"Ha kikapcsolnám egy percre a gépet, a képernyő tükrében láthatnám is, mennyire összefolynak a dolgok a fejemben... mert, hogy az arcomra kirajzolódott egy nagy kérdőjel, annyi bizonyos!"
A már nem számoltam hányadik vihar után: "Vajon most sok viharfelhő követi egymást így szép sorban, vagy ugyanaz a felhő járkál felettünk körbe-körbe?"
Két vihar között: "Nini, egy szivárvány! Ott a vége a víztorony alatt!! Azt hiszem, ma este valaki ásni fog..." (nem én)
Gép előtt tanulás átka: "Ha ülök, birok rendesen írni, jegyzetelgetni, meg egyszerre tudok figyelni a füzetre és a képernyőre is, viszont eltörik már a hátam, a térdeim is már sajognak. Ha fekszem, nem belátható a két forrásból érkező anyag, nehezebb írni, mert alátámasztom magam, amihez még könyök és vállfájdalmak is társulnak. Kidobom inkább az egészet a g****!"
"A hétvégén két csótányt is megöltem. Lassan hívni kéne a sötét zsarukat, mert ha megtalál az Edgar bőrbe bújt bogár, azt hiszem, bajban leszek..."
"Én már nem értem, mi folyik itt, meg, hogy ki mit miért mond nekem... Elvesztettem a fonalat, úgyhogy azt hiszem most egy darabig kiszállok a körhintából! Addig a többiek döntsék el, hogyan tovább, mert mire visszajövök, konkrét válaszokat akarok hallani!" ---- tudom, hogy ezt most senki nem fogja érteni, most csak magamnak tombolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése