Porban, zaccban áznak a bögrék,
papírfecnik, morzsák foszlanak a padlón.
Rúzsfoltok egy borospoháron,
egy lábas oldalát marja a tej.
Ki tudja, hány napja áll már így.
A rózsák is már rég elszáradtak,
a víz is már bezöldült rég.
Álomba merült a vég.
Enyészet szaga csüng a pókhálókon,
rozsda marja a lakatot a záron.
Az ablak szárnyát nyikorgató szél
is megborzong, s pár szikkadt levél
behull a szőnyeg szélére hervadni tovább.
Elhagyott rongybaba vagyok,
mozdulatlan nézem a szoba elmúlását.
Zenél nekem a szuvas padló,
s egy idetévedt rigó.
Arcomra festett mosolyom kopott, fakó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése