Repedezett kontyba fonva
zokog lelkem.
Fáj a sóhajom...
Sebeim hiábavalóságát siratom.
Eltűnnék egy percig,
csak hogy senki ne lássa,
ne hallja pusztító ordításom!
Csepereg a fekete eső,
egy újjnyi sárban
derékig süppedek.
Ó,jaj nekem!
Alig akad kéz,
mi megmentsen...
zokog lelkem.
Fáj a sóhajom...
Sebeim hiábavalóságát siratom.
Eltűnnék egy percig,
csak hogy senki ne lássa,
ne hallja pusztító ordításom!
Csepereg a fekete eső,
egy újjnyi sárban
derékig süppedek.
Ó,jaj nekem!
Alig akad kéz,
mi megmentsen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése