Útleveleket kérek! Ön átlépte a tűrés határát!

Kevés dolog van,ami engem ki tud hozni a sodromból. Általában mindent és mindenkit leszarok,csak rámondom,hogy "ugyan,erre nem érdemes idegeket pazarolni",és az élet mehet tovább. Ámbár vannak helyzetek,sőt EMBEREK,akiktől még a szőr is feláll a hátamon! Lehet ismeretlen,ismerős,szomszéd,barát,rokon,vagy bármi,egyre megy. Ha egyszer elég,akkor elég! Ha a szemem előtt látom azt a beképzelt tekintetet,azt a "feljebbvagyokmindenkinél" arcot,azt az "istenisnekemdolgozik" féle viselkedést,legszivesebben odaállnék az ilyen elé,nem pofoznám,nem ütném,nem mondanék neki hegyibeszédet az etikáról,és az emberségről(mert esélytelen,hogy felfogja,miről beszélek),hanem csak úgy izomból és tiszta szívből pofán hánynám! Az ilyen nem érdemelné meg,hogy lélegezzen,hogy egyáltalán létezzen! A probléma forrása pedig nem az eltorzult világ,nem is a társaság,és a környezet hatása,hanem a SZÜLŐK HIBÁJA! Akik olyan elbaszott és elkényeztetett gyerekeket nevelnek,hogy annak csak az lebeg a szeme előtt,hogy én, Én ÉS CSAKIS ÉÉÉN!!! És az ilyen képes végignézni,ahogy te nyomorogsz és szenvedsz,s ha valami balul sül el,még abba is képes belepofázni,mit rontottál el,és mit KELLETT VOLNA tenned! Na meg ugye,problémái is csak neki vannak(amiket csak beképzel magának,már csak azért is,hogy járjon a szája),és panaszkodni tud,napokon keresztül is,te meg aztán sajnáljad,mert ha nem,akkor egy érzéketlen dög vagy! És az a baj,hogy az ilyenekkel körül vagyunk véve mindenhol,mert az egész kib@szott világ tele van az ilyen "önelégült pofátlanság" nevű betegséggel fertőzött agykárosultakkal! Az ilyenek igazán tehetnének egy szivességet,és dugják fel a hatalmas pofájukat az elkényeztetett kis seggükbe,és érezzék meg a saját orrukkal,milyen "szar" is az,ami bennük lakozik!