Korcsolya

Korcsolyázni jó dolog! Nem csak, mert sport és egészséges, hanem szórakoztató és izgalmas is; a korcsolya művészet! Amióta elkezdődött a második félév, azóta intenzíven toljuk a lányokkal az ipart, minden hétfő reggel. Igen, ha hiszed, HANEM, mi hétfő reggel 8kor tornázunk! Ne keresd az értelmét, nincs neki, egyszerűen csak ekkor volt időpont, nekünk meg nem esik nehezünkre korán kelni, kihagyni egy eeegetrengetően unalmas 2 és fél órás előadást, azért, hogy azt csináljuk inkább, amit szeretünk. Amikor odaérünk, mindig bizonytalanul indulok neki. Első órán estem egy-két szépségeset (anyád a szépséges!!), s mivel azóta is meglátszik a szivárványszínű zúzódás a térdemen, kissé tartok a hirtelen elcsattanástól. S ennek köszönhetően az emberek általában lehagynak, kikerülnek estébé, ami igazából nem is jelent nagy problémát számomra. Tecciktudni (vágom én, hogy ez szociálisan nem épp a legjobb tulajdonság, de) szeretem, ha hagynak egyedül a gondolataimba merülni.

Így történt ez ma reggel is. Hajnalhasadtával kib@*!ott a vekkeróra egy nagy adag csipát a szememből, s nyávogó hangjával még azt merészelte mondani, hogy jó reggelt. Kedvesem, azt legyél már szíves nekem elmesélni (-regélni,-pofázni,-ugatni), hogy ugyan melyik átkozott hétfő reggel a jó, a teringettét neki??!!??!?!?!?!!!!!!444néééégy4!!!???!?! Hogy a kakas csípje meg! Még egy háttérinfó magamról, ha korán kelek, iszonyat durcás vagyok, olyankor nem ajánlott hozzám szólni. Legkésőbb fél órán belül elmúlik, de addig jobb rám se nézni. Kerüljük el a felesleges konfliktusokat! Szóval felébredtem, wc, kád, mosdó, törölköző, ruha, táska, belezacskó, belezokni, belekesztyű… hol a kesztyű? Ja az már benne volt… Telefon zsebre. Van még pár perc. Lemegyek lassan a többiekhez, ők is még szedik össze magukat. Nem is értem, miért sietek mindig annyira, amikor tudom jól, hogy úgyse lesznek még készen… Kis sietés a buszra, nehogy lekéssük. Hát ő késett le minket. Szakadna meg! De legalább az időjárás vidító volt! Kellemesen enyhe idő volt, csicseregtek a madarak… mintha tavaszba ugrott volna az idő hirtelen. Aztán jött a kettes. Szardínia konzerv, mint mindig… Centrumnál leszállomás, 4esre felszállomás, műjégpályánál megint csak leszállomás. Besétálunk, és már a bejáratnál trollkodtak velünk.
-Ti vagytok a 8órai egyetemisták?- kérdezte az egyik (gondolom biztonságiőr, vagy portás, vagy miaf@kszom) ember, aki a kapuban dekkolt.
-Igen, mi vagyunk!- by kórus.
-Nincs ma órátok!-
-MIIIII??????-
-Csak átbaszás volt, menjetek!-
Ezen a mondaton el kellett gondolkodnunk pár másodpercet. Most akkor mi volt az átbaszás? Az, hogy nem szóltak az óra elmaradásáról, vagy amit ő mondott?? Gondolom látta, hogy megjelent a fejünk felett az a bizonyos buborék, kismillió kérdőjelekkel, így hát folytatta:
-Lesz órátok, menjetek be! Csak átbaszás volt!-
Ja, hogy aaaaz! Nagyon szeretnek ott másokat szivatni. Hogy kevernének hashajtót a babgulyásotokba, parasztok! No de térjünk is vissza az iromány lényegéhez. Szóval elkezdődött az óra, lehuppantunk a jégre, s nekikezdtünk a körözgetésnek. Én, híven szokásomnak, lassan kezdtem el a mai száguldozást. Alig voltak még ott páran, így a jég még egészen sima volt. Nem is volt még ilyenben részünk, ahogy emlékszem, amióta ide járunk. Az ember csak úgy suhan rajta, észre se veszi, hogy jég van a lába alatt… mintha felhőkön járna… Szóval ilyesmi jár az én fejecskémben, miután magamra hagynak a többiek. Ezen kívül tartottam egy kis szemlét, milyenek is itt az emberek. Többféleképp is lehet őket csoportosítani. Van a mi csoportunk és a mindenki más. Vannak, akik tudnak és vannak, akik nem, ezeken belül is két-két csoport különíthető el, méghozzá, aki tud, de nem csinál semmit, csak áll/kint ül és néz, és aki tud és fitogtatja. Aztán a nem tudók közül van, aki rohadtul nem tud, az olyan a falba kapaszkodva araszol szépen lassan, illetve, aki nem tud, de intenzíven próbálkozik, ezek a példányok távolabb vannak a faltól, gyorsabban is haladnak, de őket is rendre lehagyják az ügyesebbek. Ezt a sok-sok csoportosítást meg lehet találni úgy a nagyok, mint a kicsik közt, tehát elég tarka társaság ez. Szerény személyem (vagyis éééén), kitaláltam még talán ennél is jobb csoportokat, de lehet, kissé túlozni fogok, ezért előre is bocsánat! :D Vannak elsősorban a kis szardíniák. Ezek kicsi profi kölykök, akik mindenhol ott vannak, de nagy csoportban, és ha megközelíted őket, hirtelen szétugranak. Ilyenkor kezdődik el az első anyázás. Vannak a suttyó versenyezők, akik épp akkor érnek a célba (falhoz), amikor te épp akkor haladnál el az adott fal előtt, vagy csak úgy bevágnak eléd, hogy infarktust (infraktot!!!) kapsz. Vannak a nagy feszítővasak, ezek vagy csigalassúsággal és átkozott idegesítő hanyagsággal siklanak, vagy olyan gyorsan és annyira figyelmetlenül, hogy az a szél, ami utánuk megy, képes fellökni, nemhogy ők! Itt kezdenek az édesanyákon kívül az egyéb családtagok is felemlítődni. Vannak a pletyósok, akik szintén egy klánt alkotnak a jégen, annyi a különlegesség, hogy vihognak, mint állat, és néha bekanyarodnak, vagy egyszerűen megállnak előtted. Ilyenkor már előjönnek a szentek és kevésbé szent megnevezéseik… Múlt hét óta új faj is született, őket elneveztem ráknak, mert ezek már megunták a monoton előre irányuló körbe-körbe csúszkálást, e helyett erőszakkal hátrafelé mennek. Lassan, de biztosan haladnak hátrafelé, és egyre ügyesebben csinálják. Előbb-utóbb már attól is tartanom kell majd, hogy nekem jön egy segg! :D Na és a kedvencem, a reciprokok, akik mindig a menetiránnyal ellentétes irányban száguldanak. Na, azokat már legszívesebben pofán is verném.  Ha már így kihívja maga ellen a sorsot, ezer örömmel nekimegyek, mind a 65 kilómmal, biza Isten!

No, hát ennyi lett volna a néprajz! Ami még poén volt számomra a korcsolyázásban, az egyik edző büntetése. Van egy olyan szabály, hogy kesztyű nélkül tilos korcsolyázni. Nos, egyik kölyöknek ez véletlen kiesett a memóriájából. Edző bá sem volt rest, mondta neki, hogy tessék megcsinálni 10 fekvőtámaszt (vagy fogalmam nincs mennyit, nem hallottam). Na már most képzeld el, amikor az a gyerek a jégen támaszkodik, lábán a korcsolya, és próbál fekvőtámaszozni, hogy közben össze se essen, de a keze se fagyjon oda. xD Há’ befostam a röhögéstől! xD

Köszönöm az óvasást! Tedd ezt máskor is! Megéri mindenkinek! Ugyanúgy elveszi az időd, mint a Tahó világ, a Csillámf@szlámaSzületik, Banánok Közt, X-traktor, csak ennek értelme is van! :D