Informatíve:

Az alább olvasható bejegyzésekben írottak és az ismerőseimmel történő mindennapi események között ne keress összefüggést se hasonlóságot! Nem emberekről írok, hanem aktuális érzéseket, gondolatokat közlök, általánosságban véve a körülöttem élőket, fiktív személyekkel való beszélgetéseim által. Nem szeretném, ha a hátam mögöttről koholt történetek visszhangoznának a barátaimat illetve a családomat illetőleg! Köszönöm kedves megértésteket! Pacsi!

csütörtök, június 28, 2012

Egy lépcső...két lépcső...csobb...

Ma vettem észre, hogy előző bejegyzésem volt a századik. Ezúton utólag is éljen és boldogság, és köszönöm a lehetőséget, óó jóságos internet, hogy itt vagy nekem, s hogy onthatom magamból a szót céltalanul!

Nos, miután hazaértem utolsó vizsgám után, lefeküdtem aludni (ez volt hétfő délután 4kor), s tegnap hajnali fél ötig fel se keltem. Miután imígyen, s dolgom híjján sok időm lett, gondoltam miért is ne tölthetném ezt a rengeteg szabad percet felesleges, léhűtő, s egyéb semmire való foglalkozásokkal. Elengedtem minden tagomat, belevetettem magam nyakig a véget nem érő semmittevésbe... mindaddig, míg anyám fel nem hívott, hogy teregessek, meg látogassam meg a nagymutterékat. Végül is egyéb ötlet nélkül hasznos elfoglaltságnak ígérkezett, kiteregettem a száradni vágyó ruhadarabjainkat, s gebémet megfogván elgurultam édesjóereganyámékhon. Elbeszélgettük kissé az időt, mert közben unokatesóm már írt, hogy készen áll a pancsolásra. Tudni illik, terveztünk fürdőzni odalenn a Tiszán, mivel bazenba menni még mindig rohadtul nem éri meg (pízcsalás!!!). Gyorsan hazaszaladtam, levedlettem téli bundámat, majd el is verettem kedves tesóhoz, onnan pedig lesétáltunk a strandra. Az idő nem volt épp a legnagyobb kánikula, ebből kifolyólag a víztől sem remélhettünk volna túl sok szépet. Bár jó öreg MatekCsabi állítása szerint a víz igen kellemes volt. Kipróbáltuk... már az első lépcsőfoknál,ahol még csak néhány lábujjamat lepi el a víz, felállt a szőr a hátamon (ne fintorogjál, te is egy szőrös állat vagy,tudom én). Második lépcsőfoknál térdig benne voltam...a vízben... nem, nem én vagyok törpe, csak nagy a szintkülönbség! Szóval,mikor már a térdemig ért a folyékony fagyhalál, belém fagyott a sz@r is. Ezt követően kicsit megmosakodtam, hogy ne szenvedjek hirtelen szívmegállást, mikor belemerülök a témába. Keresve a következő lépcsőfokot, egyszer csak rájöttem, hogy nincs több... zutty le, iszapban landolás, csobb... zenei aláfestésként pedig eláriáztam a HÚÚÚÚÚDEK**%/!+HIDEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEG című csodálatos nótát, amivel kacajra fakasztottam két bámészkodó kislányt. Tehetségem határtalan! kétszer leúsztunk a mólóig,ami nem épp egy nagy táv, de olyan elviselhetetlen volt a hideg víz, s utána abból kijőve a még hűsítőbb szellő, hogy inkább kiültünk a napra, mielőtt a vérkeringésünk végleg leállt volna. Lenyomtunk egy-két römipartit, s közben kibeszéltük minden részletét nyári terveinknek, én elregéltem a vizsgaidőszak legszebb pillanatait, s kiveséztük, hogyan tör elő belőlünk pasijaink mellett rejtett szexuális perverzitásunk (na jó,csak viccelek...vagy mégsem?:O )
Röviden összefoglalva,elérkezett a nyár, én pedig rohadtul elégedett vagyok most mindennel. Hátradőlök és élvezem a szabadságot... mert még van rá 3 évem, hogy ezt megtehessem :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése