Hol volt, hol nem...
Most merre van?
Távolra tekint az ég,
s benne szemem nyugtalan.
Pöfékelő kémények
ülnek fenn a háztetőn,
hóval fedett álmos csend
uralkodik az erdőn.
S szemem nyugtalan...
Elvakít a mély fehér.
Elhervadok, összefagyok,
mire egy fecske visszatér...
...de ha visszatér...rügyet bontok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése