Hajjaj...

Mit veszek észre mostanság,ha társaságban vagyok? Egyre több szó esik az egyetemről,a tervekről,és a nosztalgiáról,hogy óó,milyen szép is volt még anno! Elkeserítő,ezek már lassan a felnőtté válás jelei! Kezdek lassan megijedni. Kicsit félek a felnőtt kortól,és attól,hogy elmúlik a fiatalság. ^^ Hihi! Viccesen hangzik,igaz,de gondoljunk bele,lassan betöltjük a húszat,s ami eddig örökkévalóságnak tűnt,egy másodperc alatt elillan! Kicsi korunkban lassan telnek a napok. Általános végére kezd egy picit gyorsulni,de csupán annyira,hogy néha úgy érezzük,összefolynak a napok. Ám ma már úgy érzem,a hetek úgy mennek egymás után,akár a percek... Ez a nyár is úgy elmúlt,mint a sicc,pedig még csak most kezdődött... S miután elkezdődik a nagybetűs ÉLET,akkor már az évek is egyre gyorsabban elröppennek majd felettünk. Ezt anyámtól tudom. Sokat tudna mesélni. xD Na de hát magunktól is rájöhetünk,hogy a szülőknek az évek hatalmas gyorsasággal mennek végbe,hiszen,ha találkozunk szüleink ismerőseivel,mi az első mondat,amit hallunk? "Hát ez a te gyereked már ilyen naaagy?!?!?" Te meg csak nézel,hogy mi az,hogy már? 18 évig kellett várnod,hogy ekkora legyél. =D De,hát,ahogy öregszünk majd,mi is ilyenekké fajulunk. Hajjaj,nem lesz ez így jó! Szeretném még húzni ezt a fiatalságot,gondtalanságot úgy még 10 éven keresztül,de ez sajnos lehetetlen. =) Maradnak majd az emlékek,amiket szívesen idézek fel bármikor.
No de,egyelőre még 18 sem vagyok teljesen,van még egy évem az egyetemig,a komolysághoz pedig még 5,tehát nem kell még itt összeesni,és ráncokat látni magunkon! Éljünk,legyünk gyerekek,amíg lehet,és élvezzük ki minden bolondos pillanatát! ;-)
További szép napot!=)