Felhőtlen az ég,
zenél nékem a sok tücsök,
s minden csillag.
A hold fénye simogat.
Tombolok.
Nevetve táncolok az ég alatt,
mint egy gyermek...
s táncol vélem száz meg száz édes emlék.
Visszhangzik fejemben az a szerelmes csend,
fáradhatatlanul forgok,
kócaim hullanak szerteszét vállamon,
nyári éj érzelmét árasztom.
Csókol a hűvös,
ölel minden pillanat.
Beszél hozzám a végtelen sötét ég,
majd egy hang emléke édes álmot ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése