Informatíve:

Az alább olvasható bejegyzésekben írottak és az ismerőseimmel történő mindennapi események között ne keress összefüggést se hasonlóságot! Nem emberekről írok, hanem aktuális érzéseket, gondolatokat közlök, általánosságban véve a körülöttem élőket, fiktív személyekkel való beszélgetéseim által. Nem szeretném, ha a hátam mögöttről koholt történetek visszhangoznának a barátaimat illetve a családomat illetőleg! Köszönöm kedves megértésteket! Pacsi!

hétfő, december 27, 2010

Hófehér =)

Elvakít valami hátborzongatóan rikító fehérség? Nem tudsz rájönni, vajon mi lehet? Hadd segítsek, NEM fehér ing, amit Perwollal mostak! xD TÉL VAN!! =D
Ahogy elnézegetem a kint egyre nagyobbodó fehérséget, valami különlegesen erős vágy kerített uralmába, hogy kirohanjak és belefeküdjek, hóangyalt gyártani. Kissé gyerekes, de tudjátok, milyen régen volt már fehér karácsony? Nagyon! Ez az év, s az ez évi karácsony különleges. Sokban volt más, mint a többi év, sokban volt rosszabb... de egyes dolgokban sokkalta jobb is volt, mint bármely felemelő pillanat az életben. A karácsonyi ebéden, mi tradícionálisan mamánál van minden évben, eggyel kevesebben, de egyre több szeretettel és odaadással ünnepeltünk. A szülők és nagyszülők törekedése arra, hogy mindenkinek boldogságban teljen az ünnep, s ne a hiány és a bánat emésszen fel minden rá emlékező szívet, hatalmas nagy büszkeséggel tölt el, és köszönettel tartozunk nekik! Főleg Neki, kinek a legnehezebb ilyenkor erősnek maradni! =)
Visszatérve a fehérségre... Ma reggel, mikor a bizonyítványosztásra mentünk, a kocsi ablakán(ami mellesleg belülről befagyott, és alig lehetett lekaparni) kitekintve gyönyörködtem a fákban. Olyan fantasztikus látvány, mikor a fák ágaira ráfagy a hó és a dér... meg a drótkerítések mind kidekorálódnak a rájuk fagyott hóval... Egészen mesébe illő ilyenkor a táj! Csak ne lenne olyan hideg. =D S a települések közt a végtelen hósivatag... a köddel keveredve egészen félelmetesnek tűnt az összkép. Majd, miután kisütött a nap, fényének csillanásai a hótakarón úgy játszadoztak, mint száz, meg száz gyermek. A fojtó hideg ellenére Zenta ma is tele volt "nyüzsivel". A gyengébbek kedvéért tolongott a nép, tömeg volt mindenhol, mint ahogy azt megszokhattuk.
Az ég egészen kitisztult, az ablakom meg bepárásodott. Alig látok valamit a külvilágból, de a hatalmas és végtelen Kék Úr fenséges ragyogása még így is könnyen észrevehető. Imádom a természetet, ez van! =D Lehet, hogy ma még arra is vetemedek, hogy lesétáljak a Tiszára. Aki teheti, tegye meg, látogassa meg az alvó természet világát, és tüdőzze le annak mérhetetlen nyugalmát! =)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése