Egy újabb hét süllyedt bele a mélységes nagy semmibe. Túláradó buzgalommal utálom a vasárnapot ismét, a vele járó önsanyargató gondolatokat, hogy holnap egy új kínkeserves hét kezdődik, plusz a nap legnyomasztóbb része, az utazás még ott lebeg lelki szemeim előtt, az a két és fél-három óra tömény nagy semmi, mikor a zene tengerében ázva bámulom a mellettem elhaladó kilométereket. Ha máshova utazhatnék, nem bánnám. Jóval messzebbre onnan, mint ahova tart az a busz. Oda,ahova álmomban járok minden éjjel, és minden nappal,mikor elszabadulnak a gondolataim, mint vadlovak a réten. Olyan helyre,ahol még sosem jártam. Ott állok, látom,mit még sosem láttam, s érzem, mit soha azelőtt.
Koncentrálj, te lány, vár rád egy csomó tanulni való!!
Kipukkan a kis álombuborék, s a valóság ismét gúnyos vigyorával üdvözöl. Megnézem még egyszer azt a fényképet, aztán teszem a dolgom... Lassan ketyeg a falióra is,nehezen telnek a percek, s még hosszú napok állnak köztünk. Kell egy kis séta,meg egy szál cigi,s imígyen járva, füstbe burkolózva a hideg utcákon talán beindítja az agyműködést.
Tereld a gondolataid,leány!
Igyekszem, na, de nem olyan könnyű!Ha bár egy kockát kaphatnék a tábla csokiból, könnyebb lenne kivárni az uzsonnaidőt, hogy megehessem!
Tudom, de most ki kell bírnod! Ez csak az élet egy újabb próbatétele, amiben helyt kell állni. Várja, hogy bizonyíts. Képes vagy rá?
Van elég hitem!
Nagyon helyes! Most pedig tűnés! Tedd magad hasznossá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése