Hátradőlök egy kényelmetlen fotelban
Az órát nézem...bamm...bamm...
Hajnali két óra van.
Egy fényképre vetül sápadt tekintetem,
megmozdulnék...halkan...lassan...
mint egy élni vágyó tetem.
A fénykép széle már rég szakadt,
elkopott színe...sötét...bágyadt...
de az élet belőle ki nem apadt.
Átfolyik rajtam a nyomott álom,
s nem vagy itt...most sem...fázom...
ölelésre, ó, nagyon vágyom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése