V.nap. Mer' jó!

Nos kérem hát, eljött az év eme csodaszép rózsaszínbe öltözött, verőfényes esőfelhős, hideg februári napja, név szerint Valentin nap, vagy Bálint nap, kinek hogy tetszik. Ez a nap többféle magatartást hoz ki az emberekből, van, akiből árad a szerelem és ontja a szíveket minden irányba, van, aki úgymond "lesz@rja" az egészet, de legbelül azért mégis arra vágyik, hogy valaki átölelje, van, aki depresszióba zuhan, mert őt nem szereti senki, s még sorolhatnám.
 Blamálhatnám itt én is ezt a napot, hogy éééén lááány lééééétemre lesssssssz@rooooooom, meg minden, de ez már csak a facebookra nézve már reggel nyolckor is túl mainstream volt. E helyett inkább csak mesélnék kicsit magamról, már csak azért is, hogy feldobjam a napot, vagy felvidítsam a kis magányos szíveket, hogy ne érezzék magukat szerencsétlennek, mivel volt nékem pár kellemetlen élményem így szerelem-ügyileg.

Óvodában elég szörnyű teremtés voltam, ahogy azt elmesélték édesanyámék. Kis csinos fodros habpuszedli ruhácskáimban tipegtem végig minden áldott reggel a folyosón, egyik másik hímestojás integetett, köszöngetett nekem, én viszont magasba emelt orral pottyantottam rájuk, mint a galamb a villanydrótról. El se tudom hinni magamról, hogy egy ilyen szívtelen nőszemély voltam :(
Bár az első viszonzatlan szerelem engem is utol ért még abban a pisis korszakomban, mikor is a kiválasztott fiú szinte menekült szerelmem elől. Elismerem, kicsit túlzásokba estem...

 Elemi iskolásként viszont igyekeztem nem kimutatni, ki tetszik, ki nem, hogy ezen hibát ne kövessem el ismét. Sajnos a titkolózásra nem sok esélyem volt, mert van nekem egy kedves bátyám, aki ugye tudott rólam mindent, mivel jelen volt minden szülői, nagyszülői faggatózásnál (ééééés neked Sárikám, tetszik-e valaki az osztályból? vannak szép fiúk? bla bla). Volt szerencsém úgy visszatérni öt perces szünetről, hogy az egész osztály rajtam kacarászik, mert a nagytesó elárulta a nagy titkot, kibe is szeretett bele egyetlen aranyos kis hugicája. Utólag is kösz, b@sz'+! :D

A legkedvencebb történetem az első "járás". Hetedikes kisnagylány koromban történt az eset. Volt ugye nekem egy ilyen párocskafélém még oviban, akivel egymás mellett aludtunk, meg együtt játszottunk, sőt, egyszer még puszit is adott, az pedig hujajjaj, mekkora dolog volt ám! Szóval ez a kiskori nagy szeretés megmaradt, vagy visszajött ifjú tinédzser korunkra, aztán egyik szünetben megkeresett az udvaron, hogy ő most aztán beszélni akar velem. Akkor volt ám a nézés a lányok fiúk között, hogy na most itten lesz valami! Szerintem ismeri mindenki azokat a gyerekes reakciókat, hogy fúúúúúúú,egy fiú meg egy lány beszélgetnek, SZERELMESEEEEEK, PUSZISZKODNAK, HÚÚÚÚÚHAAAAAA!! Igen, ezt hallgattam egész nap. No de előbb kanyarodjunk vissza. Szóval elhívott a kis játszótársaimtól beszélgetni.Végigsétáltunk az udvaron, meg vissza, addig ő szépen részletesen kifejtette nekem érzéseit és szándékait (nagyon tetszel, akarsz velem járni?). Én meg nagyon erősen elgondolkodtam a dolgon, megfontoltan adtam neki választ (nanáhogy!). Nem voltam éppen az a mindig központban levő lány a barátaim körében, bár szívem mélyén szerettem volna ott lenni, hogy rólam beszéljenek (igen, mert én ilyen kis hülye voltam, mint egy reménytelen kis celeb), ez a "járás" pedig egy nagy szó, egy presztizs volt annó a fiatalság körében, úgyhogy akkor debüdösül nagy valakinek érezhettem magam. Az egész kapcsolat tartott vagy két hétig, s ez alatt egyszer-kétszer hazakísért, adott puszit az arcocskámra, egyszer pedig MEGFOGTA A KEZEM :OO A csattanó pedig a végére pár hónappal később volt, szintén szünetben történt, a legjobb barátnőmmel sétálgatván az udvaron, egyszer csak odacsörtet hozzánk ez a fiú, akit méltán nevezhettem EXemnek, meg egy haverja ezzel a csábító szöveggel:
- Na szasztok! Nem akar valamelyikőtök járni a Xy-nal? - (nem nevezem meg az EXet, ha nem baj) :D
Úgy gondolom, valami rekordkísérlet lehetett, aminek (legyek rá büszke....) én is része voltam.

No persze a járás és ez a szerelem dolog fogalma mára megváltozott teljesen számomra (számunkra), hiszen valamelyest érünk a korral agyilag is. De maradjunk most a Valentin napnál. Aszondják, hogy ezen napon megajándékozzuk azt, akit szeretünk. Na már most azt ki mondta, hogy kizárólag a párunkra kell gondolni? Anyád, apád talán nem szereted? Vagy a testvéredet? Vagy a legjobb barátodat/barátnődet? Esetleg azt a rohadt szexi és intelligens jószágot, akit a tükör másik felén látsz minden reggel, mikor megmosakodsz? Há' nesze neked, nem kell párban lenni ahhoz, hogy szeretet és törődés vegyen körül, csak tudni kell, hol kell keresni! Bár szerintem ez az év minden napján megtehető. No tessék, el is kezdtem blamálni a mai napot... Jó, befogtam a számat! :DD A lényeg, hogy nem keseredni, találjuk fel magunkat, aztán tessék inni rendesen!


Végső szónak egy jó csajozós/pasizós szöveget megosztanék veletek, mely biztos siker!

Ha te fa lennél.....      jó fa lennél!