Esik eső,szél süvít...
Mindegy,hogy állok,
vagy sétálok,
testem mindenképp vacog.
A szürke idő elszomorít...
Bár a távolban,látom,
kibújt egy fénysugár.
Nem is kell sok már,
s jössz!Szívem úgy vár,
drága élő "kabátom"! =)
Ahogy a fénycsóva,
az idő is cammog,
a remény tüze pattog
mégis,míg szívem dobog.
Csak kérlek,siess haza!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése