Indulj baszd meg!!!!!

Búééééééééék!!!!!!!!

Hófehér =)

Elvakít valami hátborzongatóan rikító fehérség? Nem tudsz rájönni, vajon mi lehet? Hadd segítsek, NEM fehér ing, amit Perwollal mostak! xD TÉL VAN!! =D
Ahogy elnézegetem a kint egyre nagyobbodó fehérséget, valami különlegesen erős vágy kerített uralmába, hogy kirohanjak és belefeküdjek, hóangyalt gyártani. Kissé gyerekes, de tudjátok, milyen régen volt már fehér karácsony? Nagyon! Ez az év, s az ez évi karácsony különleges. Sokban volt más, mint a többi év, sokban volt rosszabb... de egyes dolgokban sokkalta jobb is volt, mint bármely felemelő pillanat az életben. A karácsonyi ebéden, mi tradícionálisan mamánál van minden évben, eggyel kevesebben, de egyre több szeretettel és odaadással ünnepeltünk. A szülők és nagyszülők törekedése arra, hogy mindenkinek boldogságban teljen az ünnep, s ne a hiány és a bánat emésszen fel minden rá emlékező szívet, hatalmas nagy büszkeséggel tölt el, és köszönettel tartozunk nekik! Főleg Neki, kinek a legnehezebb ilyenkor erősnek maradni! =)
Visszatérve a fehérségre... Ma reggel, mikor a bizonyítványosztásra mentünk, a kocsi ablakán(ami mellesleg belülről befagyott, és alig lehetett lekaparni) kitekintve gyönyörködtem a fákban. Olyan fantasztikus látvány, mikor a fák ágaira ráfagy a hó és a dér... meg a drótkerítések mind kidekorálódnak a rájuk fagyott hóval... Egészen mesébe illő ilyenkor a táj! Csak ne lenne olyan hideg. =D S a települések közt a végtelen hósivatag... a köddel keveredve egészen félelmetesnek tűnt az összkép. Majd, miután kisütött a nap, fényének csillanásai a hótakarón úgy játszadoztak, mint száz, meg száz gyermek. A fojtó hideg ellenére Zenta ma is tele volt "nyüzsivel". A gyengébbek kedvéért tolongott a nép, tömeg volt mindenhol, mint ahogy azt megszokhattuk.
Az ég egészen kitisztult, az ablakom meg bepárásodott. Alig látok valamit a külvilágból, de a hatalmas és végtelen Kék Úr fenséges ragyogása még így is könnyen észrevehető. Imádom a természetet, ez van! =D Lehet, hogy ma még arra is vetemedek, hogy lesétáljak a Tiszára. Aki teheti, tegye meg, látogassa meg az alvó természet világát, és tüdőzze le annak mérhetetlen nyugalmát! =)

Karácsonyi versike

Ha eljött a karácsony,
nézz a szívedbe,
hol fellobban a boldogság,
s a szeretet tüze.
Kipattan belőle
számtalan kis parázs,
bennük képek,
megannyi rokon és barát.
Ha úgy érzed,eddig
nem szántál rájuk időt,
hívd fel,vagy írj nekik
az ünnephez illőt!


Kellemes ünnepeket mindenkinek!!! =)

Boldog Károlyt

A cím magyarázata: ha mások megtehetik, hogy Károly becenevével dobálódzanak (boldog KARCSIT), akkor én is megtehetem, hogy teljes nevén köszöntsem ezen a szép ünnepen az embereket! =D
A mai nap: Mint azt tudni illik, ma volt az utolsó nap iskolánkban... vagyis ebben a félévben... a 2010-es évben... Kora hajnalban megjelentünk az általunk legtöbbet használt teremben, és ajándékokkal előttünk elfoglaltuk a helyünket. Osztályfőnökünk bejövetele, és kisebb monológja után elindult az ajándékok kiosztásának szertartása. =) Az első Zoltán uraság volt, s ő adta ajándékát Annabellának, ezután Annabella adta az általa húzott személynek az ajándékát, s ez így ment tovább. Befejezésképp Anita és Szilvia adták át egymásnak a meglepit, mivel ők voltak az egyetlenek, akik egymást húzták. =D Utána az ajándékbontogatás következett, a meglepődött arcok a boldogság púderétől kipirultak, s az örömittas köszönömök vígan repkedtek a levegőben. Cuppantak a puszik, szakadtak a csomagolópapírok, majd az egész jelenet egy morajló beszédáradatba torkollott. Kedvenc osztályfőnökünk a jegyeket és átlagokat tartalmazó papírlappal járkált, és ellenőriztette velünk, hogy pontosan vannak-e leírva jegyeink. Az én jegyeimmel volt némi probléma. Fizika 3as. Mi?? Előszedettem a naplót... na itt jön a legviccesebb! Bogár J. Sarolta fizika címszó alatt tartalmaz három darab ötöst egymás mellett, s egy hatalmas hármassal lett lezárva a félévi osztályzatom. Hát nem csaptam ám a földhöz magam. Számomra is tisztázatlanok voltak érzéseim, egyszerre szitkozódtam, röhögtem, kibuktam... Hát, ilyen ez a popszakma, hogy drága Herminám szavaival éljek... xD Ezt követő óránkon egyre nagyobb "kedvenc" osztályfőnökünk íratott velünk fél oldalt,ha nem többet kozmetikából. Érted, félév vége, de mi új anyagot veszünk, mert menők vagyunk, és megtehetjük! Lényegtelen. Ezután következett életem első és egyetlen érdekes angol órája. xD Komolyan mondom, nagyon izgalmas volt! Barchobáztunk, de úgy, hogy annak, aki gondol valakire, kellett körülírni saját magát, természetesen angolul, és a többi találja ki, hogy ki ő. Hát valami fenomenális körülírások keletkeztek, de a cél egy ötös volt a következő félévre, úgyhogy igyekeztünk odafigyelni, megérteni és ki is találni a feladványokat. Fenomenomenalno! xD Utána volt még egy beszélgetős magyar óránk, de ami utána jön, az volt a nap fénypontja...
Kinek volt hozzá kedve, nem kellett sietnie a buszra, az kért jegyet, elbattyogott a színházba, s kényelmes helyét elfoglalva egy tőle 2x nagyobb ember mögött nézhette az önként vállalkozók által összeeszkábált karácsonyi műsorát. Elbűvölő volt az egész! Az énekek a kis mikuláslánykáktól, a "balett", a "break dance", a meteorozás, a hip-hop dance, az ária (aminek mellesleg hatalmas sikere volt) és a többi hihetetlenül érdekes, és karácsonyi hangulatot hozó előadás... Igazán megható, és szívhez szóló volt! Az előadás végén igazgató bá' is mondott néhány szót, megköszönt mindent a FŐszervezőnek T.V. Anitának! Nagy tapsot neki, és éljen az érző lelke ebben az elanyagiasodott világban! Köszönjük!
Az előadás végei könnyeket letörölve beültünk Trokaderoba, és megkávézott a társaság. Az ott levő 10 emberből, mint kiderült, csupán én NEM nézem a ValóVilágot. Hát,milyen műveletlen paraszt vagyok... Szégyellem is! De eztán sem fogom nézni, úgyhogy maradok begyöpesedett tudatlan, de akkor se nézek szennyezéket! xD No,ennyit mára kedveseim! Boldog Károlyt előre is mindannyiótoknak!

:S

Koldulom a levegőt,
tüdőm kiugrani kíván,
szétfeszül,de nem távozik
belőle az irritáló,
a fojtogató "csalán".

Csillag

Kiválasztottam egy csillagot.
Ő a legszebb az égen!
Az ő fénye a legerősebb,
utat mutat a sötét éjben.
Ragyogása átölel,
megszólít,szeret.
De oly távol van,fényévekre,
s még csak nem is nyújt kezet.
De eljön ám az álom,
mikor leszáll a messzeségből.
Selyem fénnyel betakargat,
ad egy darabot szívéből.
Igaz,hogy csak pár óra,s ha
vége,úgy érzem összetörök...
De mégis az a pár óra véle
csodaszép,meghitt,örök.

Azért is!

Azért is szeretni fogok,
kitárom szívem kapuját,
éneklek annak,
ki pengeti lelkem húrját.
Kezet nyújtok,
ha előttem elesne,
nem csak akkor,
mikor neki mutatnak be!
Azért is más vagyok
(bár ez nem tudatos)!
Ilyenné nem a világ formál,
hanem a láb,mi gyomron tapos.
Azért is megmutatom,
ÉN NEM VAGYOK TE!
Szívemben él szeretet,
benne önzésnek nincs helye!

Felfoghatatlan dallam

Az első hang után
lágy sóhaj hangzik,
majd egy erőteljes zörej...
s kialszik a fény.
A nyolcadokon végigsöpör
egy halvány látomás,
majd trillázva olvadnak
egybe az akkordok.
A leghangosabb félhang után
hosszú szünetbe süllyed a kotta.
Atomjaikra bomlanak
a kőbe vésett hangzatok.
A nézőtéren csak azok tapsolnak,
akik megértik a hangszerek nyelvét.
A többieknek ez csupán
egy felfoghatatlan dallam,
zaj,nyikorgás,hallucináció,
s még koncert közben
fapofával állnak tovább...
süketen,s némán,
mintha alva járnának.
De a zene sosem ér véget...
van,aki örökké hallja...
Én néha dúdolom is.

For broken hearts with love =)

A sok boldog pillanat,az emlékek egyszerre elillannak,távolodnak...fájnak... Mintha egy köteg fényképet,mi számunkra fontos és kedves,a fényképész maga égetné szénné a szemünk előtt. Ilyen az,mikor elhagynak. Ismerős érzés. Én is éreztem. Igaz,már nagyon régen,de éreztem. Az ember úgy érzi,belül megszűnt valami,hogy a világ összedőlt,megsemmisült. Pedig épp ellenkezőleg! Valójában újjászületik minden,egy szabadabb világ tárul elénk,ahol több "lehetőség" közül választhatunk. Tudom,ez csupán sovány vigasz... de legalább megpróbáltam. A szív sebei gyógyulnak a legnehezebben,főleg ha a benne élő érzelmek komolyak és mélyek (voltak). Az idő majd minden sebet begyógyít. Ami a legfontosabb,AKARJ meggyógyulni! Ne engedd a fájdalomnak,hogy eluralkodjon rajtad! Aki elhagyott,el kell engedni,mert,ha nem voltál neki elég,meg sem érdemelte,hogy megismerjen! Fel a fejjel! Hétvégén pedig iszunk a továbblépésre,hisz bennünk a jövő! =)

Egy szerelmes monológja

Szeretnék végre egy olyan hétköznapot,amikor nem esik nehezemre mosolyogni... Minden nap sok ember vesz körül,mégis oly magányosnak érzem magam,mint az első lehullott falevél. Egyetlen Ember jelenléte tudná úgy felvidítani a lelkem,hogy gyógyíthatatlan boldogságrohamot kapjak... de ez az Egyetlen Ember van tőlem a legmesszebb... Ilyenkor jön elő a vágy,hogy rímekbe foglaljam az érzelmeket:

Mikor elpárolog
lelkem utolsó cseppje,
mikor kialszik
szívem lángoló tüze,
Akkor jössz,s
újra rendet teszel benne.

Ez egyre nehezebb és nehezebb! De miért vagyok ennyire gyenge? Miért nem tudom elviselni,hogy ilyen messze vagy? Miért? Miért? Hol keressem a válaszokat? Lesújtó ez a tanácstalanság. Járkálnék fel,s alá,vagy feküdnék és újra felkelnék,majd megint fel,s alá járkálnék és újra lefeküdnék... Jaj,elvesztem a fejem! Felveszem a telefont... nincs új üzenet. Két perc se telik el,és ismét megnézem... majd még egyszer,hátha véletlen nem vettem észre... de mégsem. Nem írtál. Tudom,hogy nem írhatsz minden percben... Csak vágyok utánad... ennyi az egész...

...

Attól,hogy fizikailag fiatalabb és erősebb vagyok,a lelkem még ugyanolyan gyenge,mint a tiéd....

Ha egyszer...

Ha egyszer odáig jutok,hogy hisztirohammal kevert ordító sírással essek össze az élet keserű tengerpartján,kérlek Te légy ott mellettem,hogy egy hatalmas pofonnal kijózaníts,s hogy EGYÜTT megmártózhassunk ebben a keserű,de csodákat rejtő tengerben!

Felesleges álmok

Be se hunyom szemem,
már tárom is kezem
szét,bárki megfoghatja,
ha szavát senki meg nem hallgatja.
De ezek a kezek...
lélegzetet se veszek,
s lerántanak...ó jaj,
le a sötét mélybe...
Elvesztem a rímeket.
Kiesnek számból a hangtalan szavak.
Miért nem hall senki?
Miért nem segít senki?
Elhagytatok!
Felkelek,
s mosolyogni támad kedvem,
hisz nem volt igaz,
velem van a világ!
S miután felállok
egy kérdés feszíti agyam:
Miért kellenek e felesleges álmok?

Lehetnék...de nem vagyok!

Lehetnék hazug,
lehazudhatnám a
csillagokat is az égről!
De nem vagyok...
Lehetnék pofátlan,
s másra kenhetném,
mást hibáztathatnék!
De nem vagyok...
Az igazat bevallom,
a felelősséget vállalom.
Lehet hülyeség...
de én ilyen vagyok.

Sokk

Ha lenne a földön tisztesség,vagy egy hangyányi jóakarat,ez a tegnap este se lett volna elrontva... De legyetek boldogok,ti vastagabbak lettetek,és büszkék,én vékonyabb,és szégyenkezhetek... Köszönöm,és tanulok belőle... Megtanulom,hogy itt köztünk már fehér holló a rendes ember! c(-:

"Ki fogok tűnni,ha tetszik,ha nem!"

Félreértés ne essék,semmi bajom az egyéniségekkel! Nem azt akarom mondani,hogy kövessük a tömeget,és majmoljunk másokat,mert az jó. Egyáltalán nem erről van szó! Egyszerűen csak a csökönyösségről,hogy épp azért se akarom azt,amit mások,hanem csak azért is kirikítok a tömegből,mert én egyéniség vagyok! Legyél egyéniség,de ne egy olyan alkalomból,amire már egy hónapja le lett fixálva,hogy ugyanolyan színű cuccunk lesz ballagáskor. Ha már 30 emberből 28 képes volt elfogadni a kiválasztott színt,akkor a maradék két ember már ne pattogjon,hogy ő épp ezért se! Evvel már félreérthetetlenül kijelentik,hogy ők nem tartoznak az osztályhoz! Igazából ezen egyáltalán nem idegesíteni akarom magam,csak nem értem... Mi a francért nem képes két ember alkalmazkodni a másik 28 döntéséhez? Ha ennyire ki akarnak tűnni a tömegből,hát Istenem,menjenek át a másik osztályba,annál jobban ki sem mutathatják intelligencia hányadosuk szintjét. Ennyit rólatok! =)

Rájöttem...

...nem megváltani akarom a világot,csak elgondolkodtatni!

Újra és újra szivenüt

Ossian - Magányos angyal

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Refr.: Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet.
Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény,
Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél.

Refr.: Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.

Hétfő reggel

S kilépvén az utcára,mit látok? Megint borús az ég. Jéghideg fuvallat pofozza ki belőlem az utolsó,még szempillámon csüngő kis álommaradványt. Vajon esni is fog? Nem hinném. Talán csak egy picit csöpögni fog...talán. Az öreg,kavicsos úton lépkedve,mindig megbámulom a körülöttem lábadozó hajnali életképeket. Minden olyan lassú,fagyos,és kitaszított. Nagyon hideg van. A fákon egyre kevesebb a levél,s a szürke felhők hátterével egyre nyomorultabbnak látszanak. Hát igen,ilyen az ősz. Lassan mély álomba merül a környék minden négyzetmétere. A központ tele szeméttel. Összegyűrt zacskók,hurkapálcák,papírzacskók hevernek minden irányba. Tegnap búcsú volt. Ahhoz az élettel,színekkel,illatokkal és gyermekkacajokkal teli festményszerű emlékhez képest ez a reggel maga a kihalt sivatag. Az útkereszteződésnél állok,míg az agresszív szemafor rám nem szól:"Slobodan prelaz preko sporednog puta! Szabad az átkelés a mellékúton!" Egy kisebb szívinfarktussal,és gyors léptekkel átmegyek az úton,és társulok a már régebb óta itt állókhoz. Még tizenöt perc,és a busz is befut. Hát akkor,ez a hét is elkezdődött. =)

=)

Elpárolog az utolsó esőcsepp,
kitörlöm az utolsó emléket.
Melletted,kedvesem,rájöttem,
boldogságban is létezik élet!

Rózsaszín az Isten =D

Most,hogy így visszagondolok,ez a szombat este valami hihetetlen nagy buli volt!Először látogatott el szerény kis hazánkba a régi legenda,Magyarország,és a világ szégyenfoltjainak kikiáltója,a Rózsaszín Pittbull nevű együttes. A koncert körülbelül fél tizenkettőkor kezdődött,a tömeg pedig hatalmas sikolyzuhataggal köszöntötte. Én egy széken állva figyeltem az eseményt,és amint láttam,minden szám közben a tömeg úgy hullámzott,mintha a tenger mozgását nézném éjszaka. Mindenki táncolt,énekelte a szövegeket,ugrált,ordított,tehát a hangulat olyan szinten az egekbe szállt,hogy azt akármelyik Celeb megirigyelné. xD Nekem is jól megfájdult a nyakam a koncert végére. =D Megmutatták legújabb számaik legjobbjait,de a régi jókat sem hagyták ám feledésbe merülni! Megemlékeztünk arról az emberről,aki beszorult egy Zetorba,trükkös Béla bá'ról,megkértük egymást,hogy ne szívjunk füvet,halált küldtünk az összes politikusra,szidalmaztuk azokat a rohadt celebeket,és még sorolhatnám,mi minden volt. A tömeg meg csak őrjöngött. A koncert végére,azaz a második visszahívásra,a szólógitárosnak elszakadt egy húrja,de ennek ellenére még eljátszottak egy számot.=)
A hazafelé út azért már nem volt ilyen kellemes...Negyed négykor indult a busz. Mi már fél 3kor nekiindultunk,hogy biztos legyen helyünk a buszon. Mit ad Isten,a busz már akkor tele volt. Mi az,hogy tele? TÖMVE VOLT! Egy hatalmas,emeletes busz.Minden ülésen ülő ember ölében is ültek,az álló emberek meg,mint a szardíniák,úgy szorongtak. Úgy kellett beljebb nyomni őket,hogy mi is felférjünk. Okosabb személyek inkább taxival mentek haza. Na nem mintha a Bali nem lett volna dugig tömve emberekkel... De ez a szűkölködés már igazán szégyen volt. A busztársaság meg be is kaphatja a f@$zomat,ami igaz,hogy nincs,de csak nekik növesztek egyet,hogy bekaphassák!xD De valószínű,hogy legközelebb már rengeteg hely lesz a buszon,ugyanis a fent szorongó társaság két harmada azt hangoztatta,hogy bizony Isten,soha többé nem utazik busszal,hanem csakis autóval! Meg is lehet érteni. A busz drága,nincs is hely,télen hideg is van,mert nincs rajta fűtés,meg már kéccáz éves,és ki tudja,melyik pillanatban esik szét,vagy robban fel...xD Na jó,ne essünk túlzásokba! Ennyit mára kölkök! További kellemetes naplopást!

Bensőm rejtett titkai

Szürke gomolyfelhők
sötétítik fejem.
Villanó szikrái mind
egy-egy gondolat,
mi átsuhan agyamon.
Lassan kiontja
magából vérét,
s vékony sugárban
hullanak tükörcseppjei.
Szememből hosszú,
végtelen patakot formáz
ez a fájdalom szülte
ezüst eső.
Hullamerevséget kapnak
hangszálaimon a
kitörni vágyó szavak.
Nincs vigasztaló ölelés,
csupán ködbe zárt léptek...
S csak egy halandó van,
ki mind ezt a kínt
egy szóval,
egy érintéssel,
egy halovány sóhajjal
megszüntetheti.
Tekintete szétválasztja
tudatomat fedő
gomolyfelhőzetet,
bőrének lágy tapintása
elállítja végtelen
könnypatakom,
mosolya útnak engedi
börtönbe zárt szavaim,
s hangjának csengése,
új napsugarat szül
lelkem sötét rejtekében!
Remélem láthatom még...

A lélek vihara

Repedezett kontyba fonva
zokog lelkem.
Fáj a sóhajom...
Sebeim hiábavalóságát siratom.
Eltűnnék egy percig,
csak hogy senki ne lássa,
ne hallja pusztító ordításom!
Csepereg a fekete eső,
egy újjnyi sárban
derékig süppedek.
Ó,jaj nekem!
Alig akad kéz,
mi megmentsen...

Tönkretett hangulat

Kiömlött az utolsó csepp...
bocsánatra késő már.
Összetört a márványpadlón
egy ártatlan borospohár...

Elhangzott az utolsó szó...
egy pofon végül elszáll...
Pirult arcom szorongatom,
s a dühöm végül továbbáll.

Legördül egy könnycsepp,
s átkarolom karodat...
Ó,bár érne már véget
ez a tönkretett hangulat!

Megint idegbaj!

Nem lehet igaz!Mostanság egyszerűen nincs olyan hetem,hogy legalább egyszer ne hozna ki a sodromból valami iszonyatosan irritáló személy,vagy egy személy cselekedete! Nem mondok neveket,inkább úgy,hogy egyesek,azt gondolják magukról,hogy mindenben királyok,meg az övék a világ,és ha én valamit ebben félrezökkentek,vagy ilyesmi,egyből lehordanak minden irányba,meg,hogy hogy nem vagyok képes ennyit megjegyezni,meg megcsinálni. Faszom,képzeljétek NEKEM IS VANNAK PROBLÉMÁIM VELETEK! Nem igaz,hogy ilyen létezik a világon... Pont az a közmondás illik ide,hogy "más szemében a szálkát is,a sajátjában a gerendát se látja". És ebből már nagyon elegem van! Én is ki tudok ám akadni! Nem kell félni,kinyitom a számat,csak szóljanak hozzám még egyszer!

Pár szó

Fáradt vagyok...kialvatlan...rövid nap volt...de unalmas...üres...S várlak még...hiányzol...kérlek SIESS HAZA!!

Álmatlanság

Hol a meleg zavar,
hol meg az,hogy fázom.
Hol a pokrócom szúr,
hol egy motor zavarja meg álmom.

Ha melléd bújhatnék,
ha ölelhetném derekad,
nem kéne álomra várva
bámulnom a sötét falat...

Siess vissza,úgy fázom,
S nem jön a szememre álom...
Siess vissza,rád vágyom!
Ó,egyetlen drágaságom!

A hiányzó puzzledarab

Itt előttem a kirakós. Egy kis darabka nagyon sokáig hiányzott. Egyetlen kis kék darab,pont a közepéről. Próbáltam én odailleszteni színes köveket,összegyűrt papírgalacsint,gombot,kockát,bármit... az üres hely csak-csak ottmaradt. Tudtam,hogy oda csak az az egy puzzledarab való...de nem tudtam,hol keressem. S utólag kiderült,nem is kellett keresni. Hisz itt volt az orrom előtt...csak én butus,nem vettem észre. =D Boldog voltam,kiugrottam volna a bőrömből mikor végre helyére rakhattam...lelkem utolsó puzzledarabkáját. =)

Cssss

Egy kis csendet! Nem akarom hallani a gondolataimat! Ideje már szelektálni odabent... de ahhoz csend kell. Csak öt percre! Cssss... Így jó... Lebegnek az emlékek... a szavak... a képek... a hangok... Összefonódnak a színek,mormogásba fulladnak a zajok. Majd minden elsötétül... Kinyitom a szemem,felkelek,sétálok. Nini,egy tükör. Megállok előtte. Jó mélyen belenézek a tükörképem szemébe...s lám... visszamosolyog! =)

Ez neked idő??

Hogy őszintén kifejezzem mély érzéseimet,ez a rohadt időjárás igazán bekaphatná már a faxomat! Jövünk haza békésen abból a retkes iskolából(hála már a jó Istennek). Ülünk csendesen a buszon,hallgatjuk a zenénket,ahogy ez mindig is lenni szokott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek,hogy valamitől világos van. De tényleg! Kicsit jobban odafigyeltünk,és... EMEKKORA VILLÁMOK CSAPKODTAK A SZEMÜNK ELŐTT.De eső még sehol. Na,de beértünk Adába...szakad...beértünk Moholba...még jobban szakad! Nemhogy szarrá áztam hazafelé. Fasza érzés kb 4 sarokra lenni a buszállomástól. Csak úgy csorgott le rólam a víz,a patikám páratartalmáról meg hadd ne beszéljek! De ez még a kisebbik gond. Hanem... a villámok. Egyre és egyre nagyobbak,és hangosabbak. =S Nem mintha bajom lenne a villámokkal,sőt,nagyon is szeretem őket bámulni...bent egy házban,ablakon keresztül. De ha így hajadon fővel sétálgatok már ott,nyílt ég alatt... hát ööm,nem szívesen kóstolnám meg a villám csípős ízét... Akkor már inkább az erőspaprika,vagy valami hasonló. =) No,de lényegtelen. Fő,hogy végre itthon vagyok és SZÁRAAAZ!!! Hallgatok egy kis muzsikát,és jó lesz! Ti is hallgassatok MUZSIKÁT és nektek is jó lesz! =) Puszedli!

Elmúlt fiatalság

Egyre komolyabb a csend,
egyre tompább a fény,
egyre lassabban fúj
a komor,esti szél.

Hullámzó árnyak
lobognak távol.
Feloszlóban immár
a vidám hippitábor.

Elcsuklik hangjukban
minden kedves szavuk.
Emlékfoszlány-kazalok közt
botladozik agyuk.

Az egykor szabadságért,
békéért esküdtek
mára már szürkék,
bérbe adták lelküket.

Gyomorkorgás sír fel
sápadt lámpák körül...
Drága,szabad gondtalanság
lassan mély álomba merül...

Őszi vers

Esik eső,szél süvít...
Mindegy,hogy állok,
vagy sétálok,
testem mindenképp vacog.
A szürke idő elszomorít...

Bár a távolban,látom,
kibújt egy fénysugár.
Nem is kell sok már,
s jössz!Szívem úgy vár,
drága élő "kabátom"! =)

Ahogy a fénycsóva,
az idő is cammog,
a remény tüze pattog
mégis,míg szívem dobog.
Csak kérlek,siess haza!!

Iskolai agymenés

Egy kis párbeszéddel ismertetném mindennapjaink csodálatraméltó hangulatát. Remélem nektek is bejön majd =D


Krisztina: - Jaj Tönki,milyen szép fehér meg fekete a patikád! -
Tönki: - Köszönöm! -
Cila: - Új? -
Tönki: - Nem,csak Perwollal mostam! -
(nevetés)
Bea: - És Black magic-kel,vagy White magic-kel? -
Tönki: - Ööö,nemtom,mindjárt megnézem,melyik van a táskámban... -
(hatalmas nevetés)

Csak neked Tönkim!

Hogy ne szomorítsalak el végleg drága téged,Tönkim,úgy gondoltam,bevetek valami humorosat is ebbe a blogolásba. Sokat gondolkodtam,mit is írhatnék,ami minőséges,eladható,vicces és még tetsszen is neked. A mai napot ha átelemzem,szerintem kezdésnek nem is lesz olyan rossz! =) Az eleje ugye úgy indult,hogy illegálisan dohányoztunk a park területén,és figyeltük a baglyokat és mókusokat,nehogy valamelyiken kamera legyen,és lebukjunk. =D Közben meg ugye örültünk,hogy újra látunk Téged,mivel rejtélyes okok miatt tegnap nem jelentél meg. =( Az első két órában semmi érdekes nem volt. Oszi diktált,mi meg írtunk,mint Petőfi. No,de a hittan... Hát ő sem változott semmit. DE MI SE! =D Próbált terelni minket a hit,meg a templom,meg az ilyenek irányába,de aztán az ifi szidalmazásával elhúztuk az egész órát. =D Ilyenkor tényleg látszik rajta,hogy próbál úgy nézni,hogy érdekli,meg mosolyog,csak kissé erőltetetten,de a szemei elárulják,hogy rohadtul zavarja,hogy nem az ő témájáról beszélünk,hanem csak mondjuk és mondjuk a magunkét... De hát ez minket nem túlzottan zavart. =D A gyógyszer Marissal újra találkozni egy élmény volt. Szokása szerint annyit jártatta a száját,hogy az valami fenomenális. Ebből az órából születnek mindig a legütősebb beszólásaink(főleg Zolinak). Ma is összejött egy-kettő,pl: phosphas-ból lett foszfasz,meg ezt a Mariska már fokozta is,mikor rajzoltunk: "Ez a kis rész így föláll,ha már itt vagyunk,hogy ez foszFASZ!" Hát,nem normális. xD Ezek után már csak az oldalak kitöltésével foglaltuk le magunkat,ami nem volt egy kéjutazás,de még élünk. Végül aztán mehetett mindenki,ahova akart...

S végül még pár vicces kép,hogy derülj,meg más is =)

Egyet a nyári szülinapok emlékére:

Egyet,hogy vele együtt mosolyogj:



Egyet,hogy a homlokodra csaphass,mert ez már sok:



És egy,mert mi perverzek vagyunk...:

Remélem ez már nem szomorított el,hanem egy kis színt vitt az életedbe. =D Remélem olvasod máskor is! Én igyekszek majd sokat írni,osz' jó lëssz!=D

Hajjaj...

Mit veszek észre mostanság,ha társaságban vagyok? Egyre több szó esik az egyetemről,a tervekről,és a nosztalgiáról,hogy óó,milyen szép is volt még anno! Elkeserítő,ezek már lassan a felnőtté válás jelei! Kezdek lassan megijedni. Kicsit félek a felnőtt kortól,és attól,hogy elmúlik a fiatalság. ^^ Hihi! Viccesen hangzik,igaz,de gondoljunk bele,lassan betöltjük a húszat,s ami eddig örökkévalóságnak tűnt,egy másodperc alatt elillan! Kicsi korunkban lassan telnek a napok. Általános végére kezd egy picit gyorsulni,de csupán annyira,hogy néha úgy érezzük,összefolynak a napok. Ám ma már úgy érzem,a hetek úgy mennek egymás után,akár a percek... Ez a nyár is úgy elmúlt,mint a sicc,pedig még csak most kezdődött... S miután elkezdődik a nagybetűs ÉLET,akkor már az évek is egyre gyorsabban elröppennek majd felettünk. Ezt anyámtól tudom. Sokat tudna mesélni. xD Na de hát magunktól is rájöhetünk,hogy a szülőknek az évek hatalmas gyorsasággal mennek végbe,hiszen,ha találkozunk szüleink ismerőseivel,mi az első mondat,amit hallunk? "Hát ez a te gyereked már ilyen naaagy?!?!?" Te meg csak nézel,hogy mi az,hogy már? 18 évig kellett várnod,hogy ekkora legyél. =D De,hát,ahogy öregszünk majd,mi is ilyenekké fajulunk. Hajjaj,nem lesz ez így jó! Szeretném még húzni ezt a fiatalságot,gondtalanságot úgy még 10 éven keresztül,de ez sajnos lehetetlen. =) Maradnak majd az emlékek,amiket szívesen idézek fel bármikor.
No de,egyelőre még 18 sem vagyok teljesen,van még egy évem az egyetemig,a komolysághoz pedig még 5,tehát nem kell még itt összeesni,és ráncokat látni magunkon! Éljünk,legyünk gyerekek,amíg lehet,és élvezzük ki minden bolondos pillanatát! ;-)
További szép napot!=)

Útleveleket kérek! Ön átlépte a tűrés határát!

Kevés dolog van,ami engem ki tud hozni a sodromból. Általában mindent és mindenkit leszarok,csak rámondom,hogy "ugyan,erre nem érdemes idegeket pazarolni",és az élet mehet tovább. Ámbár vannak helyzetek,sőt EMBEREK,akiktől még a szőr is feláll a hátamon! Lehet ismeretlen,ismerős,szomszéd,barát,rokon,vagy bármi,egyre megy. Ha egyszer elég,akkor elég! Ha a szemem előtt látom azt a beképzelt tekintetet,azt a "feljebbvagyokmindenkinél" arcot,azt az "istenisnekemdolgozik" féle viselkedést,legszivesebben odaállnék az ilyen elé,nem pofoznám,nem ütném,nem mondanék neki hegyibeszédet az etikáról,és az emberségről(mert esélytelen,hogy felfogja,miről beszélek),hanem csak úgy izomból és tiszta szívből pofán hánynám! Az ilyen nem érdemelné meg,hogy lélegezzen,hogy egyáltalán létezzen! A probléma forrása pedig nem az eltorzult világ,nem is a társaság,és a környezet hatása,hanem a SZÜLŐK HIBÁJA! Akik olyan elbaszott és elkényeztetett gyerekeket nevelnek,hogy annak csak az lebeg a szeme előtt,hogy én, Én ÉS CSAKIS ÉÉÉN!!! És az ilyen képes végignézni,ahogy te nyomorogsz és szenvedsz,s ha valami balul sül el,még abba is képes belepofázni,mit rontottál el,és mit KELLETT VOLNA tenned! Na meg ugye,problémái is csak neki vannak(amiket csak beképzel magának,már csak azért is,hogy járjon a szája),és panaszkodni tud,napokon keresztül is,te meg aztán sajnáljad,mert ha nem,akkor egy érzéketlen dög vagy! És az a baj,hogy az ilyenekkel körül vagyunk véve mindenhol,mert az egész kib@szott világ tele van az ilyen "önelégült pofátlanság" nevű betegséggel fertőzött agykárosultakkal! Az ilyenek igazán tehetnének egy szivességet,és dugják fel a hatalmas pofájukat az elkényeztetett kis seggükbe,és érezzék meg a saját orrukkal,milyen "szar" is az,ami bennük lakozik!

Elfásult pillanat

Fájdalom,szomorúság és a fekete szín ölelte át a múlt vasárnapot,és a hétfőt. Egy szerettünk eltávozott tőlünk,egy ennél sokkalta jobb világba. Hiányozni fog mindannyiunknak,akik ismerhettük,és szerethettük. Az ilyen hirtelen esemény,mint az Ő halála,rádöbbenti az embereket,hogy milyen rövid is az élet,milyen gyorsan el tudunk veszíteni valakit. Ezért kell minden napot úgy élni,mintha az lenne az utolsó,minden percben éreztetni és hangoztatni kell szeretteinkkel,hogy mennyire fontosak nekünk,és hogy szeretjük őket. Segítsük azokat,akik már fáradékonyabbak,gyengébbek tőlünk,mint például nagyszüleink,vagy akár szüleink. Lássuk be fiatalok,nem sok időt szánunk arra,hogy szüleinknek minél többet segítsünk,hogy ne csak nekik,hanem nekünk is könnyebb legyen az élet,s ne akkor mondjuk azt,hogy "remélem nem haragszik rám",amikor már késő.
Remélem odafent már tényleg jobb Neki,és ha igen,örülök,hogy nem kell már itt,ebben a mocsok világban szenvednie tovább!=)

Kellemesebb téma:
A múlt péntek és szombat. Péntek délután összeröffentünk néhány baráttal,hogy lent P.Ati gyümölcsösében iszogatunk és bulizunk egyet. Sok emberre számítottunk,de ehelyett hányan voltunk kb10ig? Négyen! XD P.Ati,H.Évi,C.Szabi és én. Volt némi sör,shokata-vodka,vörösbor,piros vermut,meg egy kis kóla.10 után valamivel befutott N.Nati,K.Ati és J.Kriszti,nyakig sárosan,mivel a töltésen túl voltunk,s az út még a Tisza leapadása óta nem száradt meg...egyáltalán! =D Szidtak ám mindenkit,össze,meg vissza,mert P.Ati csak annyit mondott,hogy nincs sokáig sár. Khm...végig egyadta sár volt az út. xD Aznap este csupán ittunk és beszélgettünk és fényképezkedtünk és beszélgettünk és nevettünk és ittunk,és...öhm,hoppá. =D Estére a szerelmespárok sátraikban szunyókáltak,P.Ati,J.Kriszti és én pedig a pici házikóban.
Reggel már fél8kor felkeltünk. C.Szabi már fél6 óta ébren volt és unatkozott egyedül...óó szegény...P.Atival együtt lábasokkal és kanalakkal felverték N.Natit és K.Atit édes álmukból. Kedvesek. =) Kb 10 körül P.Ati felvitt minket traktorral,biciklistől a töltésre,mert a sártenger még mindig áthatolhatatlannak bizonyult gyalog. Otthon ki-ki hogy,rendbe hozta magát,s estére mindenki visszament. Addigra már a sártenger is szárazodott picit. Aznap már más is volt körünkben:M.Balázs,K.Zsolti és N.Annabella is, + egy bogrács,a belevaló hússal együtt. =) Estére volt ám eszem-iszom,és eszem vesztem(egyeseknek). P.Ati igazán jól érezte magát,táncolt,énekelt... xD Egy gyönyörű lánykérésnek is szemtanúi lehettünk aznap éjjel: K.Ati megkérte N.Nati kezét. Nagy vígadalom lett ám,meg ivászat dupla adagban. Eztán jött a szkanderverseny.Fiúk,lányok,és a szerelmespárok egymás ellen. =D Volt ám röhögés,nem is kevés. Főleg amikor P.Ati próbálta magát egyensúlyozni a lépcsőn. "Hejj,mozgólépcsőőő!!"-kiáltotta xD M.Balázs még időnap előtt kissé megfáradt,és a teraszon nyughelyet talált magának. Éjfél,vagy egy óra körül páran felsegítették,és bevágták a házba egy ágyra(amin különben P.Ati aludt volna).Két óra körül mindenki lassan nyugovóra tért,P.Ati történetesen a kinti padon. A lányok betakarták egy törölközővel,nehogy megfázzon. xD De azt a mérgelődést hallottátok volna,mikor felébredt. xD Nem elég,hogy kint hagyta mindenki a padon,még az ágya is foglalt volt. xD Végül is ledőlt a mellettem levő matracra és úgy bealudt,hogy órákig hallgathattam a horkolását. Reggel már fél7kor talpon volt mindenki. Ahogy kelt fel a nap,úgy követtük a fa árnyékát,hogy hűvösben lehessünk. A sátrakat összepakolták,a székek vándoroltak,a szemét egyre jobban felszívódott,a víz meg egyre fogyott. A bográcsot közös erővel kitakarítottuk kenyérdarabkákkal. Nem volt túl laktató az a pár falat hét embernek,amiből 4 egy jól megtermett fiú,de azért fincsi volt. =) Pakolgatás közben előkerültek táskáink,éjjel használt koszos tányérjaink,stb. M.Balázs az egyik fotelban ülve ordított P.Atinak,hogy dobja neki a táskáját. A Dobás szöge és sebessége pontos volt...csak az irány nem.=D A táska nem M.Balázs kezében landolt,hanem egy nyeszlet kis fán,amin úgy kezdett himbálózni,mintha valami keljfeljancsi lenne.xD Nemhogy irgalmatlanul kiröhögtük,fetrengtünk a földön a kiakadástól. A legjobb még az benne,hogy utána alig bírtuk onnan leszedni. xD Fél tíz körül felpakoltunk mindent a pótkocsira,és nekiindult a kis orosz a nagy útnak. Újfalu irányába mentünk,keresztül is mentünk azon. K.Ati most látta először a moholi téglagyárat,ami ugyan már 200 éve nem működik,de van. =D C.Szabi nem bírta a traktor zötykölődését,ezért inkább mögöttünk bicajozgatott. Mondtuk neki,hogy vigyázzon,mert Újfalun képesek alóla kilopni a biciklit. De szerencsére senkinek és semminek nem esett bántódása. Volt egy kis saraskodás is útközben,mert a földesúton a traktorkerék jól megszedte magát,s betonútra érve P.Ati begyorsított,s a kerék mind ránkcsapkodta a sarat magáról. Köszönjük! =) Gyönyörű befejezése volt ez egy ilyen hétvégének!
Na további kellemes naplopást! Puszó! =D

