Vágyok fényed után, ó napom,
ékszerfényű, vérarany csillagom!
Szánd meg ez imát, éjszakai ég,
melyben fáradt szívem, szánalmas, de ég!
Könnyeim tépi a selymes fuvallat,
s az éternek sóvárog e csendes szavalat.
Forduljon felém nesze a mának,
mert nem vagyok éhezője mennyei mannádnak.
Egy rebbenő levelet kérek,vagy éledő rügyet,
károgó varjak helyett egy ürügyet,
hogy úgy ébredjek, mosolyt szül majd a reggel,
ne átkozzam földbe minden nap, ha felkel!
Hallja meg az éjjel szomorú imámat,
ködben lelkem, ha valamit még kívánhat,
mondjon egy szót, egy átkozottat, ha kell!
Mert más tudom.... tudom, hogy nem kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése