Elfásult pillanat

Fájdalom,szomorúság és a fekete szín ölelte át a múlt vasárnapot,és a hétfőt. Egy szerettünk eltávozott tőlünk,egy ennél sokkalta jobb világba. Hiányozni fog mindannyiunknak,akik ismerhettük,és szerethettük. Az ilyen hirtelen esemény,mint az Ő halála,rádöbbenti az embereket,hogy milyen rövid is az élet,milyen gyorsan el tudunk veszíteni valakit. Ezért kell minden napot úgy élni,mintha az lenne az utolsó,minden percben éreztetni és hangoztatni kell szeretteinkkel,hogy mennyire fontosak nekünk,és hogy szeretjük őket. Segítsük azokat,akik már fáradékonyabbak,gyengébbek tőlünk,mint például nagyszüleink,vagy akár szüleink. Lássuk be fiatalok,nem sok időt szánunk arra,hogy szüleinknek minél többet segítsünk,hogy ne csak nekik,hanem nekünk is könnyebb legyen az élet,s ne akkor mondjuk azt,hogy "remélem nem haragszik rám",amikor már késő.
Remélem odafent már tényleg jobb Neki,és ha igen,örülök,hogy nem kell már itt,ebben a mocsok világban szenvednie tovább!=)

Kellemesebb téma:
A múlt péntek és szombat. Péntek délután összeröffentünk néhány baráttal,hogy lent P.Ati gyümölcsösében iszogatunk és bulizunk egyet. Sok emberre számítottunk,de ehelyett hányan voltunk kb10ig? Négyen! XD P.Ati,H.Évi,C.Szabi és én. Volt némi sör,shokata-vodka,vörösbor,piros vermut,meg egy kis kóla.10 után valamivel befutott N.Nati,K.Ati és J.Kriszti,nyakig sárosan,mivel a töltésen túl voltunk,s az út még a Tisza leapadása óta nem száradt meg...egyáltalán! =D Szidtak ám mindenkit,össze,meg vissza,mert P.Ati csak annyit mondott,hogy nincs sokáig sár. Khm...végig egyadta sár volt az út. xD Aznap este csupán ittunk és beszélgettünk és fényképezkedtünk és beszélgettünk és nevettünk és ittunk,és...öhm,hoppá. =D Estére a szerelmespárok sátraikban szunyókáltak,P.Ati,J.Kriszti és én pedig a pici házikóban.
Reggel már fél8kor felkeltünk. C.Szabi már fél6 óta ébren volt és unatkozott egyedül...óó szegény...P.Atival együtt lábasokkal és kanalakkal felverték N.Natit és K.Atit édes álmukból. Kedvesek. =) Kb 10 körül P.Ati felvitt minket traktorral,biciklistől a töltésre,mert a sártenger még mindig áthatolhatatlannak bizonyult gyalog. Otthon ki-ki hogy,rendbe hozta magát,s estére mindenki visszament. Addigra már a sártenger is szárazodott picit. Aznap már más is volt körünkben:M.Balázs,K.Zsolti és N.Annabella is, + egy bogrács,a belevaló hússal együtt. =) Estére volt ám eszem-iszom,és eszem vesztem(egyeseknek). P.Ati igazán jól érezte magát,táncolt,énekelt... xD Egy gyönyörű lánykérésnek is szemtanúi lehettünk aznap éjjel: K.Ati megkérte N.Nati kezét. Nagy vígadalom lett ám,meg ivászat dupla adagban. Eztán jött a szkanderverseny.Fiúk,lányok,és a szerelmespárok egymás ellen. =D Volt ám röhögés,nem is kevés. Főleg amikor P.Ati próbálta magát egyensúlyozni a lépcsőn. "Hejj,mozgólépcsőőő!!"-kiáltotta xD M.Balázs még időnap előtt kissé megfáradt,és a teraszon nyughelyet talált magának. Éjfél,vagy egy óra körül páran felsegítették,és bevágták a házba egy ágyra(amin különben P.Ati aludt volna).Két óra körül mindenki lassan nyugovóra tért,P.Ati történetesen a kinti padon. A lányok betakarták egy törölközővel,nehogy megfázzon. xD De azt a mérgelődést hallottátok volna,mikor felébredt. xD Nem elég,hogy kint hagyta mindenki a padon,még az ágya is foglalt volt. xD Végül is ledőlt a mellettem levő matracra és úgy bealudt,hogy órákig hallgathattam a horkolását. Reggel már fél7kor talpon volt mindenki. Ahogy kelt fel a nap,úgy követtük a fa árnyékát,hogy hűvösben lehessünk. A sátrakat összepakolták,a székek vándoroltak,a szemét egyre jobban felszívódott,a víz meg egyre fogyott. A bográcsot közös erővel kitakarítottuk kenyérdarabkákkal. Nem volt túl laktató az a pár falat hét embernek,amiből 4 egy jól megtermett fiú,de azért fincsi volt. =) Pakolgatás közben előkerültek táskáink,éjjel használt koszos tányérjaink,stb. M.Balázs az egyik fotelban ülve ordított P.Atinak,hogy dobja neki a táskáját. A Dobás szöge és sebessége pontos volt...csak az irány nem.=D A táska nem M.Balázs kezében landolt,hanem egy nyeszlet kis fán,amin úgy kezdett himbálózni,mintha valami keljfeljancsi lenne.xD Nemhogy irgalmatlanul kiröhögtük,fetrengtünk a földön a kiakadástól. A legjobb még az benne,hogy utána alig bírtuk onnan leszedni. xD Fél tíz körül felpakoltunk mindent a pótkocsira,és nekiindult a kis orosz a nagy útnak. Újfalu irányába mentünk,keresztül is mentünk azon. K.Ati most látta először a moholi téglagyárat,ami ugyan már 200 éve nem működik,de van. =D C.Szabi nem bírta a traktor zötykölődését,ezért inkább mögöttünk bicajozgatott. Mondtuk neki,hogy vigyázzon,mert Újfalun képesek alóla kilopni a biciklit. De szerencsére senkinek és semminek nem esett bántódása. Volt egy kis saraskodás is útközben,mert a földesúton a traktorkerék jól megszedte magát,s betonútra érve P.Ati begyorsított,s a kerék mind ránkcsapkodta a sarat magáról. Köszönjük! =) Gyönyörű befejezése volt ez egy ilyen hétvégének!
Na további kellemes naplopást! Puszó! =D