Bormámorosan a városban

Na tessék, a címről máris eszembe jut egy igen nevezetes vers...kéremalássan itt is van egy link, ahol el lehet azt olvasni, nagyon szívhez szóló: ide tessenek kattintani
Összefogtunk páran, hogy csütörtök este megnézzük Szeged élőbb felét. Először egyik kedvenc védőnőmmel elmentünk a szomszédos kollégiumba, a Herman Ottóba, meglesni, összeszedni barátainkat. Hárman vannak fiúk egy szobában, a várt látvány elmaradhatatlan volt. Bár ahhoz képest egész jó állapotban volt a szoba,mégis egy kisebb polgárháborút átélt kinézetet sugárzott a szegény 4x2es helyiség. A vendéglátók se voltak restek, megmutattak minden fontosabb látványosságot, mint a tűzlépcső, ami azért oly nagy nevezetesség, mert a Madzsar kollégiumnak olyan nincs (figyelted, hogy írtam? MaDZSar, és nem MaGYar kollégium!! Remélem ez lassan mindenkiben tisztázódik végre). Azon kívül a tetőteret is megmutatták, s a vele együtt járó kilátást is. Kedves volt osztálytársunk egyik szobatársa osztotta nekünk az észt(meg kb egész este,ha figyeltünk rá, ha nem), de tényleg, mindenbe belekötött, mindenhez hozzászólt, minderől volt valami véleménye, én meg hát odáig jutottam, hogy egyes beszólásait nem tudtam kommentár nélkül hagyni. Meg is osztom a kedvencemet:
Ő mondja: - Azt nem értem, hogy itt a főfasoron miért van egymáshoz ilyen közel ez a két megálló? Mert ez nekünk épp közel van, minek a másik?
Mi: - De ott van a másik két kolesz is, azoknak (nekünk) meg a másik van közel! -.-"
Ő: - Hát jó, de azért gondoltam, mert hogy amarra meg van a Torontál térnél egy, utána meg csak a Széchenyi térnél van a legközelebbi megálló...-
Néma csend,nézünk egymásra... gondolkoztam, hogy ki merjem-e mondani... de ki kellett mondanom:
- És mégis hol a p*csába akarsz már a hídon leszállni?????-
Azt hittem, ezzel a mondattal aláztam, de ezt még tovább is kombináltuk: Esetleg az öngyilkosok leszállhatnak a hídon,más értelme nem lenne. Most képzeld el: "Kedves utasaink, felhívjuk figyelmüket, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetni szándékozók most nyomják meg a lászállásjelző gombot, Suicid megállónk következik!"---> na ez már alázott! xD

Miután kinevettük magunk, s minden csodálatra méltó dologról tudomásunk lett, s életünket vére többnek érezhettük általuk, mint egy mosatlan törlőrongy, nekivágtunk az útnak egy soha ki nem mondott ígéret földjére elindultunk Ibi nénihez. Ott egy kellemes baráti társaságban elfogyasztottunk némi fröcst, majd csocsóztunk egy egészségeset, s továbbálltunk. Körbesétáltuk a város egy részét, majd miután csatlakozott hozzánk egy üveg pezsgő, lesétáltunk a Tisza-partra. Útközben lö wild szobor appears:

Nem, a képet nem én készítettem, mi sötétben találkoztunk vele. Nos, amint megláttuk, ismét elkezdődött az észosztás, hogy most ez vajon mit akar ábrázolni. Azt persze ki tudtuk nézni, hogy egy kislány, aki kezein támaszkodik, de hogy most mi értelme is van neki, mit üzen, mit sugall az őt néző járókelőnek, főleg ha már kissé feloldotta a nyelvét a C2H5OH. 

Szóval, akkor mi is volt:

-Szerintetek min gondolkozik?

-Valószínű, nézi, ahogy jön a dagály és azt gondolja, hogy "Háát ez jön b@szd meg... de hogy én eel nem megyek innen, az Qrv@élet!!"-

Majd a partra érve elhalkult a nevetés, és leültünk a legalsó lépcsőfokokra. A víz gyors folyása mellett beszélgettünk a világ csodaszép dolgairól, a zenei stílusok váltogatták egymást, néhányat együtt énekeltünk, a pezsgőt hűtötte a víz, a cigifüst meg hömpölygött a szélben. Még egy vadkacsapárt is láttunk (és nem is kampányoltak xD ahaha, szar poén), de mikor közel értek hozzánk, hirtelen szárnyra kaptak, s elsuhantak a víz felszínén jó gyorsan, mégis kecsesen; KACSAFORMAEEEGY B@SZKIIIII!!! xD 

Szóval ilyesmi volt...

..és megint fél négykor értem haza... 

Azért köszönöm gyerekek, igazán jó volt... =)