Kormos utakon kergetőzik az éj,
Villangó tündérekkel barátkozom.
Megdermed ereimben a vér,
míg fel nem zaklat téged sóhajom.
Osonva közeledem,s állok némán,
nézem, lélegzeted mily lassan szitál.
Félek megérinteni mellkasod...Vélák
zengnek fejemben rikoltó imát.
Megölelnélek...megölnélek... egy szóval...
mit ki nem mondanak akik bölcsek.
Várok rád még, aludj csak...
álmod legyen mellettem könnyebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése