Először is kedvesjóétvágyat annak,aki éppen most ebédel, meg váljon egészségére annak,aki már megette a napi adagot. Azután meg hadd meséljek erről a bálról, ahol is voltunk csütörtök este. Nem volt épp olcsó mulaccság, de hát egyszer vagyunk gólyák egy gólyabálon, akkor meg már adjuk meg a módját! Egy csodaszép karton meghívó volt a belépőkártyánk, volt rajta külön letéphető rész, egy a pincérnek, hogy milyen menüt kérsz (mert hogy még azt is meg kellett ám válogatni, hogy mit eszel), meg kettő másik, ami arra volt jó, hogy ráfirkants egy fiú és egy leány nevet, akiket megválasztanál bálkirálynak és -királynőnek. A többi részén pedig volt a cím, a "szeretettel meghívjuk..."-szöveg, meg az esti program. Nadeakkor, kezdődjön a móka!
Azért azt el tudja képzelni mindenki, hogy milyen készülődés folyt aznap délután itt nálunk. Én korán elkezdtem, mert tudtam, hogy legalább 2 óra kell mire elbíbelődök a hatalmas lósörényemmel, a többire meg szinte nem is kell szánnom időt. A többiek,meg ahogy érzik, gondoltam, előbb-utóbb ők is hozzákezdenek. Miután kész lett a hajam, meglátogattuk a 6. emeletet, megnéztük, mennyire fittek a lányok. Ők, kérlekalássan ültek a gép előtt, még neki se veselkedtek a készülődésnek. Akkor volt asszem 6 óra. A meghívón meg 7kor van a megnyitó. Na ámbár azt megjegyezném, hogy tudtuk, elég 8ra megjelenni, mert addig úgyis csak érkeznek az emberek és semmi különlegesség. De attól függetlenül egész nyugodtan nekikezdhettek volna már, mert ahogy ismerem őket, egyikre mindig várni kell, a másik meg mindig azt hiszi, hogy valamit otthon hagyott... :D Úgyhogy nem egyszerű... De hát lányok, most mit tehet az ember... Olyannyira elhúzták az időt, hogy az valami fenomenális. XD Fél 8 előtt 5 percre lett megbeszélve, hogy találkozunk a hatodikon, náluk. Amikor észrevettem az órán pont fél 8. Akkor elkapott a pánik, hogy a szomszédék meg miért nem szóltak be hozzám. Összeszedtem a cuccaim, leviharoztam, s mit látok? Ezek a púdermancik még mindig kenekednek, sürögnek forognak, de már lassan elmegy a busz. "Hábasszátokmámeg, afaszomkor akartok menni az ég szerelmére, könyörgöm siessetek márazistenáldjonmeg!" -mondtam kissé kikelve önmagamból. "Várjál már még egy kicsit !" "Pill, kihúzom a szemem még!" "Szempillaspirál?" "Kihúzzam a hajvasalót?" "Még ne! Hol a meghívóm?" "Kell a meghívó?" "Hát szerintem csak azzal engednek be, úgyhogy..." "Akkor felszaladok érte!" "Jó! Hol a cipőm?" "Te abban mész?" "Igen!" "Úristen!" "Most miért?" "El is törne a lábam, mire odaérnénk!" "Én majd ott veszem fel!" "Én is!" "Én is!" "Na jöttem!" "Indulhatunk?" "Várj még egy pill!" "Kikapcsoljam a hajvasalót?" "Kapcsold!" "Mikor megy a busz?" "Tíz perc múlva." "Akkor siessünk!" "Nyugi,odaérünk!" Kábé ez volt a beszélgetés, ami ott akkor abban az 5-10 percben hirtelen elhangzott. A hajam égnek állt. Ötven van, vagyis tíz perc nyolcig. A busz kábé 5-7 perc alatt visz át a hídon a Széchenyi térre, és onnan még át is kéne szállni, ha meg odaérünk, a kabátokat is még le kell tenni a megőrzőbe, úgyhogy ebből olyan kib@szott késés lesz, hogy az lesz kellemetlen, nem a csípőficam! Hát, nyolc óra már eleve elmúlt mire átértünk a hídon, de nem adjuk fel, kemények vagyunk, kibírjuk ezt a megaláztatást (meg persze reménykedtünk abban, hogy más is lesz ilyen retardált balf@sz, hogy elkéssen a saját báljáról)! Amikor megérkeztünk (véééééééégre), a szervezők mondták,hogy majd csak fél óra múlva kezdődik minden, addig meg nyugodtak lehetünk. Hááála a jóistennek, tényleg nem mi voltunk az egyetlen kis semmirekellők, akik nem érkeztek időben! Jííííháááá! Kabátlerakás és cipőcsere után felmentünk szép kecsesen a nagyterembe. Csodaszépen feldíszített terem volt, nagy színpaddal, hosszú asztalokkal, sürgő-forgó szervezőkkel, pincérekkel és ücsörgő vendégekkel. Elfoglaltuk mi is a helyünket, majd várni kezdtünk a csodára, vagy valami jelre, hogy most akkor mi lesz, és ha lesz is, az mikor. S egyszer csak elkezdődött... Egyik köszöntő, Dékánköszöntő, harmadik köszöntő, egyik beszéd, hegyibeszéd satöbbi... szóval nagyon meg lettünk köszöntve és motiválva, hogy táncoljunk, dobjuk el a cipőket és ihajlacsuhajla dínomdánom hajnalig!. :) Meg persze a koccintás, ingyen pezsgő! Na, mondom szuper, nem szeretem a pezsgőt...De baszki, ha már ingyen van, nem veszhet kárba! Megkóstoltam... és rájöttem, hogy eddigi életem során csak nagyon sz@r pezsgőket próbáltattak velem, mert hogy eez valami eszméletlen finom volt! Nem olyan acetonízű, mint úgy általában a pezsgők. :S Fujj! Utána jöttek a keringőző gólyák :) Hát, ők nagyon szépek is,meg ügyesek is voltak, akár a hattyúk! Utánuk még egy tánc jött, az már ilyen ideoda ugrálós, szinesminiszoknyás kislányok előadásában volt. Eztán következett a vacsora. Előétel, főétel, desszert. Érdemes volt egész nap egy gyümölcsjogurton élni, mert most jóllaktam! xD Hú, de nagyon finom volt, puszilom a szakácsot! :D Fél 11 után jött Kormos Anett. Gyengébbek kedvéért sztendáppkámediszentrál! Hát valami őrült jól nyomta a csaj! Nagyon szivatta az embereket! Főleg azt a szerencsétlen rózsaszín és csíkos ingben ülő pasit, diszkréten, de pofátlanul, egészen konkrétan ott buzizta le mindenki előtt! xD Meg persze mesélt a felrobbant bojlerről, a fertőző öntisztulásról, meg a magányos repülőútról, amikor is kihívta Gyurit (!!!!) és vele mutattatta be a repülőn utazó emberek alvási módozatait. Gyuri is picit félreértelmezte a bemutatás lényegét, s kissé túlontúl játszotta az alvást, de ez ííígy volt tökéletes. Anett is már ki volt akadva rajta, úgyhogy ezek kölcsönösen b@szogatták egymást, ahogy azt illik! Szóval fél órányi sírvaröhögés után Anett megköszönte és eltávozott, és jött Dj Gesbin, aki adta a talpalávalót egészen éjfélig. Táncikáltunk egy kicsit, addig mindenki elhelyezte a szavazó cetlijeit a kis dobozkába. Éjfélkor pedig kiderült, kiket is választott a nép. Bálkirálynőnek PE.-t (nevezzük így) választották. Egyik barátnőm mondta, hogy erre lehetett számítani. Én, hogy az őszintét megmondjam, elképzelésem sincs, hogy ki ez a nő, az életben nem láttam még. xD Se azelőtt, se azóta! Mondjuk láttam már "természetesen" szebb lányt is, de hát őt ismerték a legtöbben! :D Bálkirálynak pedig (igazából nem tudom miért reméltem, hogy Gyuri lesz) egész elképesztően váratlanul BD-t (őt is nevezzük így egyszerűen) választották.Naná! xD Végül is nekem annyira mindegy kéne, hogy legyen, se jobb se rosszabb nem lett az életem ez miatt, szóval, hagyjuk is... :D Majd végül elkezdődött a hajnalig tartó hepaj, ugrálás, táncolás, ordító éneklés. Mi még a színpadra is felmerészkedtünk, igazán legyünk büszkék magunkra! Kettőkor pedig elindultunk haza...gyalog... Még kedvenc portásunkkal is találkoztunk, aki elkísért minket, kábé egy sarokig. :) Egyeseknek ez is boldoggá tette a napját, megdobbantotta szívét, úgyhogy köszönjük is szépen Szilárd! :D Egy órányi fárasztó bokaficamos sétafikálás után megérkeztünk a kollégiumhoz. Nem kellett sok, és aludtunk is, mint a bunda!
Életem egyik legszebb és legjobb estéje volt! Köszöngetés és peretz mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése