Messzi földekre tévedtem én

Életemnek újabb mérföldköve volt ez az elmúlt egy hét. Meglátogattam Magyarország hírös borvidékét, s annak szintén híres partisztéjsönjét, a Hegyalja fesztivált. Kezdetnek annyit, hogy dnfnksdnfjnsdklfnskdnfvkwsnfnbsjkdfnmsngnnsdfsdrrrrva messze van!!! :OO De az akarat,hogy lássuk híres kedvenceinket,s hogy már így is vagy 16000 forintot öltünk bele a jegybe és az útba, adott elég motivációt, hogy az unalmas út ne essen nehezünkre. Már az is érdekesség volt számomra,hogy vonatozhattam. Kicsi faluból származom,nekem ez volt az első alkalom... és igazán megtetszett. :) Szép volt a táj, csodálatosan sütött a nap, az egész látkép csak úgy ragyogott! Pár táskával, s egy csomó jó baráttal felpakolva, sört iszogatva nem is volt oly borzasztó az utazás. Csupán a két átszállás nehezítette meg az életet, de különösebben nem zavart bele semmi a harmóniába. Mikor megérkeztünk Tokajba, történt egy kis vicces malőr, az egyik leány, aki velünk jött, fennmaradt a vonaton. Egyetlen szemtanúnk szerint, ott állt az ajtóban a cuccaival, mondta, hogy "juhúú", majd ezzel a lendülettel be is csukódott az ajtó, ő pedig a vonattal együtt eltávozott. Szerencsére visszatalált, de mivel mi kedvesek voltunk, megvártuk, hogy visszatérjen, s miután ez megtörtént, egy haver, aki már ott várt ránk, hogy elvezessen az életbe...öm...elvezetett az életbe! :) Volt egy kis hercehurca, mert kitalálták ezt a Hegy'kártyát. Ez egy olyan okos dolog, hogy az úgynevezett kártyafeltöltő állomásoknál rátöltetsz egy bizonyos elköltésre szánt összeget,s bent a fesztiválon csak ezzel lehetett fizetni. Voltak hozzá ilyen érzékelők meg minden. A cél gondolom a kereskedés egyszerűsítése lett volna, hogy ne kelljen bajlódni az apróval, illetve,hogy a sorban állás időtartama lejjebb csökkenjen, de ehhez sajnos még, olybá tűnik, nem elég fejlett a rendszer. Beletelt pár másodpercbe a feldolgozás, volt, akinél be is mondta az unalmast az érzékelő, plusz még egy központi kasszába mindent be kellett ütni a kiszolgálóknak, amit csak megvettek tőlük, szóval az időhúzás így is megmaradt, csupán érdekessé lett téve a pénztől való fájdalmas megválás. Mutatok is egy képet erről az okos kis kártyáról,itt ni:

A szivatás még benne, igaz csekély, de akkor is ott van, hogy, mikor teszel rá pénzt, levesz 100 Ft-ot, ilyen kezelési költség, vagy mi a túró, s úgyszint' így tesz, ha fel szeretnéd róla venni a megmaradt összeget. Nos, ez abban az esetben nagy szívás, ha 100 Ft-nál kevesebb összeg marad rajta... bár azért a pár forintért igazán nem kár, ha elveszik a semmibe...

Ezután a következő megálló a jegyvásárlás és a kártyafeltöltés után az egy napos kempingjegyvásárlás. No arra má' nem számítottam, mert minden készpénzem felnyomtam a kártyára. Így történt,hogy már az első pillanatban tartoztam egy ezressel drágámnak. Gratulálok, Bogár fiam... A sátrak felállítása, bepakolás és elégedett fellélegzés után összeszedtük minden kalandvágyunk, s felmentünk a városba, innivenni. Találtunk is egy olcsó, kellemes és ütős italokkal rendelkező borospincét, s ott el is költöttünk vala némi nagy értékkel felruházott papírfecnit. Barátaim egymás után lettek egyre inkább részegebbek, egyesek odáig jutottak, hogy már szerbül kezdtek ismerkedni, pedig nem is tudnak! Az este végeredménye az lett, hogy én elálmosodván lepihentem a frissen megvetett sátorban, a többiek meg itt-ott estek-keltek. Egyik srác úgy elintézte önnön magát, hogy nem csak összevissza verve ébredt, de elvesztette a pénztárcáját, minden benne levő bankóval együtt. De sebek otthonra találtak más barátaim térdein, kezein is, emlékek viszont kevesebbek voltak, mint nyakon a fej. 

Szerda, első fesztiváli nap. Hajnali fél7kor legszebb álmomból ráz fel kedvesem, hogy HOLATÁRCÁMHOLATELEFONOM?????TYÁÁÁELVESZETT!!!!! Én meg legszivesebben ott helyben álomba ringattam volna egy hatalmas,öklös pofonnal, de addig kutattunk a cuccok közt, hogy végül rájöttünk, minden cucca a zsebében van... Háromnegyed tízkor már szabad akaratomból kelhettem, ami annyira volt szabad akarat, hogy eldönthettem, meddig akarok főlni a sátorban. Büszke voltam önmagamra, hogy olyan könnyen elaludtam, s hogy fel se ébredtem arra, hogy ezek ketten(sátortársak) visszaérkeztek a szittyózás durvábbik feléből. Aztán elmesélték, hogy drágám vagy 3x felb@szottébresztett édes álmomból, valami sületlenséggel, de valami folytán ezekre egyáltalában nem emlékszem. o.O Délután felfedeztük a csocsó pléjszt, illetve a sátorban a tesztekkel kínálgató fiatalokat, kik kedvesen közeledtek felénk, s a tesztek kitöltésének érdekes eredményeivel kecsegtetve rávettek minket azok kitöltésére. Én speciel egy alkoholistaság-felmérőt nyomattam, kettes eredménnyel, ami annyit tesz, hogy az alkohollal való viszonyom normális. Eltöltöttünk ott pár órát, majd felmentünk a városba táplálék után kutatni. Rá is találtunk új szerelmünkre: GYROS HÚSSAL TÖLTÖTT LÁNGOS!!! Olcsó,jó! :) 

Amire szerettem volna elmenni, de nem tettem meg, az a Csík zenekar volt negyed hatkor, de szerencsére lehetett őket hallani a távolból, így teljesen mégsem maradtam le róluk. De a negyed kilences Magna cum laude-t nem hagytam ki, hisz zenéjük szívem hatalmas szerelme! Utána,csodálatos, s mégis tekintélyt parancsolóan hörgő énekesnőjével büszkélkedő Arch Enemy következett a Pepsi színpadon. Olyan koncertet élhettünk át, emberek, hogy egyik kedves barátom le is égett Angela hangjától! A hatalmas zúzzantás után nyugodtabb vizekre eveztünk, azaz átnéztünk a Borsodi színpadra Alphaville-t nézni és hallgatni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer élőben hallgathatom a "Furevöján" eredetijét... Igazán csodás volt, egész megtetszett, jót billegtünk rajta, majd valamikor nyugovóra tértünk.

Csütörtök...fél tízkor már a fulladás határán rontottam ki a sátroból. Újabb kellemes napos reggel, WC, csipa- és fogmosás, kezdődik az élet,meg minden. Volt egy kis kávézás is, netezés majd a szokásos dögledezés, napozás, semmittevés. Drágámmal végül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a városba iszogatni. Elosztottunk egy üveg bort (2l), majd miután megajándékoztam egy ismeretlen lányt lopott virággal egy zsepiért cserébe, elindultunk az éjszakába, s az este többi része valahol eltűnt az univerzum rejtett zugaiban, elpárolgott, megszűnt, elfogyott... és még vihar is volt! 

Péntek reggel felébredek a sátorban, kényelmesen elhelyezkedve,mellettem a két szokásos legíny, patesz levéve, s a sarokba taszítva gubbaszt, rajtam pedig másik blúz,mint amit estére felvettem, méghozzá kifordítva! Égeti a meleg az egész testem, ismét a nap ugraszt ki a táborélet buzgó reggeli forgatagába. Drágám felébredtével elkezdte sorolni, mit is műveltem előző este... de én megállapítottam, hogy ez a csütörtök este egyszerűen nem történt meg és kész! Egyszerűen kimaradt! Nem volt! Úgy gondolta, inkább idén elmegy szabadságra, s inkább csütörtök délután múltával egyből péntek reggel lett! Nem hiszed el? Én láttam! A kis társaság ébredés után egy idő elteltével oly döntést hozott, hogy látogassuk meg a város legpoénabb nevű pizzeriáját: a TOKAJI FALÓ-t. Megtetszett nekem a Songoku nevű kínálat, mivel régi nagy kedvenc rajzfilmhős, meg egyben nagy poén is (Sonka,Gomba,Kukorica). Tápolás után vissza haza, többen pedig elmentek megmászni a hegyet. Mi meg kerestünk egy jó nagy hűvöst, s egy pokrócon kifeküdtünk reá. Estére megtekintettük Depresszió egy-két számát, utána pedig következett a fenomenális és utánozhatatlan Skindred. :) Uhh,olyat buliztunk, hogy csuhajja! Olyan gyorsan elrepült az idő, amíg játszottak...észre se vettem... Az egész koncert Darth Vaderes zenés bejátszással indult, közben bevonult az énekes, abban a fasza kis szemüvegében. A számok közt emelte a hangulatot a Slipknot Duality-je dászteppes verzióban, illetve a koncert végefele a Helikopterezés. :D (felsőket le és pörgesd) Csodás volt! Utána elnéztünk a Biohazard koncertjére. Az sem volt épp egy utolsó buli, a frontember felmászott a színpad egyik lábára, beleakasztotta a lábait, lelógatta magát és úgy gitározott. Beteg :D Egyik szám erejéig a Skindred énekese is felugrott közéjük, bár a számban nem sok szerepe volt. Néhány ordítás, azt viszony látás'. Utoljára még elnéztünk az Iron Maidnemre, ami szintén megérdemel minden elismerést! Jók voltak a számok is, s nagyon szépen vissza is tudták adni az eredeti együttes hangzását. Le a kalappal! :) Fél háromkor pedig csicsiss. 

Szombat délután nekifogtunk drágámmal mi is, s megmásztuk a hegyet!Két órán keresztül szenvedtük fel magunkat, s volt már egy olyan rész, mikor kedvesem majdhogynem belém vágta a sétabotját, de végül felértünk a csúcsra, s a látvány, ami ott fogadott minket... az felbecsülhetetlen. Készítettem néhány nem túl minőséges képet, de megmutatok egyet (persze az élményt ez nem adja át,mivel ezt az utat MEG KELL SZENVEDNI) 

No imígyen nézne ki a látás, mármint a kilátás. Nem töltöttünk ott sok időt, de addig élvezkedtem a tájban. A visszaútról inkább ne is beszéljünk. A városba érve némi táp és alkoholos frissitő elfogyasztása után ismét visszatértünk a társasághoz, fürdés, öltözködés és végül odaértünk Szuiszájára (Suicide Silence). A fiúz zúzták neki, rendesen, mentek a bréddánok, meg a visítás, ahogy azt illik a metáloknak. Utána Enter Shikarin szórakoztattuk magunk, majd ahogy vége lett, én dőltem össze a fáradtságtól, egyenest a sátorba, s szundítottam, míg két partiarcom be nem ájult olyan 3 óra körül. Ez nem is lett volna oly nagy gáz, ha nem ötkor kelünk. Nagy takarítás és sátorpakolás hajnalban, aztán minden cuccal felsétálás a vonatra. El is pilledtünk szépen,míg valami idegbajos vén f@szkalap idős ember, rábaszott az asztalra, azt elkezdett ott pattogni, hogy mit képzelünk mi, hogy ide ültünk, amikor az ő jegye oda szól, meg takarodjunk onnan. Köpni nyelni nem tudtam... Mégis mit képzel ez magáról, hogy így odajön kötözködni? Nem lehet az ilyen dolgokat normálisan megmondani? Létezik egy olyan dolog, hogy alapvető kultúra, b@szdmeg!Esetleg elnézést, de a helyemen ül, vagy valami, mit itten neki Vietnám, picskuméter, ő elkezd ott ordibálni a tömött vagonban. Hát szakadjon rá az a szép magyar égbolt! Ott voltak az unokái is, gondoltam magamban, az ilyen IQ-bajnoknak nem kéne szaporodni, inkább ellopom az unokáit és felnevelem őket én! :D

Fél öt körül haza is értem, drága Moholom, s benne anyám tárt karokkal vártak. A szennyestartó meg a ruháimat. :D

Csudaszép és fenomenomenalno élmény volt! Jövőre ugyanekkor, ugyanitt! :) Remélem azért a rádióba legközelebb nem ilyen eszetlen retardáltakat raknak be, mint idén...ez az egy nagyon gáz volt! NAGYON!!

S plusz egy tanulság: ha megy a hasad, óvatosan ereszd a galambokat, mert könnyen a gatyába röttyinthetsz egy szép kis vonalkódot!