Láncra vert kálvárián sopánkodó angyalok.
Összeaszott ördögszekér andalog
az utca tövében, s nesztelen
eltűnik utána a fagyott végtelen.
Lejárt bakelit szava zúg messze az éjben,
csillogó igazgyöngy a süket fülek sötétjében.
Messze indul vándormadár lelke,
otthont keres valahol... nagyon nagyon messze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése