megtenni ezt a következő lépést… elválni egymástól… 

És ha valakiben jó érzést keltett ez a kis "emlékirat" a négyhárom csodás napjairól, kérem nyomjál egy érdekest, vagy kommentárolj!!! :) Hadd higgyem azt, hogy van nézettség :D

Valóra vált álom

     A tegnapi nap kissé izgulósan, igaz, de elégedettséggel telt. Reggel egy mondat ébresztett fel, ami végigkísérte az egész napomat: -Szia pici szerelmem!- Hát, ezek a szerelmesek... Nem érdekel, ha ezt bárki nyálasnak, csöpögősnek, vagy akármi másnak tartja, hogy ezzel indítok, mert ezek a K*!'@k tehetnek egy szívességet! Sajnálom, ha fogalmuk sincs arról, hogy ez milyen csodálatos dolog. =) Szóval csodaszép jókedvvel ébredtem, olyan friss voltam, mint még soha. Még a reggeli torna is megvolt, szaladhattam a busz után. De legalább utolértem és el is hozott a megfelelő helyre. Beértem a koleszba, fel a liften, be a szobába, le az órára. Ott összeültünk a lányokkal, aztán próbáltunk minden erőnkkel az órára összpontosítani. Sajnos elég nehezünkre esett. Főleg nekem, mivel nagy dolog várt rám tegnap délután. Elhatároztam, hogy megcsináltatom azt a bizonyos testékszert, amire már négy éve vágyok. =) Mivel itt is maradtam hétvégére Szegeden, úgy gondoltam, minél előbb túl leszek rajta, annál jobb.
      Kettő után picivel elindultunk Ágival a buszra, hogy eljussunk a szalonig, ahol végre valóra váltják az álmom. Mikor megérkeztünk, egyre gyorsabban vert a szívem, nem csak azért, mert nemsokára átszúrják a számat, hanem mert egy hatalmas, félmeztelen, agyontetovált fószer állt a pult mögött. Gondoltam, én félek ennek a keze alá kerülni. De aztán inkább nem tántorodtam el, ha már eddig eljutottunk. Megkérdezte, hogy mit szeretnénk, én meg mondtam is szépen illedelmesen, hogy piercing-et szeretnék. Erre azt mondja, hogy "akkor rossz helyen jársz". Hát nemhogy eltátottam a számat. Mi a f@K$z ?? Erre nyugtatólag folytatta, hogy ide hívja a kolléga urat, aki majd segít. Odajött egy némileg (KAJAKRA) vékonyabb csávó, kalappal a fején, fültágító, tetkó nem hiányzik, ő is megkérdezi, mit szeretnék. Mondom szeretnék piercinget (mosmá' másoccó). Erre az is imígyen válaszol: Akkor ide hívjuk a havert. -.-" Könyörgöm!! Odajött a harmadik fiatalember is. Szintén válltól könyékig tetoválásban ázott, fültágító (like a boss), de legalább kedves volt és segítőkész (lányok figyelmébe ajánlanám: és jól is néz ki ;-) ). Harmadszor is levázoltam a Szityuéjsönt, hogy miért is vagyok itt, már tíz perce eredmény nélkül. Kezemmel meg daráltam a nyakláncom medálját, minek köszönhetően ez volt az első kérdés: "Mikrodermalt szeretnél, oda a mellkasodra?" Szerintem észrevette, hogy hatalmasra kerekednek a szemeim. Gyorsan válaszoltam, hogy "NEEEEEM,rendeset és nem oda" XD Leültetett, amíg előkészítette a helyszínt. Addig Ágival néztünk néhány újságot, amik tele voltak tetkókkal és mindenféle testékszerekkel. Egyre jobban izgultam, de tudtam, hogy tökéletes eredmény lesz. Csávókán látszott, hogy nem tegnap kezdte a melót, úgyhogy bíztam benne, hogy nem okoz majd csalódást. =) Miután kiválasztottam, melyik fémecskét szeretném viszontlátni az arcocskámon, beinvitált a szomszéd szobába. Ott épp egy nem épp atléta külsejű alaknak készült a legújabb tetkója, meg egy csaj is volt, de azt nem láttam, hogy vele mi történt. Kedves Dávid (mint utólag megtudtuk) leültetett egy székre, sürgött-forgott, majd mindenféle utasításokat adva, nekilátott. Nem tartott sokáig a művelet, és annyira tragikus se volt, mint amennyire hittem, hogy lesz. Szóval kellemeset csalódtam. Dávid igazán ügyes volt, és nagyon kedves végig. Elmagyarázta, mi hogy fog történni, majd mikor készen lett, elmondta a további teendőimet, hogyan vigyázzak rá, satöbbi. Hatalmas boldogsággal jöttem ki az ajtón, és egy pici ezüstös pöttyel a szám alatt. Kifizettem a szolgáltatásokat (höhö) és már mentünk is. Ágival még elmentünk a Dóm téri vásárba, meg Tázit is meglátogattuk, de még otthon is erről a rövid, de mély benyomást keltő(főleg bennem xD ) eseményről beszéltünk. Röviden tömören: csodás napunk volt! Aztán este itt aludtam Áginál (Köszönöm Tündi, hogy használhattam az ágyad! Vigyáztam rá!). És, hogy reklámozzak is kicsit, itt jártunk:
http://www.tattooszeged.hu/?gclid=CPnc2IGg96wCFcGCDgodzVL9TQ
Ha valakinek kedve szottyant tetováltatni, vagy ékszerezni magát, melegen ajánlom (főleg lányoknak) ezt a helyet ;-) Szép napot!

Két agysorvasztó tanulás között

     Az agyamba fészkelte magát ez a rohadt blog! Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ma feltétlen írnom kell ide valamit. Hát persze, tanulás közben még az is rohadt érdekes elfoglaltság, ha az ember bámul ki az ablakon, vagy egyéb értelmetlen időhúzások. Szóval téma az megint nincs, de hát csak ontanom kell a zagyvaságot és majd csak kibontakozik valami... Óra az nem igazán volt ma, de azért az alvás még mindig nem tartott kielégítő ideig. Tudniillik imádok aludni és ha tehetném, egész nap aludnék, de ma sem tettem meg. Ennek oka pedig egy soha nem tapasztalt OLTÁS. No de nem ám olyan oltás, mint amiket az egymást fikázó emberek zúdítanak egymásra szájuk viharos óceánjából (ami legtöbbször olyan intenzív szagú is), hanem hepaB oltás. Nem egy tragédia, de azért aludni még egy fél órát mégis csak jobb, mintha megszúrják az ember vállát korán reggel. Na de ugye nem maradthatott el most se a tipikus "jöttek faluról nagyvárosba"  bemutatkozásunk. Elsősorban azt se tudtuk, hogy hívják a doktornőt, másodsorban nem tudtunk oltás után kijutni az épületből. XD Hát gratuláltam magunknak távozást követően.
     Délutánom gyorsan eltelt némi fizikával,latinnal és lélektannal fűszerezve. De már kipattan a fejemből a sok-sok tudás, úgyhogy ezért van ez a kis szünet. Ja meg ugye hivatalos ügyekben ellátogattam a "Mártonáronszakkolesz"-ba. Üldögélek nagy nyugodtan a 3-as villamoson (amit mellesleg büszke voltam, hogy sikerült elérni), lóbálom a lábam (igen lóbálom,mert 152 cm vagyok, és nem ér le úgy istenigazából a lábam és képes vagyok lóbálni), egyszer csak felszáll a villamosra egy tag,olyan fullmetál sztájl, hosszú, bozontos haj+szakáll, bakancs, bőrdzseki, ahogy azt illik. Berakja a gépbe kicsi jegyét, az rányom egy számot. Gondolom, milyen szép ez a világ, hogy egy ilyen zord külsejű ember rendes jeggyel utazik és nem sunnyog, meg nem csal az utazással, még így is, hogy a végállomás előtti megállóban szállt fel. Derék alak lehet ez. Erre mit nem ad Isten. rám néz és elindul felém. Na most mi lesz? "Mitleső? Beszóttá? Neszójjábe!"- vagy valami hasonló? Kinyitja a szakáll és bajusz mögött rejlő kicsiny kis szájacskáját, s csöndes, mégis tekintélyt parancsoló hangon ezt mondja:
     -Jegyeket, bérleteket kérek!-
Aztak....edvesédesanyádmindenithogyrúgnánakhátbapogózáskorteállat! Persze nem volt ez se egy szeptember 11-es tradzsedi, szépen előkotortam a pézkácsámat, azt a szeme elé nyomtam a szép kék papírost, meg a diákot, hogy legyen boldog a kis mötál legény. Fél órányi utazás után végül megérkeztünk a végállomásra. A kolesz bejáratát persze portás jelzése nélkül soha nem lehet kinyitni. Becsöngetek hát. Semmi. Várok, hátha kinéz az ablakon és eljut az agyáig, hogy "némmá,valaki be akar jönni ottand"... de nem... egy percnyi reménykedés után úgy döntöttem, még egyszer becsöngetek. Két másodperc után felzúgott a jól ismert kapunyitó hang, örültem, végre beléphetek. Benézek a portára, ketten is ültek bent. Hogy szakadna rátok egy vödör iszap, hogy basztok rám, mikor kint állok az ajtó előtt. Ezér' fizet titeket az állam, hogy lazsáljatok, hogy száradnátok szét... Na mindegy, két perc alatt elrendeztem a dolgom, mentem is onnan, amilyen gyorsan csak lehet.
     Utazás közben ugye feltűnés nélkül stírölöm az embereket, kritizálok, közben meg már egy órája az a fos 30Y szám megy a fejemben, és nem tudom kiverni onnan. Nézelődésbe belemerülve egy idős nénit fel is ismertem a kabátkája mintájáról, és még azt is tudom, hogy még októberben láttam a kettesen, egy másik idős asszonnyal beszélgetett az unokákról, meg hasonló mamás témákról. Fú, milyen jó vagyok!
     A buszról leszállva belemerültem a gondolataimba, hogy akkor hogy is lesz ez a pirszingezés (merthogy lesz). Pénteken mindenféleképp elkészül, csak még picit izgulok. De az már biztos, hogy csodaszép lesz! No de! Visszaadom mostmár a fejem az élővilágnak, és nem teszem tönkre az ujjaimat a további billentyűcsattogtatással. Jó éjszakát nekem! Nem,neked nem kívánok. :P

Tájkép

Pörkölődik a város fénye.
Lebegve kúszik a szél,
felszívódik az éterben...
Egy magányos még mindig remél.

Sötét az ég, mélysége
ölelő anyai fátyol.
Egyedül az éj csendjében,
jer hozzám,ha fázol.

Álomvers

Hófödte hegyeken jártam éjjel,
még érzem a friss levegő illatát,
érzem a napfény enyhe melegét,
s a lusta szél hajam közt miként suhan át.

Boldogság...lazaság...minden megvan,ami kell :)

Hogy is kezdjem... Boldogsággal túltelített oldatot ittam tegnap és még mindig hatás alatt vagyok. Olyan felemelő! Ilyenkor el se tudom hinni, mitől is látom a megoldhatatlant megoldhatatlannak, a félelmetest, a szürkét, a végtelent olyan szörnyűnek, amilyen. Mintha tíz éves fegyházbüntetésből szabadulnék... egyszerűen olyan könnyű! Tegnap este a levegőbe szállt, s vegyült egymással a barátság, nevetés, tánc és szerelem, melyből mindenki szaporán letüdőzte a maga adagját. Mára viszont víz és táskás szemek maradtak... De az érzés még nem tisztult ki, agyam pedig szaporán kapja az endorfinlöketeket, s én engedem, hogy testem minden porcikáját átjárja ez a különleges szépségű érzelem. S újból eszembe jut kedvenc számom, mely mondhatni életfilozófiámmá vált... hallgasd meg, ha már erre tévedtél, hol még a madár se jár, ahol nem hallod a média mocskos zaját, ahol nincs divat, semmi nem menő... csak őszinte és valóságos!

Kedd esti melankólia

Technosított dübörgés

Veri fel az éj szokott zaját.

A szomszédban két felsőbb éves

Épp szárítja a haját.

Itt ülök már megint,

Pedig lent (tán) buli készül…

Ha nem lesz élet,

Alszok egyet kiengesztelődésül.

Nem kell nekem ital,

Pörgés,sem éjjeli parádék!

Nincs semmi hozzávalóm,

Csak egy sajgó halánték…

Nagy nevetés hangzik fel

A szomszéd falak mögül…

De csak arra vágyom,

Hogy ne szabaduljak karjaid közül!

Nesze, 'aszod, itt vagyok!

Lassan egy hete, hogy megérkeztem. Akár az általánost kezdő elsősök, úgy bámészkodtam. Hát igen... megjöttünk, Szeged! Izgatottság és félelem űztek véres harcot bennem, reszkető lábaim mégsem tántorodtak meg a hatalmas kollégium láttán. Sőt, inkább erőre kaptak. De most hagyjuk a mese elemeket. Inkább legyen minden a szokásos tróger-paraszt hangnemben... persze csak ha nem nagy gond... Szóval, befutottunk. Tényleg bika nagy egy épület ez a Madzsar!

És persze hol lakok? A hetediken xD Thanks for all! :P Csalódott voltam, mikor megtudtuk, hogy nem leszek ismerősökkel egy szobában. De végül is barátkozni is kell. A napok múlásával a szomszédokkal is megismerkedtem. Könnyű volt, mert Ancsa is ott lakik. :D Ezen kívül még másik emeleten is voltak ismerősök, úgyhogy nem lehetett nagyon unatkozni. Ami azt illeti, egyedül tegnap este feküdtem le éjfél előtt. xD Első este a szomszéd szobában csöveztünk, másnap este filmeztünk a társalgóban. Na ez a társalgó egy olyan bűbájos dolog, hogy a folyosó közepén helyezkedik el. Mondhatni, oda nyílik a 2 db liftajtó, meg a lépcső. Van egy szép kis tévé minden emeleten, kb 6-7 fotel, egy asztalka, hogy boldog légy. A portáról kértünk dvd-lejátszót, ámbár ez sem volt olyan egyszerű dolog. A filmek rendesen elindultak rajta, de hang egy csöpp nem volt. Ami azt illeti egyik-másik bejátszásra illettek az ötödiken az állandóan pofázó emberek zajongásai. Végül csak elindult egy film minden gond nélkül. A blöff c. filmet néztük, s a lányok mind egy szálig (nem kicsit) rágerjedtek Brad Pitt kidolgozott felsőtestére. xD Filmezés után az udvaron üldögéltünk egy darabig. Ott helyezkedik el a dohányzó, egy nagy tető alatt. Igazán meghitt és hangulatos kis hely. xD Peti mesélt nekünk kórházi élményeiről, amik még inkább fokozták a romantikus hangulatot. Következő délután Ágnesommal meglátogattuk a híd túloldalát, az ott elhelyezkedő strandot. Mindenkinek figyelmébe ajánlom: SZEGED,TISZA,ÚSSZÁÁÁ' BOZ'MEEEEG!!! Igazán nagy élmény volt, még kacsák is úsztak velünk! Kajakosok meg csónakázók voltak minden irányban, úgyhogy Anikó, ezt neked találták ki. :) Este pedig a másik hídon átkelve, Tündivel együtt elmentünk találkozni Encsivel. Hogy, hogy nem, bekeveredtünk egy aranyos kis kocsmába, a sörpatikába. Többnyire sört rendeltünk, kivéve Ágit, aki egy Véres agyat kért. Nem tudtuk, mire számítsunk, vagy inkább, hogy mire vállalkozott Ágnesom. xD Mutatok is róla egy képet. Mi is megpislogtuk, mikor kihozta a pincér.

Állítólag finom volt :) Szerda este volt a Kari buli (nem karácsonyi). Majdnem éjfél volt, mire ODAÉRTÜNK. xD Nekem nem volt egy nagy élmény, de a többiek, úgy láttam, nagyon élvezték. Ez a lényeg. :) Tegnap este pedig átjöttek Ancsa meg Zsuzsi a szomszédból, Ági pedig a hatodikról, és olyan csajos este kerekedett belőle, hogy... jaj xD Zsuzsi drágám kifaggatta egyik lakótársamat, akit (igaz,hogy szemtelenség) Piroskának hívunk egymás közt (természetesen a háta mögött). Aztán ismét meglátogattuk a dohányzót, hogy kissé kiszellőztessük az agyunkat és újabb hülyeségekkel bombázzuk egymás, ja meg persze tervezgettük az elkövetkező nagy bulikat!:) Ejj, úgy érzem boldog lesz ez az elkövetkező négy év! Nagyon szomorú voltam, hogy szétvált a 4/3, de úgy tűnik az új emberek is legalább annyira lököttek, mint a 4/3 volt :) S hogy az iskoláról is mondjak valamit...hát...nagy :D További kellemes hazafeléutat minden most kezdett ETSZK-snak :)

pontpontpont

Nem számít ha tegnap pofon vágott az élet!
Nincs értelme tovább nyomni a féket.

2011 nyár

Ha már így semmi dolgom nincs este 11kor,miért is ne írhatnék a blogra,melyet nagyjából fél éve hanyagolok. Végül is nem tragédia, úgy sem olvassák... Saját szórakoztatásomra viszont kiváló! Imádok írni, úgyhogy a kedvem nem szegheti egy nézettségmentes blog. Megy a zene a lehető legkülönbözőbb stílusok váltogatják egymást... de én ezt élvezem! Az egyhangúság rohadt unalmas. A zenében is! Nem tudnék egy stílusnál leragadni. No, de valami értelmes is kéne ide, ha már elkezdtem ezt a bejegyzést. Hmm... Megint leégett a hátam. Ennyi aktuálisat tudnék mondani. Az okára szerintem igazán nem nehéz rájönni. Ez a napsütés, meg a meleg már túl van titrálva! A krumplibogárlevesem meg az ablakban főtt egész délután. Ennyi szórakozásom van. Na jó, társasági életem se mondta fel a szolgálatot, voltam lent Tiszán néhány jó öreg cimbivel. A nagy csobbanás után kivettük magunkat napozni, de ugye drága Murphy törvényeihez hasonlóan működik a napon barnulás is. Ha akarja az ember...hát nem fehér marad? De ha nem akar... rákvörösre sül... Köszi! Na, de ne keseredjünk el, az élet megy tovább! Csak hát némi izgalom még van bennem, 9 nap múlva tudom meg, hogy mire vettek fel, vagy, hogy egyáltalán felvettek-e. :D Aki elolvasta, légyszi szorítson nekem! Hát, ezzel zárnám is soraimat. Lassan el kell látogatnom a tollasbálba. Távoli kedvesem ott vár, és már nekem is hiányzik, úgyhogy ég veled blog, és ég veled te szerencsétlen,akinek nincs jobb dolga,mint ezt olvasni ;-)

Sétáljunk

Sétáljunk el együtt!

Mindegy hová,

csak sétáljunk.

Fogom majd a kezed,

te majd rám nézel,

én rád mosolygok

és minden olyan csodás lesz!

Sétáljunk el… messzire innen!

Itt nem maradhatok!

Túl sok emlék van itt,

mit látni többé...

soha többé nem akarok!

Sétáljunk el, a fák között,

illatos virágok,színes kövek

absztrakt csipkés útjain.

Én majd énekelek neked,

s a madarakkal együtt száll majd

héliummal telt szívünk.

Sétáljunk el a Tisza mentén,

hol bárányfelhők bégetnek,

sietve lök félre a hírvivő szél,

s csak Te vagy ott…

csupán Te és én!

Fessünk!

Az életünk megannyi színes paletta. Míg fel nem cseperedünk, pacás összevisszaságok kerülnek rá, hibáinkból,melyekből tanulnunk kell. Az elkövetkező képek annál jobbak lesznek, minél több vonal, forma, alak, árnyalat tökéletesítésére szánunk időt. Az enyém mai napig tele van elhibázott motívumokkal.
Hogy kimázolnám-e szivárványszínre? Mi értelme elfedni a valóságot? Az élet nem egy reklámmárka, hogy hazugságokkal megszépítsd mások előtt!
Hogy kimázolnám-e szivárványszínre?
Felesleges! Már eleve színessé teszi a sok emlék. Itt-ott a fekete sár, sarkaiban egy-egy csepp vér, közepén kék, zöld foltok... de legbelül még hófehér... bár már az sem érintetlen. Mélyen belevéstek egy nevet, melyet onnan az idő múlása sem töröl ki. Az a kis hófehér folt, s benne a név, ami segít magamon javítani. A név jelenti az új palettát, min talán már festhetek, s nem kell már pacákkal tanulnom a festés fortélyait.

Holtomiglan...

Holtomiglan körmölöm e sorokat,
még ha bágyadt kezeim
nem is bírják tovább.
Holtomiglan ugatok,akkor is,
még ha meg sem hallják,
ha senkit sem érdekel.
Holtomiglan fogok vágyakozni,
remélni minden boldogat,
magamévá tenni csókodat.
Holtomiglan...még ha nem is hiszed,
s gyűlölj,átkozz,kövezz...
vagy ahogy a legjobban esik.
Kínok közé vág már csak a puszta gondolat,
de szívem (ha nem is hiszed)
holtomiglan...csakis Téged szeret!

Elkéstem az életből

Egy elhadart éjszaka
lebeg az emlékemben,
ajkamat másnapos sóhaj
veszi birtokba,
elpárologtatva a
mámortól eltompult
képzivatart.
Elkéstem az életből.
Sietni utána még
túl erőtlen vagyok.
Dehidratálódva...
s kialvatlanul gyenge vagyok.
Eltékozolt percek,
ennyi,mit magam után hagyok.
Befejezetlen rímkupac vagyok!

Hírlevél a szerencsétlenek életéről xD

Kedves naplóm… azt a, de elavult szöveg ez már… Szóval, amiről szívesen eltársalognék, vagyis inkább akiről… hmm, inkább ne is így! Legyen inkább benne némi regényes beütés, elfojtott érzelem hirtelen kibontakozásának látszata! Vagy valami retrósabb? Egyszer volt, hol nem volt, a death metaltól remegő betonhegyeken is túl… igen, ott éltem én. Helyesbítek, még mindig ott élek. Ritkán mosott ablakomon át figyelem ezt az elátkozott fajt, akikkel körül vagyok véve. Nagyon ritkán esik meg, hogy olyat látok, amire érdemes volt figyelni. Idegen nekem az egész világ. Körülvesz, átitatja minden porcikám, s mégis idegen.

Visszatérve az elejére, el szerettem volna kezdeni valamiről észt osztani, valakiről véleményt mondani. Trágár, csípős, de őszinte véleményt!

Tehát témám alanya a mai napon: drága, kedves osztályfőnök. Nevezzük inkább G.A.-nak. Megérdemli ezt a személyiségpusztító megnevezést! Hmm, szerintem kezdjük is az elején:

2007.09.03. héfő: első nap sulinkban. Összeállt a világ legjobb osztálya, az 1/3. Osztályfőnökünk lett G.A.,egy végtelenül kedves, aranyos, jószívű osztályfőnök… De Moholiak, emlékezzünk csak, ötödikben nem pont ugyanígy kezdődött minden K betűs elvtársnővel? De, pontosan ugyanígy! Széles vigyor, édibédi, szívmelengető szöveg… Büszke is volt magára az 1/3, hogy neki van a legjobb oszija! Kisegített, mindig mindent leigazolt, kivédett minket, szervezkedett, elintézett nekünk bármit, amire csak szükségünk volt… Ó, azok a régi szép idők!

Egészen harmadikig nem is volt köztünk különösebb probléma. Még akkor se nagyon. De most, negyedikben, amikor a legtöbb támogatásra, bátorításra lenne szüksége mindenkinek, így az egyetem előtt, ő egyre inkább pusztítja az osztály morálját. Egy kárörvendő kedves mosoly mögül ereszti ki a büntetések sorozatát, lelkiismeret furdalás nélkül. Nem arról van itt szó, hogy szentek vagyunk, és soha nem vétenénk a törvény ellen, mert igen is vétünk vétenénk! De amit G.A. tesz a SAJÁT osztályával… Az igazi osztályfőnöknek tudtommal nem az a feladata, hogy minél többször írjon be igazolatlant a diákjainak, hogy minél több megrovót húzzon be, hogy minél több tervünket döntse romba és még sorolhatnám! Vagy, ha tévedek, nyugodtan vágjon fejbe valaki egy nagy büdös ponttyal. A kirándulásról már régen lemondtunk… „Az osztályon belül egyre nagyobb a feszültség!”- ezt vinnyogta heteken keresztül, amíg a „kiosztalak nónéjmben” –t ki nem találta. Akkor szerintem nem oldódott meg semmi, csak egyre fokozódott a harag és az elégedetlenség. B.(úrek) részéről a hanyag viselkedés, a mindig betegeskedés, mégis jó jegy kapás, az utolsó órákról lelépés, mert neki edzése van… és neki persze minden el is van nézve, mert ő a kis B., akinek ha nem raknánk mindent a segge alá, nem találná a helyét a világban és éhen halna! Meg az egyéb embereket meg se említsem… Hogy is van ez? Sz. állandóan fölpukkad valamin, és ezzel csak még jobban ingerli a többieket, amiből meg az következik, hogy valaki ordítani kezd, aztán meg sírás lesz a vége. Odáig fajultunk már osztályon belül, hogy klikkek alakultak ki köztünk, részegen smárolnak egyesek egymással, s emiatt születnek a féltékeny „reménytelen szerelmesek” által kreált történetek, például, hogy Z. lefeküdt O.val, és még csak nem is tudott róla! xD

G.A. a szavazásokba soha nem szól bele, csak utólag kezd el pukkadozni, hogy neki más jobban megfelelt volna. Hát édes Istenem, akkor bár ne mondaná, hogy ő nem akar beleszólni! xD Legújabb trippje meg ez a nagy szigor, az óvodás árulkodás és nem utolsó sorban a megrovó osztogatás. Az áruló mivolta keddi újdonság. Még a Magyar szóban se jelent meg, de mi már láttuk. G.A. teljes lelki nyugalommal cigarettázgatott a sulinak szemben a parkban, amikor én és Kriszti kísértük Cilát a buszra, mert rosszul lett. Nem mentünk oda elkéreckedni tőle, mert nem volt idő. Így is lekéstük a buszt. Az egy dolog, hogy nem értünk vissza fizikára,és nem is akartunk bent lenni, de G.A. ez utáni lépése… Egyből szaladt a fizika tanárhoz, hogy számoljon meg minket(mármint azokat, akik bent voltak), mert páran angolosan távoztak. Mit ne mondjak, igazán kedves. Igazán meg is b… a spicli k… jóédes… A még ennél is újabb tripp pediglen: Ugye, szombat hajnalban volt tanítás. Mindenki kedvence, tudjuk, a miénk is! Összesen két óra volt megtartva, egy meg csak úgy oda lett képzelve. Persze, volt is, aki nem jött el, mert mondjuk bentlakó, és szeretett volna egy héten legalább egyszer hazamenni. Normális osztályfőnök az ilyet kérdés nélkül leigazolná! Volt olyan, akinek nem volt busza. Természetesen ezt se kérdőjelezné meg, hanem szó nélkül… szóval érthető a lényeg. G.A. fogta magát, elsétált az igazgatóhoz, megbeszélték a részleteket, s végül mind a hét diákot meglepte egy megrovóval. Na, egy normális osztályfőnök nem tesz ilyet, nem rohan egyből az igazgatóhoz, hanem szó nélkül… szóval érthető. =) Nem tudni, honnan jönnek ezek a jobbnál-jobb húzások, de már kezd elegünk lenni. Van egy olyan érzésem, hogy eggyel kevesebb meghívó lesz a bankettra. xD

Neked

Boldogságot okoz minden emlék és pillanat,
mikor karjaidban tartasz,nézel,s nem is szólsz.
Csak egymásnak éljük a másodpercek múló rezdüléseit.
Nincsenek hamis mozdulatok,szavak,
nagyot mondó tárgyi képmutatások...
csupán kellemes,apró gondoskodás,
minek értéke felülmúlja az e világi értékeket.
Boldogan érzem,hogy hiányzol,mert tudom,
van értelme vágyakozni lágyan fülembe simuló hangod után!
Ártatlan kegyetlenségeid sem számítanak már,
mert szereteted áthidalja a lelkemben tátongó üregeket.
Körülöttem látszatpárok enyelegnek,
vágyakozva pillantva mások után.
Igaz,hogy elhagytak rímeim,
s hosszú monológom végtelennek tűnik,
de szerelmem őszinte,s el nem múlik soha!

Dombormű

Hófehér estélyiben keringőzik
a függönybe akadt szél,
betörőként lopakodva
járja át a szobákat,
végigsimítja lágy kezével
a ráncosodó papírfalakat.
Téglamintás sebei
porladozva,s vigyázzba állva
csökönyösen támasztják
instabil atommagjaikat.
"Görnyedezünk"-
suttogják az évtizedes
rések között megbúvó,
elfeledett képek,szavak.
Tapintható érzéseket szögeltek
a fal kopott ráncaira,
mik levegő után kapkodva
fájdalmukat sikoltják,
de zsibbadó baritonba
fulladnak szólamaik.
Vízvezetékbe kapaszkodnak
az élet domború karikatúrái,
a cseppek,
bennük lebontó
baktériumtelepek,
oszló malterrel összefogott
építőelemek,melyek
matematikai pontossággal
görbültek volt egymás
fodrozott gyártócímkéibe.
Elengedi majd önmagát,
s harmadnapra feltámad.
A belőle felszabaduló,
gyötört kámfor-élet is
egyszer majd csillaggá válik.

Más tollával ékeskedem =)

Weöres Sándor

Magyar etűdök
(részlet)

67

Szántottam,szántottam hét tüzes sárkánnyal,
hej, végig bevetettem csupa gyöngyvirággal.
Szántottam,szántottam szép gyémánt ekével,
hej, végig bevetettem hulló könnyeimmel.

Könnyek aratóbálja

A pilla végén zizegve

megcsillan a sós,
áttetsző molekulák elegye.
Összefolyik,megdagad,
s egy örvénylő csepp
kikerekedik a szemhéj mögül.
Végiggördül a jéghidegtől
lilás-pirosra fagyott orcán.
Csepp-cseppet követve zúdul,
ömlik,zuhog,csorog,csepeg...
...majd csendben eláll...
A mai termés bőséges volt.
Kezdődhet a bál!

Mindennél jobban!!

Két tekintet egybeolvad,
a karok összefonódnak.
Szerelemtől égő sóhaj szól,
megszűnik az idő e pillanattól.
Jéghideg fuvallat söpör végig,
de egyetlen csók is felmelegít.
Rövid pillanat,de szívemben végtelen!
Életem utolsó perce is ilyen legyen! =)

Olcsó melankólia

Hátradőlök egy kényelmetlen fotelban
Az órát nézem...bamm...bamm...
Hajnali két óra van.
Egy fényképre vetül sápadt tekintetem,
megmozdulnék...halkan...lassan...
mint egy élni vágyó tetem.
A fénykép széle már rég szakadt,
elkopott színe...sötét...bágyadt...
de az élet belőle ki nem apadt.
Átfolyik rajtam a nyomott álom,
s nem vagy itt...most sem...fázom...
ölelésre, ó, nagyon vágyom!

Álmomban

Álmomban összeült a régi osztály, és valami a Tiszán levő öltözőhöz hasonló helyiségben voltunk, ahol egyfolytában ömlött ránk a víz, de nem zavartattuk magunkat. Utána hirtelen beesteledett, és a járda két szélén sorban ültünk, mint a fecskék szoktak a villanydrótokon, s mindenki kezében egy-egy villogóka is volt (tudjátok, amiket a Bali előtt is árultak régen, meg ifin is szoktak).
Na már most én úgy döntöttem, megfejtem ezt az álmot. Arra jöttem rá, hogy össze kéne ülnünk a régi haverokkal. A ránk ömlő víz, ami senkit nem zavart, azt jelenti, hogy elázásig kell innunk magunkat, ebből kifolyólag sok italt kell majd venni. =D A hirtelen beesteledés azt jelenti, hogy olyan szinten be leszünk rúgva, hogy egyik időből átteleportálódunk a másikba. A járdaszéleken való ücsörgés a közös józanodást és a kellemes baráti beszélgetést, nosztalgiázgatást jelképezi. Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy a villogók mit jelképeznek, ezért is gondolom, hogy ezt az álmot valóra kéne váltani, és összehozni a társaságot. =D Mit szóltok??

Boldogságos(abb) új esztendőt!

Hát, kérem, ez a tegnap este igazán elragadó, italozásban és marháskodással kevert bulizásban gazdag volt. De főként italozásban! =D Ne tagadd, tudom, hogy TE is dementorra, filozófusra, "megasztárra", vagy egyéb különleges effektusokat igénylő mesebeli lénnyé ittad magad! Este 8 óra körül indultunk el kisebb baráti körünkkel Annuskába, ahol tölteni kívántuk a szilveszter estét. Mivel hogy egy régi-régi (egy régi-régi...egy régi-régi) mondás tartja, miszerint minden út a sankhoz vezet, mi is egyből arrafelé vettük az irányt. Welcome drinknek, gondoltuk, jól fog esni egy kicsit drágább ital, mint amit normális esetben innánk. És milyen igazunk lett! =D Ennek örömére folytattuk tovább italozgatásunkat, ki-ki saját szájízének megfelelőt választott és kortyolgatott, míg teljesen el nem veszett mindenki az univerzum valamely táján. Eközben másik barátok által hozott "békepipát" is szívtunk, fényképezgettük magunkat mindenféle "erotikus" és észvesztően idióta tekintetekkel és pózokkal. Mikor pedig Skatch-ék úgy érezték, eljött az ő idejük, mindenki megőrült! Az egész művészileg összekomponált hang- és képzavar (koncert) a jól megszokott mondattal kezdődött: INDULJ BASZD MEEEEEEEEEEEG!! Igen, Ő kezdte. =D A koncert ereje ugyanolyan volt, mint eddig mindenkor. A kopaszoknak kinőtt a haja, a vakok újra láttak, a sánták felkeltek és velünk ropták azt az ügyetlen, semmilyen táncot, amit a ska zenére szokás járni. =D Tehát így bulizva, őrültködve és tudatmódosítva hagytuk magunk mögött ezt a szerencsétlen 2010-es évet. Hála az Istennek! xD Éjfélkor volt egy kis BÚÉK szünet, míg mindenki körbe nem nyalta egymást és szét nem szórta mindenkire az ártást, mi így szól: Boldog Új Évet!=) Kb negyed-, vagy fél óra múlva a koncert folytatódott, s a hangulat fokozódott a teljes szétcsúszásig! Volt, ki kedvesével szerelmes csókot váltott, volt, ki az ott felszedett pasit/nőt szeretgette, s volt aki az EGYÜTTES TAGJÁTÓL vett némi "nyelvleckét". =D Röviden, tömören ez az újévezés a ritka nagy parasztkodások és a véget nem érő bulizás újévezése volt. Köszönet mindenkinek, ki tegnap velem volt és hozzásegített a jó hangulathoz és vidámsághoz! =) További kellemes afterezést mindenkinek!!