Hétfői "unatkozom,tehát írok" bejegyzés

Felfoghatjuk,hogy ez a nyár az egyik legelb@szottabb az eddigi összes közül: elejében a rengeteg eső,aztán nem lehet a Tiszában fürödni,mert fent van,és dugig van mocsokkal,aztán egy Ifi,ami idén is kábé ugyanaz,mint 3 éve egyfolytában,utána pedig a semmi újat nem hozó hétköznapok semmittevése lépett életbe. Már csak pár hét van,amit valahogy ki kell élvezni,mert akkor tényleg semmi jó nem lesz a nyárban,ha csak úgy hagyjuk elillanni. Habár,van aki a gép előtt elkockázza az ideje nagy részét. Elfoglaltság...pff! Egész nap játékokat játszva,a netet böngészve és filmeket letöltve,illetve nézve múlnak el napjaink? Nekem ennél kicsit több kell! Nem tudom,milyen igénytelen,elvárások nélküli embert tud egy ilyen élet boldoggá tenni... Én szeretnék kicsit elmenni már itthonról,de senki nem ér rá,mindenki pasizik,vagy dolgozik,vagy valami akármi más. Ha megtehetném,én is minden nap a barátommal lennék,de sajnos én abban a kib@szott helyzetben vagyok,hogy ezt a házasságkötésünkig elfelejthetem. xD Valahogy úgy érzem,hogy a nyarak egyre unalmasabbak,és laposabbak. Mindenkinek párja lesz,vele tölti ideje java részét,vagy munkát talál,és mindig fáradt. Lehet,hogy még nagyon gyerek a gondolkodásom,de nekem hiányzik a sok buli,a régi központbeli hülyülések,az Annuskában punnyadós esték... Hiányoznak a barátok. Ilyenkor kezdem várni a sulit. =S Áh,hagyjuk,a panaszkodástól még nem oldódnak meg a gondok! Eleget panaszkodtam már!=D Na pápá!

11. IFI

Maradandó élmény lesz mindig ez az idei ifi. Nem csupán azért,mert jó bulik voltak,hanem mert kipróbálhattam a "házas életet"! =) Együtt laktam 5 napig drágámmal. Együtt vásároltunk,kajáltunk,keltünk,feküdtünk,fogat mostunk,úsztunk a Tiszán,buliztunk stb. Élveztem! =)
Magáról az ifiről azért mesélnék picit. Rájöttem,hogy olyan koncerteken buliztam a legjobbakat,amikre el se akartam menni. xD Például Ossianra,mert már vagy kéccázszor láttam,akkor Subscribe-ra se akartam menni,mert azt is már kéccázszor láttam,Eddára meg annyira nem voltam kíváncsi,de mégis jó buli volt,és élveztem a koncertek minden pillanatát. Tankcsapdára kíváncsi is voltam és élveztem is. Habár,igaz,ami igaz,túl sok új számot játszanak,pedig a régiek sokkal jobbak,és lehet jóval többen is szeretik. De hát nekem így is tetszett,mert az új számaikat is kedvelem!=) Ossianos bulihoz egy kis sérülés is járt gratis. Most egy pofás kis gyújtóforma van a vállamon. Nem fáj,hála az égnek,csak picit csíp,de az sem valami észrevehető. A koncert különben nagyon jó volt. A szokásos "Fú,mi magyarok tartsunk össze" sem hiányzott,de ez kábé minden magyar együttes szokása. Edda is ugyanígy,csak Pataki Attila "véreim"-nek nevezte a közönséget. Azért egy picit megmosolyogtam. xD Pokolgépen annyira nem voltam sokáig,de annyira igen,hogy meghallgassam az új énekest,név szerint Tóth Attilát. A hangja a Tűzmadár énekesének hangjára emlékeztet,de nagyon jó. Beleillik az együttesbe. Habár Kalapács,és Rudán Joe hangjaitól nagyon eltérő,és első hallásra fura is volt az ő hangján hallgatni a jól ismert számokat,de meg lehet szokni,és igen tetszős.=) Az Arena after dance sátorban első este voltam csak,de akkor a koncertek nagyon jók voltak. Kevés ember volt,de azok nagyon jót buliztak. Mindenki ugrált,táncolt,sikított... Nagyon jó bulit tudtak csinálni a bandák. Sajnáltam is,hogy nem voltunk többen.
Ami annyira nem tetszett az egészben,az az állandó változatlanság. Minden ugyanakkor,ugyanott,ugyanaz,ugyanazt,ugyanúgy. A DJ-k,ahogy olvasgattam,mind többen vannak,változatosabbak,a rock együttesek,mármint a híresebbjei,mindig ugyanazok. Idén jóval kevesebben voltak a fesztiválon,mint tavaly,pedig tavaly is azt mondták,hogy kevesebb a létszám az előző évinél. Most meg tényleg hihetetlenül kevés ember volt. Egy rakás magányos és üres terület volt,amik az előző években tudom,hogy tele voltak sátrakkal. Azért érezhető,hogy ha ezen nem változtatnak,lassan már a kutya se lesz kíváncsi az ifire,és nem fog elmenni senki. Fészbúkon olvastam,hogy egy lány arra panaszkodott,hogy mások csaltak a játékokban. Meg mondják,hogy így is blamázs az egész,sokan panaszkodnak. Nem tudom. Amióta ezek a szegediek szervezik az ifit,azóta szinte semmi sem változatos,és érdekes. Ami tavaly is hiányzott már,az a MADS sátor. Reméltem,hogy idén újra lesz,de nem volt. Meg már egyre kevesebb a sátor,a kultúrális foglalkozások...Egyre csak laposabb!
No,de ennyit az ifiről. Itthon vagyok,álmos vagyok,két kávé nem tudott észhez téríteni,szóval minden visszakerült a régi kerékvágásba. További jó napot,és lazulgatást!