kaparja a falat
mélyen belemar,míg
el nem törnek
görbült ujjai.
felborult a fedele a mának,
elporladt oszlopára hanyatlik.
elsötétült nappalok...
másutt virágzó rétek,
ugrándozó bárányfelhők,
lebegő gyerekdalok.
ott várnak az igazi angyalok.
de az éjjel elrejtette
a kanyargós utakat,
s a szél elnyomja
a hívogató zajokat...
magányában kaparja,
s csak kaparja a falat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése