Fel akarok állni!
Nincs idelent levegő.
Tömény pörköltcukor illat szorult be,
s már hányingerkeltő.
Túl édes.
Émelyítő.
Szinte ropog a fogam alatt.
Káros élvezet.
Fel akarok állni!
Integetek, hogy segítsenek fel,
de mindenki leül mellém meditálni.
Észre se veszik.
Föntről lehet jobbnak tűnik
idelent vesztegelni.
Innen nem lehet lejjebb esni.
Aztán így légy erős...
Pakoljá' fel, ribanc!
Nem akarok felállni...
Inkább hátra fekszem.
Megnézem, csillog-e az a sok csillag.
Vetít-e rám mozifilmet a hold?
Ebben a képben mindig is
ölelő nyugalom honolt.
Fogadtad már meg, hogy többé nem iszol?
Annyit is ér, igaz?
Elfelejted! Legyen ennyi a vigasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése